Erdőhátkarcsa

A Kisalföldön, a Felső-Csallóközben fekszik, Dunaszerdahelytől 5 km-re nyugatra, Nagyabonytól 2,5 km-re délre, a község központjától 1 km-re északkeletre. A Karcsaszél 12 falvának egyike.

1940-ig önálló kisközség, azóta Királyfiakarcsa egyik településrésze és kataszteri területe, melyhez az 1808-ig önálló Damazérkarcsa is hozzátartozik (1899-ig Erdőhát-Damazér-Karcsa néven szerepelt). A község 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott, a csehszlovák közigazgatásban is a Dunaszerdahelyi járás része volt. 2,48 km²-es területe a községterület 18,7 %-át alkotja.

1939-ben 185, túlnyomórészt magyar lakosa volt, 2011-ben már 230-an éltek itt, a község összlakosságának 22,1 %-a.

A falut valószínűleg a 13. században alapították, első említése Erdewhatikarcha alakban 1358-ban történik. Nevét a területén ma is megtalálható Erdőháti erdőről kapta. Lakói nemesi kiváltságokkal rendelkeztek. 1352-ben említik egyik birtokosát, Erdőhátkarcsai András fia Pétert, aki királyi szolgálatban állt. A 15.-16. századi oklevelekben többször szerepelnek nemesei. A 17. század elején nagyobb részét a Derghi Somogyi család vásárolta meg, majd a 19. században a Bartal család a fő birtokosa. 1910-ben Damazérkarcsával együtt Erdőhátkarcsának 149, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1940-ben 4 környező községgel egyesítették Királyfiakarcsa néven.

A damazérkarcsai falurészben áll Bartal György 1841 és 1843 között építtetett klasszicista stílusú kastélya.