Dúsa

Dúsa Rimaszombattól 5 km-re délnyugatra, Guszonától 10 km-re keletre fekszik, a Rimaszombatot Guszonával összekötő mellékút mentén, az Osgyáni-dombság keleti részén. Mellékút köti össze Mezőtelkessel (2 km), Minden oldalról erdő veszi körül, ugyanakkor csaknem teljes határa mezőgazdaságilag művelt terület. Északról Rimatamásfalva, keletről Rimaszombat, délről Kisgömöri, nyugatról pedig Mezőtelkes katasztere határolja.

1975-ig önálló község, azóta Rimaszombat városrésze és 7 kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi (korábban Rimaszécsi) járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, ezután pedig a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe 1910-1938-hoz képest (3,86 km²) csak kis mértékben változott (3,90 km²).

1910-ben 184, 1921-ben 200, 1938-ban pedig 254 lakosa volt. A 18. században betelepített szlovák lakossága a 20. század elejére részben magyarrá vált, 1880-ban még a lakosság 40,6 %-a, 1910-ben már csak 12,5 %-a vallotta magát szlovák nemzetiségűnek. 1921-ben még mindig a lakosság kétharmada (66,5 %) volt magyar, egyharmada (33,5 %) pedig szlovák nemzetiségű. Az 1920-as években szlovák kolonisták érkeztek a faluba, a falu a 20. század második felére teljesen szlovákká vált. 1970-ben 197 lakosa volt, melynek 93,4 %-a volt szlovák, 6,6 %-a magyar nemzetiségű. 1921-ben a lakosság 51,5 %-a volt evangélikus, 42,5 %-a pedig római katolikus vallású. 2011-ben 144 állandó lakosa volt (a város lakosságának 0,6 %-a), a Rimaszombathoz csatolt egykori községek közül Dúsa népessége a legkisebb.

Dúsa beletartozott abba a Rima megye néven ismert nagy területbe, mely királyi adományból korán a kalocsai érsek kezére került. 1427-ben említik először írásos források, ekkor a Rátoldok birtoka, akik feltehetőleg királyi adományként a 14. század első felében szerezték meg. Neve szláv személynévből ered, ugyanakkor középkori lakosságának nevei mind magyarok. 1554-ben az első török betöréskor Gede várával együtt elpusztult és két évszázadra pusztává vált. 1754-ban mindössze három zsellérjét írták össze. 1773-ban földesurai, a Kubinyiak kishonti birtokaikról evangélikus szlovák parasztsággal telepítették újra, ugyanakkor a források szerint lakosai magyarul is beszéltek és a 19. század végére nagyobb részük már magyarnak vallotta magát. A 20. század elején Hámos Aladárnak volt itt nagyobb birtoka. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1922-ben a csehszlovák földbirtokreform során a volt Keiszler-birtok helyén 20, többségében Zólyom megyei szlovák család összességében 375 hektár földterületet vásárolt meg. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1975-ben Rimaszombathoz csatolták.

Evangélikus fatemplomát (mely eredetileg 1786-ban épült) 1807-ben Telep községből szállították át Dúsára. Klasszicista stílusú harangtornya 19. századi.