Doborgaz

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz déli részén, az Öreg-Duna és az üzemvízcsatorna közötti szigeten, Somorjától délkeletre, a szlovák–magyar határon fekszik. Az üzemcsatorna 1992 óta elvágja a Csallóköz többi részétől, melyet csak a Vajka-Keszölcés komp tesz megközelíthetővé. A mesterséges szigeten végighaladó út érinti a falut és Pozsony (36 km), valamint Vajkán (2,5 km) át Bős (22 km) felé teremt összeköttetést. Bősön keresztül a járási székhely 35 km-es úton érhető el. Nyugatról Somorja, északról Bacsfa, keletről Keszölcés, délről Dunasziget községekkel határos. Déli határa az Öreg-Duna egyben a szlovák-magyar államhatárt alkotja 1920 óta.

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott kisközségként. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Somorjai járáshoz, majd annak megszűnése után a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). A község területének Dunán túlra eső 2/3-át (Doborgazsziget) 1920-ban elvesztette (1920-ben 12,66 km² volt a területe). Az így kialakult 4,86 km²-es községterület 2007-ig változatlan maradt, amikor 16 hektárral csökkent a Keszölcéssel kötött területcsere eredményeként. 1992 óta az üzemvízcsatorna is két részre szeli a község határát.

Doborgaz lakossága a 20. század során rohamosan fogyott, 1921-2001 között felére csökkent (669-ről 336 főre). A szuburbanizáció eredményeként a folyamat 2001-2011 között megfordult, 10 év alatt 22 %-kal nőtt a népessége a betelepülés miatt, mely a nemzetiségi arányszámban is nagy változáshoz vezetett. Az 1991-ben még csaknem teljesen magyarlakta településen ma már a lakosság 1/4-ét alkotják a szlovák nemzetiségűek. A romák aránya 5 %. A korábban kizárólag római katolikusok lakta község lakosságának 3/4-e ma is ezt a vallást követi.

Határában 19. századi források szerint pogány sírhelyeket találtak, mely azt mutatja, hogy területe már az ókorban lakott volt. A néphagyomány szerint egy Dobor nevű vitéz kapta meg ezt a részt, aki nem törődött vele, ezért belepte a gaz. Doborgaz falu első írásos említése 1238-ból való. 1294-ben Szentgyörgyi Jakab a földesura. A 14. században Dobor néven említi egy nádori diploma. A 18. század elejéig a vajkai érsekség a birtokosa, ösi, 1240-ből említett katolikus temploma már régebben elpusztult. Lehet, hogy a Doborgaz közelében fekvő, szintén elpusztult Szentgyörgyúr község temploma volt (helyét ma az üzemvízcsatorna vize borítja). Lakói sokáig foglalkoztak aranymosással. Doborgaz híres volt dunai malmairól. 1893-ban itt a Dunán 32 malom működött. 1910-ben volt a legnépesebb, ekkor 829 lakosa volt. A községet a trianoni határ kettévágta, Magyarországon maradt részéből alakították ki 1921-ben Doborgazsziget községet, amely ma Dunasziget része. 1938-ban a Dunán vert hajóhídon itt keltek át elsőként a bécsi döntés értelmében a Csallóközbe bevonuló magyar katonák. A 20. században a község lakossága egyre csökkent, az elköltözés különösen a bősi vízierőmű építésekor elrendelt építkezési tilalommal gyorsult fel. A folyamat az ezredforduló után, a nagyvárosból kiköltözők megjelenésével megfordult, ma már újra nő a község lakossága.

Napjainkban 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezik.