Csucsom

A község a Drázus-patak völgyében (a régi faluközpont a völgy felett 80 méterrel, a hegyoldalon található), a Rozsnyói-hegység déli részén fekszik, Rozsnyó központjától 5 km-re északra. Határa északon az Ökör-hegy gerincéig (Pozsálló - Skalisko, 1293 m) húzódik. Egyetlen, Rozsnyóról ide vezető mellékúton közelíthető meg. Területének több mint háromnegyedét erdő borítja. Nyugatról Betlérrel, délről és keletről pedig Rozsnyóval határos.

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás), ebben az időszakban nyugati határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. 1960-1990 között Rozsnyóhoz tartozott. Területe (11,70 km²) 1910-38-hoz képest (11,65 km²) csak minimális mértékben változott.

Csucsom a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 383, 1921-ben 388, 1938-ban pedig 533, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 4,1 %, a németeké pedig 6,2 % volt. Magyar többségét 2001-ig megőrizte, 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 56,5 %-ról 41,6 %-ra csökkent, a szlovákoké ugyanakkor 42,3 %-ról 57,1 %-ra nőtt. Ebben az időszakban népessége csaknem egynegyedével gyarapodott (522 főről 652-re). A lakosság csaknem egyötöde (18,8 %) a roma etnikumhoz tartozik. Az 1921-ben még evangélikus többségű (62,1 %) községben 2011-ben már a lakosság 36,3 %-a volt felekezeten kívüli, 32,2 %-a pedig római katolikus, az evangélikusok aránya 14,7 %-ra csökkent.

A falu a 14. század végén keletkezhetett, valószínűleg német bányászok alapították. 1339-ben a csanádi püspökség oklevelében említik először. A 14. – 18. században az esztergomi érsekség birtoka. 1413-tól a település Rozsnyónak fizetett adót. Az első adóösszeírás 1427-ből származik. Kötelezettségeit külön engedély alapján a kitermelt ércben fizethette. Lakossága a középkortól fogva vegyes, a korai telepesek elsősorban Rozsnyóról érkezett német bányászok voltak, de korán vegyültek hozzájuk szlávok is. Az újkorban erősen kapcsolódott Rozsnyóhoz, s mindig megőrizte magyar jellegét, de a szlovák elem is mindig jelentős maradt. 1523-ban engedélyt kapott a kitermelt érc szabad értékesítésére is. A 17. századtól területén antimont és mangánércet bányásztak. A bányák kimerülése után kezdték el az erdők irtását. 1776-tól a rozsnyói római katolikus püspökség birtoka. A község pecsétje 1735-ből származik. A község egykori gyógyfürdője (mely Rozsnyó és Csucsom határán található, Rozsnyófürdő néven ismert) különösen az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó évtizedeiben örvendett nagy közkedveltségnek. A birodalom számos szegletéből érkeztek ide a csúzos-köszvényes fürdővendégek. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. A 20. században antimont bányásztak határában, a kitermelés 1956-ban szűnt meg. 1960-ban Rozsnyóhoz csatolták és csak 1990-ben vált újra önálló községgé. Magyar alapiskoláját az 1970-es években megszüntették.

A községben szlovák nevelési nyelvű óvoda működik. Barokk-klasszicista stílusban épült harangtornya a 18. század végén, baptista imaháza 1930-ban, Krisztus királynak szentelt római katolikus temploma pedig 1939-ben épült. Határa kedvelt kirándulóhely, a sok évszázados múltra visszatekintő bányászat számos emlékével (tárnák, meddőhányók). Egykori antimonkohója ipari műemlék.