Csicser

A község az Alföldön, a Nagykaposi-sík kistáj déli részén fekszik, az Udocs-patak partján, Nagykapostól 5 km-re nyugatra. Mellékutak kötik össze Nagykapossal, valamint Vajánnal (4 km). Határának csaknem felét rétek, legelők és erdők borítják. Nyugatról Bés, északnyugatról Vaján, északról Mokcsamogyorós, keletről Nagykapos, délről pedig Bodrogmező és Lelesz községekkel határos. Déli határát (mely egyben Ung és Zemplén megyék történelmi határát alkotja) a Latorca régi medre alkotja.

A Kassai kerülethez és a Nagymihályi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Nagykaposi, majd 1960-1996 között a Tőketerebesi járáshoz tartozott, 1996-ban a Nagymihályi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Ung vármegye, Nagykaposi járás). 1950 után határának egy részét Béshez és Vajánhoz csatolták (utóbbi területen épült meg a vajáni olajfinomító), területe így 1910-38-hoz képest 2,7 %-al, 27,36 km²-ről 26,63 km²-re csökkent.

1910-ben 1203, 1921-ben 1157, 1938-ban pedig 1259, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népessége egyharmadával csökkent, majd az 1990-es évek stagnálása után 2001-2011 között már 7,7 %-os lakosságszámnövekedés figyelhető meg (827 főről 891-re). Lakossága ma is túlnyomórészt magyar nemzetiségű (2011-ben 92,8 %), a szlovákok aránya 5,9 %. A legtöbb szlovákiai magyar településsel ellentétben itt nem csökkent a magyarok aránya számottevő mértékben a rendszerváltás óta. A lakosság 15,9 %-a a roma etnikumhoz tartozik. 2011-ben a lakosság 39,4 %-a volt református, 32,5 %-a római katolikus, 24,2 %-a pedig görög katolikus vallású. 1944-ig számottevő izraelita közösség is élt a községben (1921-ben 7,8 %).

A község területe a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszakban lakott volt. 1263-ban birtokosa Csicseri Szobeszlav adománylevélében említik először. A 13. században már plébániája is volt, papját névszerint is megemlítik. 1284-ben említik templomát is. A községnek 1458-ig vámszedési joga volt. A 14. – 19. század között a Csicser, Orosz és Ormós családok birtoka volt. A 14. században súlyos birtokviszályok színhelye volt a község. 1359-ben a leleszi kolostor kirablásaval bosszulták meg Csicsery Jánosnak a megyegyűlésen való meggyilkolását. 1365-ben az itteni földesurak jobbágyai kétszer is betörtek Nagykaposra. Előbb elhajtottak egy marhacsordát, majd még ugyanabban az évben ismét megtámadták Kapost, megkínozták és megverték a jobbágyokat, kirabolták a templomot. A Csicseryek hatalmát jelzi, hogy birtokközpontjukon várkastélyt is emeltek. 1425-ben 8 portát számláltak a településen. A 15. század közepén Csicsery Zsigmond és fia Mihály, Giskra János huszitáival elpusztíttatta és kiraboltatta a falut. Elvitték a családi összes kincseit. 1530-ban a lakosság egy része református hitre tért, más részre katolikus maradt, a templomot közösen használták több mint kétszáz évig. 1600-ban 28 lakóház állt a faluban. A 17. század vallásháborúi alaposan megritkították a falu lakosságát, 1697-ben 7 jobbágycsalád élt a településen. 1715-ben 22 ház állt a községben. A 18. század közepén az Orosz és a Barkóczy család volt a falu földesura. 1764-ben vallási összetűzés színhelye a község – a katolikusok visszakapták a reformátusoktól a templomot, de a katonaság elvonulása után a reformátusok visszafoglalták azt, elégetve a katolikusok berendezését. A római katolikus plébániát 1780-ban alapították újjá. 1828-ban 155 házban 1243 lakos élt, ezzel Ung vármegye egyik legnagyobb faluja volt. 1869-ben volt a legnépesebb, ekkor 1369 lakosa volt. Lakói földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A 19. század végétől számos lakosa kivándorolt a tengerentúlra. 1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. 1938-1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. 1944 nyarán zsidó lakosságát (1938-ban 62 fő) koncentrációs táborba hurcolták. A falu lakosai közül 42-en vesztették életüket a második világháborúban. A vajáni hőerőmű felépülése az 1960-as években nagy hatással volt a település fejlődésére. Lakosai a rendszerváltásig részben a környék ipari üzemeiben, részben a helyi mezőgazdasági szövetkezetben dolgoztak.

A községben magyar tannyelvű alapiskola és óvoda található. A falunak három temploma is van: református temploma a 18. század végén épült középkori alapokon, a Szent Lászlónak szentelt római katolikus temploma 1796-1802 között, Védelmező Szűzanyának szentelt görög katolikus temploma pedig a 19. század elején klasszicista stílusban.