Vajon mire lesz elég a Slovan csütörtökön?
A Slovan előtt csütörtökön a Konferencia Ligában a Rayo Vallecano-meccs egy olyan feladvány, amit papíron lehet szépen vázolni, de a gyakorlat mást mutat: sérült keret, kulcsjátékosok hiánya, megingó forma, és közben egy spanyol csapat, amely nem szokott udvariaskodni.
Vladimír Weiss mester próbálja tartani a lelket a csapatban, de amikor egyszerre esik ki Zuberu, Cruz, Barseghjan és szűkül a cserelehetőségek száma, az bizony keményen rajzolja át a realitást. Ha egy klub ilyen állapotban megy neki egy európai meccsnek, ott a taktikai variációk helyett a puszta túlélés kerül a táblára és tudjuk, azért a szlovák bajnok felé Európában nem lejt a pálya mint idehaza.
A Slovan legnagyobb esélye most nem a játékminőségben van, hanem abban, hogy Weiss még tudja, hogyan kell „válságkeretből” kihozni azt a minimális pluszt, amit néha egy telt stadion is hozzáad. Már ha telt lesz. A 17 ezres eladott jegyszám jól hangzik, de még így sem garantálja sikerül tartani a tempót, amit a Vallecano diktálni fog.
A spanyolok futballja ugyanis egészen más sebességen zajlik: gyorsabb döntéshozatal, jobb helyezkedés, több kreativitás. Ezzel szemben a Slovan játéka az utóbbi hetekben inkább tűnt improvizatív toldozásnak, mint szervezett rendszernek. Barseghjan kiesése különösen fáj, mert ő volt az a játékos, aki egy-egy váratlan húzással képes volt megmozgatni a pályát. Az, hogy hetek óta sérülten próbált játszani, mindent elmond arról, mennyire vékony ez a keret.
A Slovan akkor lehet versenyben, ha Mak és Šporar együtt találják meg azt a ritmust, amely tavaly időnként már közelítette az európai szintet. Šporar formája jó jel, de a Vallecano ellen egyetlen csatár teljesítménye kevés, ha a középpálya nem tud stabilan nyomást venni, tempót diktálni és legalább fékezni a spanyol átmeneteket.
A kérdés most inkább az, hogy ezt a csapatot nem az ellenfél, hanem a saját korlátai verik-e meg. Mert a Slovan előtt csak egy forgatókönyv áll: ha nem hibátlanul szervezetten játszik, és nem tud legalább annyit futni, mint a Rayo, akkor nem a továbbjutásról beszélünk majd, hanem arról, hogyan úszták meg tisztes vereséggel. A továbbjutás matematikailag él, sportértékben már jóval kevésbé.
Az is nyilvánvaló, a klub eladásáról szóló hírek nem javítottak a hangulaton, így a legtöbb szakember nem sok esélyt ad a pozsonyiak pontszerzésére.
