"Még véletlenül sem sorolom magam a világ legjobb edzői közé"

"Noha az utolsó előtti játéknapon, a Slovantól elszenvedett vereséget követően egyáltalán nem voltam vicces kedvemben, bevallom, nem gondoltam komolyan, hogy ha a záró fordulóban úgy alakulnak az eredmények, hogy visszacsúszunk a negyedik helyre, a játékosokkal együtt a Dunába vetem magam – kezdte az interjút Marco Rossi.

Az olasz mester elismerte, amikor négy fordulóval a bajnokság vége előtt – hét pontos lemaradással a második helyen állva – az éllovas Nagyszombat ellen játszottak, nem voltak biztosak benne, hogy képesek lesznek ledolgozni a hátrányukat, de mivel – az edző szavaival élve – kirobbanó formában voltak, úgy gondolták, csökkenthető annyira, hogy a hajrá izgalmas legyen. A DAC mesterének várakozásait azonban a valóság felülírta.

„Azon a napon a világ legjobb csapata sem hagyhatta volna el győztesen azt a stadiont, a körülményekről sokat elárul, hogy tíz perc elteltével már két játékosunkat kiállította a bíró. Nem voltak egyenlők a feltételek, nem kaptuk meg az esélyt arra, hogy a pályán döntsük el, melyikünk a jobb. Más kérdés, hogy volt időnk hozzászokni ehhez: az idényben háromszor játszottunk Nagyszombatban, és mindhárom mérkőzést emberhátrányban fejeztük be. Nyilván ennek megvan az oka, de a magam részéről nem keverném a labdarúgást a politikával...” – fejtette ki a mérkőzéssel kapcsolatban.

Arra a kérdésre, hogy mit tart nagyobb csodának, a Kispesten tavaly elért bajnoki címet vagy a mostani bronzérmet, Marco Rossi a következőképpen válaszolt: „A Honvéd elsősége nem volt csoda. Azért lettünk bajnokok, mert mi tettük érte a legtöbbet. Jól játszottunk, a futballisták kihozták magukból a maximumot (…) Olyan családot alkottunk, mint senki más, az aranyérem járt nekünk. A dunaszerdahelyi siker háttere kicsit más. Noha itt is lélekemelő összefogást tapasztaltam, történelmet kellett írnunk ahhoz, hogy a vágyunk valóra váljon. Történelmet, igen, mert bár egyszer volt már bronzérmes a DAC, ezúttal több pontot kellett szereznünk a harmadik helyhez, mint akkor. Az lehet, hogy a kispesti krónikás könyvekben jut egy bekezdés nekem, de a Honvédnál nem írtam történelmet. Előttem nem egy szakember vezette bajnoki címre a csapatot, az én nevemhez a tizennegyedik diadal fűződik. Igaz, elmondhatatlanul büszke vagyok rá!”

Az edző szerint azzal, hogy kivívták a nemzetközi kupaindulás jogát, kihozták magukból a maximumot. „A legfőbb vetélytársaink költségvetése jóval a miénk fölött van, úgy, hogy – igyekszem finoman fogalmazni – balszerencsénk volt a játékvezetőkkel, és úgy, hogy a miénk volt a bajnokság egyik legfiatalabb csapata. Hogy így is elértük, amit akartunk, már-már hihetetlen” – mondta.

„Tudom, hogy nem vagyok Mourinho, még véletlenül sem sorolom magam a világ legjobb edzői közé, ugyanakkor a legjobb szándékkal jöttem ide. Talán több tiszteletet érdemeltem volna, de nem rágódtam rajta sokat” – emlékezett meg az interjúban „különös” dunaszerdahelyi fogadtatásáról az olasz edző. „Ahogy haladtunk előre, ahogy jöttek az eredmények, úgy változott a megítélésem, és valóban eljutottunk odáig, hogy egymásra találtunk a drukkerekkel. Sokat kellett tennem ezért, de megérte, mert a lelátóról kapott támogatás elengedhetetlen volt a sikerhez. A szurkolóknak ugyanúgy járt a bronzéremmel párosuló boldogság, mint a játékosoknak” – tette hozzá.

Arról a felvetésre, hogy a következő idényben a DAC akár a bajnoki címet is megcélozhatja, Marco Rossi a legendás Puskás Öcsi klasszikusával válaszolt: „kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci.”

Az olasz tréner a jövőjét firtató kérdésre azt mondta: „ha a tulajdonos arra jut, hogy hajlandó emelni a tétet, és megcélozzuk a csúcsot, benne vagyok, ahogyan azt is elfogadom, ha azt mondja, a jelenlegi feltételek nem változnak, de az elvárás sem: elég bekerülni a felsőházba.”

A teljes interjú itt olvasható: Marco Rossi: Nem keverném a labdarúgást a politikával...