Nemzetek Ligája: Szoboszlai bődületes bombájával idegenben vertük a törököket

A magyar csapat kezdőjében különösebb meglepetés nem várta a szurkolókat. Bár sokan arra számítottak, a Fradival BL-selejtezőket és bajnokikat játszó Dibusz Dénes védi a majd a magyar kaput, a csapat névsora a törökök ellen is Gulácsival kezdődött. Orban és Lang összeszokott párosként védekezett középen, az egyik oldalon a korábban stabil kerettagnak számító Fiola Attila, a másikon pedig a Cipruson légióskodó, a válogatottban tavaly ősszel bemutatkozó Szalai Attila erősítette a védősort. A középpályát, Dzsudzsák meccs- és csapathiánya miatt Nagy Ádám, Sigér, Sallai, Szoboszlai és Holender alkotta, egy szem csatárként szokás szerint Szalai Ádám kapott lehetőséget. Bár a modern fociban merev felállásokról talán felesleges is beszélni, a rend kedvéért mondjuk el, hogy a papíron 4-3-2-1-es felállás meccs közben inkább 3-5-1-1-es formában működött, Fiola a jobb szélen igyekezett létszámfölényes szituációkat kialakítani.

Üres lelátók előtt, de szerencsére a BL-ből ismerős alájátszott szurkolás nélkül zajlott a találkozó, az első 10 perc ráadásul különösebb izgalmak nélkül, a magyar védőknek legfeljebb a lesre állítást volt alkalmuk gyakorolni. A hatodik percben volt ugyan egy kis izgalom, Sallai ügyesen bújt ki a védők közül, belepöccintett a labdába, de az elsőre rendkívül ígéretesnek tűnő akció hamar hamvába holt.

 A meccs tempóján azért meglátszott, a legtöbb játékosnak jelenleg nincs meccsrutinja, a török bajnokság, a legtöbb európai ligához hasonlóan még nem indult el, a magyar bajnokság pedig még csak a harmadik fordulónál jár.

A tizenkettedik percben Holender gyönyörű mozdulattal csavart balról a hosszúba, de Cakirnak sikerült szögletre tornáznia a lövést. Bár a kapura különösebben nem voltunk veszélyesek (Holender és a már-már csatárként játszó Sallai próbálkozásait leszámítva) az első 15-20 percben, a meccs ezen része vitán felül a miénk volt.

Az első igazán nagy helyzetünket Szoboszlai dolgozta ki, a tizenhatos bal sarkától laposan lőtte el a hosszúra, Sallai pedig sarokkal belepöccintett, hatalmas kapufa lett a vége. Cakir legfeljebb szemmel verte a labdát, nem rajta, a szerencsén múlott, hogy nem szereztük meg a vezetést. Az első török lehetőségre egyébként a 23. percig kellett várni, az is méterekkel a kapu mellé ment, a 37. percig aztán nem is volt valamirevaló kísérletük. Azt Gulácsi simán fogta.

A harmincegyedik percben a második magyar gól helyett a második magyar kapufát regisztrálhattuk, a nagy kedvvel és ügyesen játszó Holender úgy tizenötről tekerte rá Szoboszlai bokapasszát, a tévénézők a török kapussal együtt nézhették, ahogy a labda a felső kapufáról visszapattan a tizenhatosba. A svájci FC Lugano játékosa egyébként rengeteg robotolt, le-föl futkosott a bal oldalon, óriási munkát végzett mezőnyben, nem egyszer szedett össze reménytelennek tűnő kiugratást. Az első félidőben vitán felül ő volt a legveszélyesebb magyar a pályán.

Hajdú B. István azzal köszönt el a félidőt jelző sípszót követően, "jó volt nézni a magyar válogatottat". A látottak alapján bizony igaza volt!

A második félidőre kicsit bennmaradtunk az öltözőben. A hazaiak mintha érezték volna, hogy ez így kevés lesz, a félidő első öt percében uralták a pályát. Szalai remek passza, és Sallai a kapu előtti agresszivitása kellett ahhoz, hogy egy magyar helyzettel sikerüljön enyhíteni a nyomáson. A magyar szögletből aztán török kontra jött, de Nagy Ádi szerencsére utolérte a félpályás indítást kapó török csatárt, sikerült beletennie a lábát a lövésbe, így Gulácsi simán szögletre tolta a labdát. 

Az első magyar cserére a hatvanadik percben került sor. A szinte láthatatlan Sigért a DAC-ban légióskodó Schäfer András váltotta.

A hatvanötödik percben éppen ő volt az, akit a török védők egy szabadrúgással "honorált" bodicsekkel ártalmatlanítottak nem messze az alapvonaltól. Szoboszlai remek szabadrúgásánál csak Orban fejese volt jobb, meg persze Cakir védése... A török kapus szép reflexmozdulattal tisztázott, a szögletből pedig újabb kontra indulhatott. Bár a második játékrész messze nem hozott akkora magyar mezőnyfölényt, ezzel a helyzettel azért megmutattuk a törököknek, ebben a félidőben sem adjuk alább. 891 nap után (köszi Hajdú Bé!) játszott újra címeres mezben Nikolic Nemanja, aki a hetvenedik percben Szalai Ádámot váltotta.

A 80. percben aztán, szinte a semmiből elsült Szoboszlai lába. Harminc méterről egy szabadrúgásból akkora kapufásgólt lőtt, hogy Budapesten is hallani lehetett a csattanást! Ez már nagyon érett!

A 82.-ben újabb DAC-játékos lépett pályára, Sallait Kalmár Zsolt váltotta. A törökök a hátralévő tíz percben nyomtak ugyan, de a fölényük szerencsére meddőnek bizonyult. A magyar csapat 1984 után győzött Törökországban. Jó meccs volt, megérdemeltük! Összeszedett, tudatos focival, a meccset tulajdonképpen végig uralva gyűrtünk le egy nálunk jóval magasabban jegyzett válogatottat.

Vasárnap folytatjuk, Budapestre jönnek az oroszok!