Nagy Péter: Jó emlékekkel fogok visszaemlékezni a somorjai időszakra
A téli átigazolási időszakban a somorjaiak kiválósága Nagy Péter öt év után távozott és a szintén másodosztályban szereplő a feljutásért harcoló Ligetfalura igazolt. A 27 esztendős futballista komoly tapasztalatokkal gazdagodott a másodosztályban, amit Ligetfalun kamatoztathat egykori edzője Michal Kuruc közreműködésével. A rutinos futballista az átigazolásról, a somorjai időszakról, a DAC-nál töltött időkről, élvonalbeli bemutatkozásáról és jövőbeli terveiről is nyilatkozott portálunknak.
Január elején a másodosztályon belül váltottál klubot és Somorjáról a Pozsonyligetfalura igazoltál. Hogy született meg ez az átigazolás?
Somorján már hosszú időt töltöttem, közel öt évet és kapitány is voltam az utolsó két évben, viszont ez az utolsó szezonom nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, mivel kétszer is sérült voltam.
Végül az átigazolás mellett döntöttem, mivel nagyon tetszett a ligetfaluik ajánlata, mivel egy nagy hagyományokkal rendelkező klub.
Gondolom korábbi mestered Michal Kuruc személye is sokat segített a döntésed megszületésében?
Vele már jó ideje kapcsolatban álltam, mióta távozott Somorjáról. Már korábban is szerette volna, ha odamennék, de akkor még nem jött össze az átigazolás. Most viszont újból jött a megkeresés és rábólintottam az ajánlatra és örülök, hogy itt lehetek.
Korábban már szerepeltél Ligatfalun, milyen volt a visszatérés?
Igen, már szerepeltem Ligetfalun fél évet kölcsönben, mikor Borbély Balázs volt az edző. Nem ismeretlen közegbe érkeztem, voltak már ismerős arcok is és a beilleszkedéssel sem volt gondom, tudtam hova megyek, úgyhogy mondhatni visszatértem oda, ahol már szerepeltem öt évvel ezelőtt.
Milyen emlékekkel távozol a Pomléból, illetve hogyan értékeled az itt töltött időszakot?
Közel öt évet itt töltöttem Somorján és több, mint 130 mérkőzésen léptem pályára a klub színeiben. Az itt töltött időszakot egyértelműen pozitívan értékelem, főleg a Kuruc edzővel volt két jó szezonunk, amikor mindkétszer a hatodik hely környékén végeztünk. Nekem pedig volt egy jó szezonom, amikor 12 gólt is szereztem, úgyhogy ezt a két szezont értékelném a legpozitívabban, de mikor a kupában a Slovan ellen játszottunk a legjobb nyolc között, az is egy jó emlék marad. Jó viszonyban váltunk el a Somorjával, úgymond éreztem már, hogy kell a változás, de viszont jó emlékekkel fogok visszaemlékezni a somorjai időszakra.
2016-ban anno DAC-nevelésként mutatkozhattál be a szlovák élvonalban a sárga-kékek színeiben, ráadásul a nagy rivális Slovan otthonában. Hogyan élted meg ezt a mérkőzést?
Igen pont a Slovan ellen debütáltam a szlovák élvonalban 19 évesen, úgyhogy nagyon örültem, hogy pont a Slovan ellen mutatkozhattam be.
Németh Krisztián vezetése alatt sikerült a bajnokságban és a Szlovák kupában is bemutatkoznod a DAC-ban mindössze 19 évesen. Mit jelentett ilyen fiatalon rögtön a felnőtt foci megízlelése?
Akkor még nem volt sok tapasztalatom azokon a mérkőzéseken. Kicsit sajnálom, hogy akkoriban nem tudtam huzamosabb ideig megragadni az első ligában
A DAC-nál nem sok játéklehetőséget kaptál, ezért többször is vendégjátékra távoztál, Komárom, Bős, és Ligetfalu csapataihoz. Milyen pasztalatokkal gazdagodtál ezen csapatokban?
Ezt követően futballoztam még a Ligetfaluba, valamint Bősön, ahol Radványi Miklós volt az edző és ott is játszottam egy fél szezont, de utána Somorján töltöttem a legtöbb időt. Nem mondom, hogy rossz karriert futok, de célom, hogy visszatérjek még az élvonalba és szeretnék ott játszani, ehhez pedig a legjobb korba vagyok a magam 27 évével. Most is szeretném megcélozni az első ligát, hogy ez a Ligetfaluval fog összejönni vagy más csapattal az még a jövő zenéje.
A másodosztály egyik legrutinosabb játékosának nevezhetünk hiszen, több mint 130 mérkőzésen léptél pályára. Mit neveznél meg az erősségeidnek?
Igen, ahogy mondod már a tapasztaltabb játékosok közé tartozok. Az erősségeim között nevezném meg a fizikumomat és ezáltal az agresszivitásomat. A posztomat tekintve védekező középpályás vagyok és úgymond én csinálom ezt a „ fekete munkát” a csapatba.
Az elmúlt idényben történelmi sikert értél el a Somorjával a Szlovák Kupában és a negyeddöntőben a pozsonyi Slovan ellen csak büntetők után búcsúztatok. Azon a találkozón csereként léptél pályára és te is értékesítetted a magad büntetőjét. Hogyan élted meg ezt a nagy menetelést a kupában?
Igen én csereként léptem pályára, viszont ketten kihagyták a bünteőt. Nagy élmény volt a találkozó, hiszen a DAC stadionjában a MOL Arénában volt a találkozó egy szép számú közönség előtt, úgyhogy egy jó kis emlék marad. Sajnálom, hogy nem jött össze a továbbjutás, mert ott a végén még volt helyzetünk is, és ha azokat berúgjuk, akkor nem tizenegyeseknek sem kellettek volna lennie és az nagy szenzáció lett volna, ha a Slovan kiejtjük a kupából.
Az idei szezont tekintve a Ligetfalu a harmadik helyen áll, a cél a feljutás a Niké Ligába?
Emlegetik, hogy feljutás, de az edző kijelentette mindig csak a következő mérkőzéssel foglalkozunk és próbálja levenni a játékosokról is a nyomást. Szerintem mindenkinek a fejében ott lesz, mi lenne, ha sikerülne már most a feljutás és mindent megfogunk tenni érte, hogy minél előbb végezünk a bajnokságban, ez pedig mire lesz elég azt a szezon végén meglássuk.
Felvidéki magyar játékosként mit szólsz a komáromiak nagy meneteléséhez, korábban is te is futballoztál a lila-fehéreknél. Mit gondolsz tavasszal meg lehet fogni a KFC-t?
A Komárom csak egy mérkőzést veszített pont a Ligetfalu ellen, úgyhogy nem tudom a tíz pont behozható-e velük szemben, de a fociban minden lehetséges. Nekem és a csapatnak is az lesz a célja, hogy az első két hely valamelyikén végezünk.
Mik a terveid a jövőre nézve?
A tervem az, hogy minél többet játsszak és egy sikeres félszezont szeretnék magam mögött tudni. A fő célkítűzésem, hogy a Ligetfalu csapatával jussunk fel a Niké Ligába és minél több góllal, gólpasszal és minél több játékperccel vegyem ki a részem belőle.
