Hudák Dávid: Csak csapatként lehet elérni a kitűzött célokat

A pozsonyi Slovan együttesében kezdted karriered, itt lettél 19 évesen élvonalbeli labdarúgó is. Hogyan kerültél a pozsonyiakhoz és hogyan emlékszel vissza első szlovák élvonalbeli mérkőzésedre?

A Slovanba 17 évesen kerültem, mivel a nevelőegyesületem a pozsonyi Inter csődöt jelentett, így a fél csapat átigazolt a Slovanhoz, és én is köztük voltam. Három évig játszottam a utánpótlás csapatokba, majd utána az U19-es korosztály befejezése után az akkori Slovan vezetőedzője Vladimír Weiss egy barátságos meccsre behívott, és a felnőtt csapat tagja lettem. Ez júniusba történt és júliusba már be is mutatkoztam az első élvonalbeli meccsemen, Kassán. Ugyan 1-0-ra kikaptunk, de nagyon nagy élmény volt.

Manapság a két nagy rivális a Slovan és a DAC között kevés transzfer zajlik le. Téged mégis kölcsönadtak a sárga-kékeknek, hogyan jött akkoriban a dunaszedahelyi lehetőség, mesélj erről egy picit?

Az első évemben, a bajnokságban kevés lehetőséget kaptam. 19 évesen játszani szerettem volna, és az U21-es csapat tagja is voltam, ezért tapasztalatot akartam szerezni az élvonalba. Radványi Miki Jozef Olejník asszisztensével megkeresett. Olejník ismert az U18-as válogatottból és így kerültem Dunaszerdahelyre fél évre kölcsönbe. Ez sokat segített abban, hogy betekintést nyerjek a felnőtt fociba.

Dunaszerdahelyen a Világi-éra kezdete előtt szerepelhettél, mit tapasztaltál akkoriban a DAC-nál. Milyen érzés volt Szerdahelyen szerepelni, gondolok itt a szurkolói közegre, milyen volt felvidéki játékosként szerepelni a sárga-kékeknél?

Az akkori DAC-ot össze sem lehetett hasonlítani a mostani DAC-cal. Kevés néző járt ki a meccsekre, max. a Slovan meccsre jöttek ki többen, nem volt szurkolótábor. Nagy problémák uralkodtak akkoriban, nem érkeztek a fizetések, ehhez hozzájött a bundaügy is, de én örültem, hogy legalább tapasztalatot szereztem és örültem, hogy egy nagy múltú felvidéki csapatba játszhattam.

Van benned-e hiányérzet, hogy nem sikerült a DAC-nál több szezont eltöltened?

Hiányérzet persze hogy van, hisz szerettem volna több meccset játszani a DAC színeiben. Télen visszamentem a Slovanhoz és bajnokságot nyertünk és nyáron bemutatkozhattam a Bajnokok Ligájában, és ősszel az Európa-liga csoportkörében. Ki tudja, hogy ezt átélhettem-e volna a DAC színeiben, ha ott maradok.

Mi a véleményed a Világi-éra alatt végbement fejlődésről?

Csak pozitívan beszélhetek erről az időszakról, hiszen újra visszatértek a nézők, szép új stadion épült, újra zeng a magyar himnusz a stadionban. Az utóbbi években pedig a DAC ott van a legjobb három csapat között, ami azt is tükrözi mennyi munka van a csapat mögött. Újra mindenki pozitív szellemben beszél a fociról Dunaszerdahelyen.

A pozsonyi Slovan színeiben hat évvel ezelőtt a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában is bemutatkozhattál a nemzetközi porondon még František Straka irányítása alatt. Hogyan élted meg ezeket a pillanatokat?

Ez szép időszak volt! A BL-ben akkoriban egészen a play-off-ig jutottunk. A csoportkörbe jutásért akkor a BATE Borisov búcsúztatott minket, de így is bekerültünk az Európa-liga csoportkörébe, ahol ugyan meccset nem nyertünk, de legalább teltház előtt játszhattam a Nápoly vagy a Sparta Praha ellen.

Milyen emlékekkel gondolsz vissza a pozsonyi évekre, mit adott neked a szlovák bajnokság és a Slovan?

Szép emlékek kötnek a Slovanhoz, itt mutatkozhattam be az élvonalban, sok olyan játékossal játszhattam egy csapatban, akikre felnéztem, mint például Robert Vittek vagy Saláta Kornél. Olyan edzők alatt is edzhettem, mint Weiss, Straka vagy Gališ.

Szerepeltél a Slovan és a DAC színeiben is. Ha megnézed a két nagy rivális összecsapását kinek szurkolsz általában?

Ez nehéz kérdés, mivel mindkét csapatnak nagyon szurkolok.

Fotó:  gyirmotfc.hu

Szlovákia után Magyarország felé vetted az irányt. Miért a magyar bajnokságot választottad?

Volt megkeresés Csehországból is, de akkor a szívem Magyarországra húzott.

Mit tapasztál Magyarországon a szlovák bajnoksághoz képest?

A magyar bajnokságba szebbek a stadionok és a sajtó is többet beszél a fociról, mint Szlovákiában, de amúgy a két bajnokság között nincs nagy különbség. A magyar technikásabb bajnokság, míg a szlovák ligában több a párharc.

A mezőkövesdi első éveidben a csapat alapembere lettél majd a 2018/19-es szezonban váratlanul kevés lehetőséget kaptál. Mi volt ennek az oka, illetve hogyan élted meg ezt a szezont?

Mezőkövesden az első két évembe szinte minden meccsen pályán voltam. Az utolsó évembe az edző a csapattársamnak adott bizalmat, aki élt vele. A csapatnak ment a játék és én már nem tudtam visszakerülni a kezdőbe, az akkori utolsó mezőkövesdi szezonomban el is akartam igazolni Csehországba, de nem jött össze. Ezek után a szezon nehéz volt, mert szinte csak edzettem és csak kupameccseken jutottam szerephez, de ez a focihoz tartozik – egyszer lent, egyszer fent.

Az idei NB I-es szezon meglepetéscsapata a Mezőkövesd, van-e benned hiányérzet, hogy nem lehetsz ennek a sikeres szezonnak a részese?

Biztos, hogy van hiányérzetem, hiszen nagyon szerettem a 4 év alatt Mezőkövesden focizni, amióta feljutott a Mezőkövesd az NB1-be. Nagyon sokat fejlődött a klub és sok munka van a mai eredmények mögött, ezért vannak ott, ahol most vannak.

A kevés játéklehetőség mennyire játszott szerepet, hogy a másodosztályú Gyirmóthoz igazoltál?

Főleg ez játszott szerepet. Egy ilyen év után ahol csak 5 meccsen szerepeltem, újra játszani akartam. Megkeresett a Gyirmót, akiknek mindig is az NB I volt a célja, és ez nagy motiváció volt a számomra is, így hát megegyeztünk.

Mondhatni bejött a váltás, hiszen az InStat index alapján a liga három legjobb védője között találhatunk. Hogyan értékelnéd a szezon első felét a gyirmótiaknál?

Az egyéni sztatisztikákat nagyon nem nézem, ennél fontosabb a csapat, hiszen csak csapatként lehet elérni a kitűzött célokat, és a jó egyéni teljesítmények akkor jönnek elő, amikor a csapat jól teljesít. A szezon első felét a harmadik helyen zártuk, ami még úgy- ahogy elfogadható volt, de a tavaszi szezont nagyon rosszul kezdtük es visszaestünk a hetedik helyre. Remélem változni fog, ha újra elkezdődik a bajnokság.

Hogyan éled meg ezt a kényszerszünetet a bajnokságban, mivel telnek napjaid és hogyan készülsz a folytatásra?

Szerintem egyik sportolónak se jött jól, mivel mindenki inkább a pályán lenne és focizna, de az egészség az elsődleges, és át kell vészelni ezt a helyzetet. Otthon kell maradni és utána újra visszatérhetünk a jól meg szokott életünkhöz. A napjaimat főleg edzéssel töltöm,  futóedzésekkel és erősítéssel.