Akik a filmet a vászonra álmodják

A nagy filmguruk állítják, a mozit a rendezők miatt kell nézni, az ő alkotásaikat csodáljuk, ítéljük meg. A színészek csak eladják a mesét, de nem azt kell figyelni, hogy ki volt jó a filmben, hanem azt, milyen volt a mozi önmagában. Márpedig ezért elsősorban a rendező felel. Ebbe az állításba természetesen könnyedén bele lehet kötni, de mégiscsak van abban valami, hogy Christopher Nolan, Denis Villeneuve vagy Quentin Tarantino a kor meghatározó filmrendezői, sőt, azon kevesek közé tartoznak, akikre ténylegesen érdemes figyelni, és játsszon bárki a filmjeikben, elsősorban rájuk vagyunk kíváncsiak – erre most jó példa Nolan és az Odüsszeia című alkotása. Vajon a foci esetében mit mondhatnánk? Mourinho, Guardiola, Ancelotti, Luis Enrique, Klopp? És a válogatottak élén álló szövetségi kapitányok? Nézzünk szét az európai focitérképen, és tegyük fel először magunknak a kérdést: kikre figyelünk majd idén, kik lehetnek meghatározó alakítói az európai focinak, kikre lesz érdemes figyelni egyáltalán?

A spanyol edzőkről nyugodtan kijelenthetjük, hogy az elmúlt években a Premier League-et alaposan átszabták, mondhatni a saját képükre formálták. Pep Guardiola egymás után nyerte a trófeákat a Manchester Cityvel, de közben Mikel Arteta és Unai Emery is formálta az angolnak nevezett focit. A 2025-2026-os idénynek négy spanyol edzővel vágtak neki a klubok, az új szezonnak viszont már öttel.

Magyarán a mesterek huszonöt százaléka spanyol – valójában négyen baszkok, és csak egy igazi spanyol –, és csak három angol edző ül a kispadon. A spanyolok mindezt úgy hozták össze, hogy Pep Guardiola közben lemondott, vagyis két új spanyol is kapott lehetőséget. Mikel Arteta maradt az Arsenal, ahogy Unai Emery az Aston Villa élén, Andoni Iraola viszont klubot váltott, a Bournemouth menedzseri posztját hagyta ott a Liverpool kedvéért, ahonnan a holland Arne Slotot menesztették. A Leverkusennel német bajnokságot és német kupát nyerő Xabi Alonso a Real Madridtól még januárban távozott, ezúttal a londoni Chelsea-t vezeti, míg az egyetlen valódi spanyol, Álvaro Arbeloa, aki Alonsót váltotta a Real kispadján, egy másik londoni klubnál, a Fulhamnél bizonyíthat. Azt is érdemes kiemelni, hogy az öt spanyol tréner közül Emery az egyetlen, akit korosabbnak nevezhetnénk az ötvennégy évével, miközben a többiek negyvenhárom-negyvennégy éves fiatalok.

A La Liga kevésbé színes képet alkot, elsősorban a hazai, illetve a latin vezetőedzőkben bíznak a klubok irányítói. A húsz csapatból tizenkettő élén spanyol tréner áll, akad két portugál, két argentin, két német – az egyik bosnyák-horvát –, egy chilei és egy amerikai, és ha belegondolunk abba, hogy az argentin Diego Simeone 2011 óta irányítja az Atlético Madridot, a chilei Manuel Pellegrini 2020 óta vezeti a Betist, nos, a nagy nyugati kluboknál még mindig beszélhetünk bizalomról. Alakítják a spanyol focit?

Igen, José Mourinho is formálhatja majd a világbajnokok labdarúgását, hiszen a hatvanhárom éves portugál varázsló tizenhárom év után ismét elvállalata a Real Madrid irányítását. A Chelsea-nél ez bejött, a második érájában a két korábbi angol bajnoki címe mellé bezsebelte a harmadikat, illetve a két Ligakupa-győzelem mellé letett egy újabbat. A Reallal egy spanyol bajnoki címet, egy spanyol kupát és egy spanyol szuperkupát nyert 2010 és 2013 között, viszont 2017 óta csak egy trófeát nyert a csapataival, 2022-ben a Romával az Európa Konferencia Ligát.

A Serie A húsz klubja közül kilencnél történt edzőváltás a két szezon között. A kilenc távozó mesterből kilenc olasz volt, viszont az újak között három – vagy két és fél – külföldit is találunk. Az olasz trénerek száma ezzel tizenhárom – a Bologna új edzőjével, az olasz születésű, de Németországban nevelkedett Domenico Tedescóval plusz egy fél –, a külföldiek között pedig két spanyolt, két németet – egyik sem németországi születésű –, egy horvátot, egy románt és egy portugált találunk.

Egyesek szerint a nagy mágusokat már nem Olaszországban kell keresni, amiben bizony van igazság, és a portugál Ruben Amorim sem tartozik közéjük. A negyvenegy éves Amorim az AC Milant irányítja, és ugyan a lisszaboni Sportinggal két bajnoki címet is nyert, a Manchester Uniteddal pedig Európa-liga-döntőt játszott 2025-ben, Angliában nem váltotta meg a világot. A bajnokságban a tizenötödik helyet szerezték meg, idén januárban pedig menesztették a Manchester éléről. A Milannál szintén azt várják tőle, hogy a bajnoki címért vagy legalább a Bajnokok Ligáját érő helyekért harcoljanak. Amorim tehát az olasz élvonalban bizonyíthatja, nem csak Portugáliában arat sikereket.