Tankcsata Nyitrán – támogatókat keres a tehetséges párkányi harcos
Holcapfel Nicolas neve ismerősen cseng a hazai és nemzetközi ringekben. A párkányi sportoló számára a profi boksz jelentette a kitörést a mélyszegénységből. Már 17 évesen a profik között harcolt. “Felhozófiúként” kezdte, több súlycsoportot is kipróbált, végül a nehézsúlyban talált otthonra. Azóta kétszeres profi szlovákiai bajnok lett. Nemrégiben a pusztakezes harcban is kipróbálta magát. KO-kban gazdag pályájára, agresszív stílusára a Králi ulice nevű hazai kesztyű nélküli szervezet is felfigyelt, és a szalmabálák közé invitálta.
A mindössze 25 esztendős, párkányi származású, Budapesten élő és edző harcost legközelebb a szervezet nyitrai gáláján láthatjuk decemberben. Ellenfele a közel kétszer annyi idős, hatalmas meccstapasztalattal rendelkező, bokszban, pusztakezesben és MMA-ban egyaránt jártas pofozógép, Marek Bihary lesz, 94 mérkőzéssel a kontóján. Holcapfel számára Bihary legyőzése kaput nyithat a magasabb osztályba, a hegyomlásnyi Bihary viszont már sokszor megmutatta, a kor csak egy szám, és ötven felé is kell félni tőle, mert ha elsül a keze, ott kő kövön nem marad. Holcapfel Nicolas éppen ezért mindent belead a felkészülésbe.
Párkány nem éppen egy ökölvívó fellegvár a Felvidéken. Hogy került kapcsolatba a boksszal?
11 évesen kezdtem bokszolni. A barátaim közül akkor már többen bunyóztak. Igazából a boksz nálam nem úgy jött, mint másoknál, hogy apuka elvitt edzésre… Szegény családból származom, az ökölvívás kitörési lehetőséget jelentett ebből a közegből. Amit 25 éves koromig elértem, azt ennek köszönhetem.
Akkor ezért is hozta meg 2018-ban azt a döntést, hogy fiatalon fejest ugrik a profi boksz világába?
Már 17 éves koromban a profik között versenyeztem. Felnőttek ellen álltam ki, és meg is vertem őket. Elsősorban anyagi motivációból. 18 éves koromban pedig hivatalosan is debütáltam a profik között.
A BoxRec szerinti profi mérlege kiegyenlített, 13 győzelem, 14 vereség. Győzelmei közül 11-et kiütéssel hozott. Ez veleszületett ütőerő, vagy tudatosan erre építi a stratégiáját?
Úgy vélem, ez velemszületett ütőerő. De azt gondolom, ez az erő mindenkiben ott lakozik, csak ki kell tudni hozni. Én így tudom leginkább megmutatni, ki is vagyok valójában.
Nagyváltósúlytól indulva, a karrierje során feljebb lépve nagyközép-, félnehéz- és cirkálósúlyú mérkőzéseket is vállalt. Most pedig nehézsúlyban láthatjuk. Melyik súlycsoportot érzi igazán magáénak?
Több súlycsoportot is megjártam. Ahogy erősödtem, úgy szedtem fel egyre több izmot, így az alacsonyabb súlycsoportokba való "befogyás" egyre több nehézséget okozott. Ezért az edzőmmel úgy döntöttünk, hogy feljebb lépek, félnehézsúlyba, majd cirkálóba, a pusztakezesben pedig nehézsúlyban versenyzek.
Olyan nevek ellen lépett ringbe idegenben, akik a súlycsoportjaik szűk elitjéhez tartoznak, egyebek mellett Adam Balski, Patrice Volny, Václav Pejsar ellen is küzdött. Melyik meccs volt a legemlékezetesebb?
Ott van még Vasil Ducár is, aki még komolyabb Pejsarnál. Igen, el lehet mondani, hogy sok komoly ellenfél ellen megmérettetem magam külföldön. Hogy melyik volt a legjelentősebb? Egyértelműen a Patrice Volny elleni torontói meccs. Az adott egy komolyabb löketet, hogy egyszerű párkányi gyerekként hova el tudok jutni a bunyóval. Ekkor vált a boksz úgymond az életformámmá.
A laikus közönség általában a fizikai felkészülést hajlamos látni, de a ringben a mentális erő legalább ennyire fontos. Amikor kimegy idegenbe, és ott az egész aréna az ellenfelének szurkol, hogyan tudja magát a külvilágtól függetleníteni, amikor megszólal a gong?
Eleinte ez nehéz volt, de ezt mindenkinek meg kell tanulni mentálisan kezelni. Olyan nincs, hogy valaki nem fél, vagy nem izgul. Aki azt mondja, hogy nem fél, az hazudik. Eleinte volt bennem feszültség, nem jól kezeltem, mikor kifütyültek, meg ilyesmi. Aztán bizonyítottam, és elfogadtak, szeretnek. Én mindig megadom a tiszteletet az ellenfeleimnek, bár a mai világban nem ez a jellemző a küzdősportban.
A boksz azért nem egy kímélő sportág. Eddigi karrierje során volt-e esetleg olyan sérülés vagy holtpont, amikor elgondolkodott a folytatáson?
A komolyabb sérülések szerencsére elkerültek. Kisebb sérüléseim, orrtörés, kéztörés voltak, de hát ez vele jár. Arra, hogy feladjam, soha nem gondoltam. Soha nem úgy gondoltam a bokszra, hogy az nekem nehéz. Azért megyek edzeni, mert ha nem megyek le a terembe, akkor az hiányzik nekem.
Teljes egészében a boksszal foglalkozik, vagy van polgári foglalkozása is?
Németországban, kőolajfinomítóban dolgozom. Ezzel viszont nehéz összeegyeztetni az edzésmunkát. Azért is keresek támogatókat a felkészülésemhez, hogy több időt tudjak az ökölvívásra fordítani. A kinti munkám kéthónapos periódusokban zajlik, ezek során nincs lehetőségem edzeni. Bár a munka nehéz, felér az is egy edzéssel, de hát az nem olyan. A támogatásért reklámfelületet tudnék felkínálni.
A klasszikus ökölvívás után legközelebb pusztakezes harcban láthatjuk, ahol már van egy győzelme. Ez azonban egy sokkal keményebb, egyben sérülésveszélyesebb terep. Hogyan készül a meccsre?
Számomra a felkészülés nem sokban változik, ugyanúgy készülök, mint egy bokszmeccsre. A csuklót, a kézfejet jobban kell edzeni, néhány ütést másképp kell ütni, de bunyósként nem érzékelek lényegi különbséget. Persze, nézőként lehet, hogy a pusztakezes boksz kicsit ijesztőbbnek tűnik. De én úgy érzem, a pusztakezes stílus nagyon közel áll hozzám, ahol meg tudom mutatni az igazi énem. Nyilván itt nagyobb a sérülés kockázata. De ennek lehetőségét fejben igyekszem eltávolítani magamtól. Amit az ember nem enged be a fejébe, az igazából nem is létezik. Persze, nem lehet eszetlenül belemenni az ütésekbe. Számolok a sérülés lehetőségével, de legalább azt csinálom, amit szeretek.
Marek Bihary személyében nagyon komoly, tapasztalt ellenfelet kapott. Készül belőle?
Nem nagyon szoktam nézegetni az ellenfeleimet, szerintem ez felesleges. Minden ellenfél más. Az ellenfeleivel úgy bokszolt, ahogy, ők ők voltak, én meg én vagyok. Tudom, ki ő, tudom, kikkel edz, de különösebben nem mélyedtem el benne. Tudom, hogy egy kemény versenyző, talán még keményebb is, mint egy fiatal. A tiszteletet megadom neki, a többi pedig a ringben dől el.
Az idei év lezárást a Bihary elleni meccs határozza meg. 2027-re már vannak betervezett mérkőzései?
2027-re már kaptam megkeresést a lengyel GROMDA szervezettől, amely az ország méreténél fogva lényegesen nagyobb lehetőségeket kínál. Ha tehát a nyitrai meccs jól sikerül, szívesen mérkőznék ott is.
Mit üzenne a gyerekeknek, fiataloknak, akik a küzdősportok iránt érdeklődnek?
Azt, hogy elsősorban önmagukat találják meg, és döntsék el, hogy mihez szeretnének kezdeni magukkal. Ne azért válasszák az ökölvívást, mert az menő. Mindenki azzal foglalkozzon, amit szeret, amiben látja a jövőjét. Ennyit tudnék tanácsolni.
