Eb-arany síkfutásban – Molnár Attilával beszélgettünk

Mit jelent számodra, hogy negyven év után aranyat szereztél a magyar atlétikának?

Az Európa-bajnokságra utazva a repülőn tekintettük át a különböző éremtáblázatokat.

És ha ez még nem lenne elég, két héttel később a világbajnokságon egy bronzérmet is begyűjtöttél a 4x400-as váltóval. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nagyon jól indult az év. 

Nem gondoltam, hogy ennyire sikeres lesz a 2025-ös év első fele, de hazudnék, ha azt mondanám, nem azzal keltem és feküdtem, hogy szeretnék egy aranyat szerezni valamelyik világversenyen. 

A szabadtéri szezon most kezdődik. Milyen elvárásokkal vágsz neki?

Ha valaki aranyérmet szerez egy fedett pályás világversenyen, nem törvényszerű, hogy hónapokkal később is csúcsformában van. Ahhoz nagyon sok mindennek kell sikerülnie, hosszú hónapok, akár évek munkája kell, hogy összeálljon minden. A címvédés is elég ritka, gyakoribb, hogy egyszer-egyszer feltűnik valaki és nyer egy aranyat. Ha minden jól sikerül és lezárjuk a fedett pályás szezont, újraindul az óra. Vagyis mindent meg kell tenni, hogy újra topon legyen.

Nehéz éved volt 2024, elvesztetted az édesapádat. Ha jól tudom, a temetőbe is kivitted az érmeidet. Lelkileg mennyire volt nehéz az az időszak?

Amennyire csak tudtam, igyekeztem stabil maradni, a környezetem kicsit meg is lepődött ezen. Örülök, hogy képes voltam erre. Lehet persze éveken keresztül őrlődni, de lehet tudatosan is átvészelni ezt a nehéz időszakot. Nekem sikerült. 

Az elmúlt években nagy fejlődésen mentél keresztül, amit az eredményeid is hűen tükröznek. Az élsportban nagyon fontos a mentális felkészültség. Te hogyan viszonyulsz ehhez?

Abszolút egyetértek! Ha valaki tisztában van a helyzetével, környezetével, lehetőségeivel, nem hazudik önmagának és céltudatos, tudja miért jött és tudja mi miért történik, megjönnek az eredmények is. Tehát ha tudatosan csinálja a dolgait a sportban, abból adódik bizonyos stabilitás és nem kell ezt sportpszichológussal vagy egyéb külső módon befolyásolni. Nálam ez így működik, és merem azt gondolni, jó úton vagyok. 

Az Eb-arany és a vb-bronz magával hozta az elképesztő ismertséget, illetve médiafelhajtást. Vannak sportolók, akik ezt élvezik. Vannak sportolók, akiknek ez túl sok és próbálnak elzárkózni. Te melyik kategóriába sorolnád magad?

Ha a versenyeket négy fal között csinálnák és úgy rendeznének Európa-bajnokságot, hogy nem látja senki, akkor nem kellene másokkal megosztanom a gondolataimat és érzéseimet. De nem ez a helyzet. Szerintem a kommunikáció is a sport és a munkánk része, ez is egy kötelezettség.

23 évesen nagyon éretten gondolkozol. Mindig is ilyen céltudatos sportoló voltál?

Nem, de aránylag gyorsan belenőttem a felnőttvilágba és céltudatossá váltam. Hamar elfelejtettem a gyerekmeséket, elkezdtem az okokat keresni, mi miért történik velem és miért csinálom ezt. A maximalista, mérnöki gondolkodás találkozott bennem a sportolóval. Ritkán találkozik ez így, nálam ez lett belőle. 

Van példaképed?

Példaképem sosem volt, mert nem szerettem volna másra hasonlítani. Ha valakiből tetszett egyfajta vonás, akkor azt kiragadtam és beépítettem, de soha nem akartam másolni valakit, mert akkor az nem én lennék.

Az Európa-bajnoki címed után volt egy különös nyilatkozatod, ami végigjárta a magyar sajtót. Mint mondtad, nehéz lesz az Év Sportolója címet elnyerni, ha Szoboszlai Dominik megnyeri a PL-t a Liverpoollal. Most is így gondolod, hogy nehéz lesz megnyerned ezt a szavazást?

Korábban a Fradi hivatalos honlapjának nyilatkoztad, hogy viszonylag későn kezdtél el atletizálni a foci miatt. A Balatonfüred és a Tihany utánpótlásában is megfordultál és 113 gólig jutottál. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?

Roppant meghatározó időszak volt az életemben, nem csak az eltöltött évek miatt, hiszen ott kezdett kialakulni a fizikai tartásom. Ez magával hozta a gyorsaságot, és elkezdtem szó szerint kinőni a saját koromat és gyorsaság szempontjából túlnőni a csapatot. Akkori edzőm, Dömötör Zoltán akkor kezdte visszavágni vadhajtásaimat mondván, ez nem csak rólam szól és ne legyek nagyképű. Szerintem minden serdülőkorú atléta beleesik ebbe a hibába, de örülök, hogy az akkori edzőm ezt nem hagyta és alázatosságra nevelt. 

Mi sodort az atlétika felé? Melyik volt az a pillanat, amikor eldöntötted, nem a foci, hanem az atlétika a jövőd?

A Ferencváros sportolója vagy. Mit jelent számodra Magyarország legnagyobb egyesületét és a magyar színeket képviselned szerte a világban?

Hihetetlenül jó érzés, ahogy az is, hogy akkor vett a szárnyai alá a Ferencváros, amikor még senki nem ismerte a nevemet. Ha lehet, ez még szorosabbra fűzte a köteléket. Ott lettem az, aki most vagyok. Nem megvásároltak, amikor jó lettem, hanem belenőttem abba a családba. Ez hihetetlenül jólesik, hiszen az elejétől megkaptam minden támogatást, hogy Európa-bajnokká válhassak. Örülök, hogy igazoltam a Ferencváros döntésének a helyességét. 

Végezetül: milyen célokat tűztél ki magad elé a közeljövőre?

A célom az, hogy egy-egy versenyen mindent kiadjak magamból, aztán meglátjuk mit mutat az óra, mennyire volt az erőfeszítésem elég.