Az Universiade felvidéki királynője

Sporttörténelmi sikert értél el az Egyetemi Világjátékokon azzal, hogy szlovák színekben először nyertél aranyérmet a női tenisztornán. Hogyan élted meg ezt a sikert?

Nagyon jól, mert a verseny előtt nem gondoltam, hogy esélyes lehetek. Meccsről meccsre egyre jobban játszottam, és éreztem, hogy akár az elődöntőig, sőt a döntőig is eljuthatok. Hatalmas, kellemes meglepetés volt számomra, hogy megnyertem a tornát.

Elég sűrű volt a menetrended, talán eddigi karriered során nem is volt kéthetes versenyed. Hogyan bírtad ezt fizikálisan és mentálisan?

A mérkőzéseid alapján megállapítható, hogy inkább a védekező teniszt részesíted előnyben, ami hosszabb labdameneteket is jelent. A világjátékokon a két utolsó meccsed is közel háromórásra nyúlt. Ez nem túl megterhelő?

Nem, hiszen eleve salakon játszottunk, ahol minden mérkőzés egy kicsit hosszabb. Mivel nem vagyok nagy adogató játékos és magas sem, ezért inkább a védekezőbb, okosabb teniszt játszom. Ez természetesen hosszabb labdameneteket eredményez, de gyerekkorom óta így teniszezem, hozzászoktam a hosszabb mérkőzésekhez. 

Hogyan képzeljük el az Egyetemi Világjátékokat? Olyan, mint egy kisebb olimpia?

Igen, teljesen olyan, de a sportesemények nem egy helyen zajlottak, a hangulat azonban olimpiai volt. A megnyitó a rengeteg sportolóval és az országok képviselőivel fantasztikus élményt nyújtott. Olyan játékosokkal is találkoztam, akikkel korábban soha, úgyhogy ebből a szempontból is különleges élmény volt.

Összességében milyen tapasztalatokkal gazdagodtál az Universiadén?

Teljesen lazán kezeltem a helyzetet, nem izgultam túl, és bebizonyosodott, hogy a meccsek kritikus pillanatait is jól tudom kezelni, sőt képes vagyok megnyerni ezeket a fontos találkozókat is. Nagyon erős ellenfeleket sikerült legyőznöm, olyan játékosokat, akiket korábban még nem tudtam megverni, ráadásul magasabban rangsoroltak is.

A profi teniszezők számára az ITF-tornák jelentik a versenyrendszer alsóbb szintjét, egyfajta belépőt a magasabb kategóriájú WTA-tornákba. Tavaly megszerezted első ITF-tornagyőzelmedet a szlovéniai Krškóban. Mit jelentett számodra ez az első tornagyőzelem?

Igen, ez is egy nagyon fontos mérföldkő volt, hiszen korábban rendre kikaptam az elődöntőben vagy a döntőben. Ez a tornagyőzelem a profi karrierem első komoly áttörése volt, ami magabiztosságot adott, és egyértelmű visszajelzés volt számomra, hogy jó úton haladok, csak továbbra is keményen kell dolgoznom.

Idén is sikerült döntőbe jutnod Eszéken (Osijek), ám végül az első helyen kiemelt Udvardy Luca nagy csatában, három szettben nyerte meg a finálét. Hogyan értékelnéd az idei évedet?

Az Universiade után sajnos kisebb sérüléssel bajlódtam, így az augusztus nem a tenisszel telt. Mindezek ellenére az eszéki döntő és a világjátékokon elért aranyérem után bátran mondhatom, hogy teniszezőként ez az egyik legkiemelkedőbb évem.

Az USA-ban a Texasi Egyetemen tanulsz. Hogyan telt az első amerikai éved? 

Kellemesen meglepődtem, mert nagyon profi csapat áll a rendelkezésünkre. Eddig nem igazán segítettek az utamon, magamnak kellett rájönni a dolgokra, beszerezni mindent, Amerikában pedig csomagban megkaptam mindent, ami kell a teniszhez. A tanárok is elnézőbbek a sportolókkal, ez is egy plusz. 

Mi az, amiben szeretnél fejlődni, és mit tartasz a legnagyobb erősségednek?

Szeretném a védekező teniszemet magasabb szintre emelni. Jobban, tudatosan, állandó teniszt játszani, dolgozni a szervámon, ami nagyon fontos. Emellett Amerikában egy mentális trénerrel is dolgozom, aki segít rendbe rakni a dolgokat a fejemben, ami a tenisznél szintén kulcsfontosságú. 

Mikor tudatosult benned, hogy profi teniszező szeretnél lenni? A tenisz nem olcsó sport; szüleid mit szóltak ehhez a döntésedhez?

Négyévesen kezdtem, az első pár év csak a sporttal való ismerkedésről szólt, majd elkezdtem versenyezni, és jöttek az első sikerek. Valóban nem a legolcsóbb sport, de szerencsére mindig megtaláltuk a módját, hogy megoldjuk a problémát.

Mint minden élsportoló életében, nyilván neked is vannak hullámvölgyeid. Mennyire viselnek meg mentálisan? Hogyan sikerül túllendülnöd a holtponton? 

Igen, vannak kisebb és nagyobb hullámvölgyek. Néha segít, ha megállok 1-2 napra, kizárom a teniszt, és valami mást csinálok, hogy elvonjam a gondolataimat a teniszről. Egyébként 2-3 nap után már úgyis hiányozni kezd a játék, és örömmel térek vissza az edzésre. Emellett sokat segít, ha visszanézem videóról a dolgokat, más szemszögből vizsgálom a játékot. Nem tűzök ki hatalmas célokat, amiket lehetetlen teljesíteni. Kisebb célokat fogalmazok meg, amelyeket lassan, fokozatosan elérek.

Teniszezőként sok országban és városban megfordulsz. Van-e kedvenc versenyhelyszíned, illetve melyik a kedvenc borításod?

A világranglistán jelenleg a top ezresbe tartozol. Mi a célod a közeljövőben, hol szeretnéd látni magad a listán?

Szeretnék a legfelsőbb szintre, a top 100-ba kerülni. Mivel azonban egyetemre járok, már az is nagy eredmény lenne, ha bekerülnék a top 500-ba. Ez nem könnyű, mert az egyetemi rendszerben limitálva van, hogy mennyi versenyt játszhatok. Mindemellett az a célom, hogy megszerezzem a diplomámat, majd a lehetőségeket kihasználva tovább teniszezzem. Két-három év múlva, amikor befejezem az egyetemet, már minden erőmmel a profi teniszre koncentrálhatok. Akkor a top 100 elérése lesz a cél.

Megjelent a MAGYAR7 34. számában.