A Fekete-erdőtől Bősig - sorozatunk. Kedd, július 31.
Kerekeseinket rekkenő hőség kísérte a 11. napon a Pöchlarn-Tulln szakaszon. Igyekeztek a kora reggeli órákban elindulni, hogy minél nagyobb távot tudjanak megtenni a délelőtti órákban a rájuk váró 107 kilométerből.
Az aszfalton a hőmérő 42 Celsius fokot is mutatott, az árnyékos erdős részeken „csak“ 35 Celsius fokot. A bicikliken működött a természetes klíma a légáramlásnak köszönhetően, de amikor megálltak egy-egy csodás helyen, rájuk tört a forróság és szakadt róluk a veríték. Az elviselhetetlen hőségben csobbantak egyet a Dunában, Peti a víz hőmérsékletét viccesen 3 centiméteresre becsülte.
Látnivaló kedden is volt bőven. A melki apátság méltóságteljesen magasodik a Duna fölé, a látvány a túlsó partról lenyűgöző volt, sajnos nem volt idő a könyvtár és a templom belső tereinek megtekintésére. Melk után a Duna vett egy nagy kanyart Krems felé, az utat rendezett szőlőültetvények, borospincék és középkori kőből épült házak sokasága kísérte. A szőlőfürtök csalogatóan hivogatták a pincékbe a szomjas vendégeket. Természetesen nem hagyták ki a borkóstolót, a Jamek pincészetben dirnidlibe azaz népviseletbe öltözött kedves pincérek szolgálták fel a finom borokat.
Csütörtökön szükség lesz az energiára, a nagy melegben tűzni fog a nap, és az utolsó szakaszt már ismert terepen teszik meg. A tapasztalt kerékpárosok tudják, hogy a töltésen a szlovák szakaszon nehéz biciklizni, viszonylag egyhangú az út és a burkolat sem a legjobb. Bizonyára kimerülten de boldogan fognak visszatérni a Csallóközbe. Gyertek el holnap Bősre, fogadjuk őket együtt 18.00 órakor.
