Lancz Barbora: soha nem felejtem, hol kezdtem el kézilabdázni

A te sikertörténeted mivel indult, hogyan kerültél a kézilabda világába?

Kiskorom óta a szüleim engem és a nővéremet sportos szellemben neveltek. Hároméves korunktól teniszezni kezdtünk, de pár év múlva nővérem a kézilabda mellett döntött. Néha elkísértem őt az edzésre, így tudtam nézelődni, és nekem is megtetszett a kézilabda. 

Mi volt az első pillanat, mikor eldöntötted, profi kézilabdázó szeretnél lenni? A családod mit szólt, mikor a profi sportra adtad a fejed?

Ahogy én is elkezdtem edzésekre járni, csak az járt a fejemben, hogy egyszer a világ legjobb csapatához igazoljak, és minden trófeát, amit csak lehet, megnyerjek.

Karriered elején a vágsellyei utánpótlásban pallérozódtál, ahol megmutatkozott kivételes tehetséged. Hogyan emlékszel vissza a vágsellyei évekre?

Abban az időben Vágsellyén nagyon jó csapatot kovácsoltunk össze, többszörös országos bajnokok is lettünk. Nagyon sok szép emlék köt ide, soha nem felejtem el, hol kezdtem el kézilabdázni, és soha nem felejtem el játékostársaimat és edzőimet. Erre az időszakra mindig örömmel fogok visszaemlékezni.  

A vágsellyei évek után a világ egyik legjobb női kézilabdacsapatának, a Győri ETO-nak az utánpótlásában nevelkedtél. Mit tapasztaltál a győri együttesnél? Ki volt a legnagyobb hatással rád a karriered alakulásában?

Egy életre szóló tapasztalatot szereztem a Győrbe való átigazolásommal, 15 éves koromtól egyedül kellett megoldanom a mindennapi feladatokat. Tudtam nagyon jól, ha bizonyítani akarok, 120 %-on kell teljesítenem. Nagyon sokat tanultam, mint sportoló, de mint ember is. A korosztály és a világ legjobb játékosaival edzhettem és játszhattam, és mondhatom, nagyon sikeresek voltunk: magyar bajnokságot nyertünk, középiskolai világbajnokok lettünk. Persze ebben kiemelkedő érdeme volt Róth Kálmán edzőmnek is.

A győri együttesnél reális esély nem mutatkozott, hogy bekerülj az első csapatba?

Mivel abban az időben nem vállaltam a magyar válogatottságot, így nem volt esélyem a felnőtt keretbe kerülni.   

Hogyan jött az élvonalbeli Mosonmagyaróvár ajánlata? Mennyire játszott szerepet döntésedben a még több tapasztalatszerzés az élvonalban?

Három kemény, de nagyon sikeres év után szerettem volna egy új motivációt és új kihívást. Így a lehető legjobbkor érkezett Bognár Róbert edző ajánlata, aki szerette volna, hogy az MKC Mosonmagyaróvár felnőtt csapatában folytassam pályafutásomat. Ugyan kaptam több ajánlatot, Magyarországról, Szlovákiából és külföldről is, de végül az döntött, hogy a világ legerősebb bajnokságából kaptam ajánlatot. Ez megkönnyítette döntésemet, ami így egyértelmű volt.

A sport mellett a tanulásra is oda kell figyelned. Mennyire összeegyeztethető ez a két dolog?

Ahogy minden élsportoló számára a sok edzés és utazás kiveszi az ember energiatartalékát, de úgy gondolom, kevés sportoló van, aki nem gondolna arra, hogy a pályafutása után az iskolai végzettség is létfontosságúnak bizonyulhat.

Szlovákiában is egyre népszerűbb a kézilabda. Mit gondolsz, Magyarországhoz képest miben kell még fejlődnie a szlovák kézilabdának?

A magyar kézilabdázást nagyon nehéz lesz utolérni Szlovákiának, de remélem, a szlovák kézilabda jó irányba fejlődik majd, és néhány év múlva majd ez az eredményeken is megmutatkozik.

Az szlovák U17-es utánpótlás válogatott egyik húzóembere is vagy, a legutóbbi Szlovéniában megrendezett U17-es Eb-n a torna harmadik legeredményesebb gólszerzője voltál 57 góllal. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál a tornán, és hogyan élted meg az Eb-t?

A szlovák U17-es utánpótlás válogatott egy nagyon jó csapatot alkotott. Csapattársaim céltudatosan és szorgalmasan mindent alárendeltek a csapat érdekében. Fantasztikusan érzem magam ebben a csapatban. A szlovéniai Európa-bajnokság a legszebb élményeim közzé tartozik, örültünk, hogy a korosztály legjobb európai válogatottjai ellen is pályára tudunk lépni. Külön örültem, hogy a torna harmadik legjobb góllövője lettem. Az biztos, hogy magas szintű csapatmunka nélkül nem sikerült volna, persze a jó teljesítményemért nagyon hálas vagyok edzőmnek, Rastislav Jedinaknak is, aki értékes tanácsaival sokat segített nekem.

A Szlovák Kézilabda-szövetség szakértői bizottsága idén is díjazta az év legjobb játékosait. A szezon legjobb fiatal játékosának megválasztottak, valamint a szezon legjobb átlövője díjra is jelöltek. Mit jelentenek számodra ezek a díjak?

Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy jelölve lettem ilyen játékosok között. Úgy gondolom, hogy egy ilyen jelölés és díj lelkileg nagyon sokat tud segíteni egy fiatal játékosnak.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Mivel az MKC Mosonmagyaróvár csapatával négyéves szerződést kötöttem, csak arra fogok törekedni, hogy minél többet tudjak segíteni a csapatnak, és minél jobb eredményeket tudjunk elérni.

Szlovákiában és Magyarországon is idő előtt ért végett a kézilabdaidény, hogyan fogadtad a hírt?

Ez a helyzet biztos nem könnyű egyetlen sportolónak sem. Nagyon hiányoznak a közös edzések, mérkőzések, az UFM Aréna hangulata. Individuális edzésprogrammal tartjuk formában magunkat, hogy a járvány után minél hamarabb készen álljunk az újrakezdésre. Remélem, ez nem csak kívánság, hanem minél hamarabb valóság is lesz.

A fiatal tehetségeknek, akik a te utadat szeretnék végijárni, mit tanácsolnál?

Még nagyon fiatal vagyok arra, hogy tanácsokat tudjak osztani, de a fizikai- és lelkierőmön kívül számomra rendkívül fontos a kemény munka és a hit.