Ki gondolta volna, hogy elérhető közelségben lesz a bravúr

Puskás Öcsiről szóló sok legenda közül az egyik az, hogy amikor a magyar válogatott 1952-ben egyszer Svájcban lépett pályára, és könnyedén győzött 4:2-re, Puskás felháborodott, amikor a labdaszedők kézzel dobták vissza a labdát a pályára és nem rúgták a bőrt. Hogy azért olyan a svájci foci, amilyen…

Árpit a kézilabda nézésére, legyen az világbajnoki, Európa-bajnoki vagy olimpiai tétmeccs, nehéz rávenni!

Másik fővárosi barátom pedig képtelen végig szurkolni a magyar válogatott kézis tétmérkőzéseit, nem bírja idegekkel az eredmény hullámzását, a válogatott hullámvölgyeit a meccs folyamán.

Csak a meccs végén kapcsolja be a tévét, aztán ha megnyugtató a magyar előny, nézi a végét, ha szoros, akkor kikapcsolja, és az eredményt csak a hírekből tudja meg. Szerinte a kézilabdában vagy a vízilabdában még a biztos győzelemmel kecsegtető mérkőzésállás sem jelent a végén tuti győzelmet.  Ezzel sokan vagyunk így a 2000-es sydney olimpia óta, amikor a női kézilabdaválogatottunk látszólag megnyugtató hatgólos előnnyel lépett az utolsó negyedórába a dánok ellen az olimpiai döntőben, de mégis vereséget szenvedett.

Személygépkocsiban rádión keresztül követtem akkor az eseményeket, nem volt egy biztonságos vezetés…

Vagy amikor a Veszprém férfi kézilabdázói 2016-ban már kilenc góllal is vezetettek a BL-döntőben a lengyel Kielce ellen, mégis kikaptak, így nem sikerült megnyerni a Bajnokok Ligáját. Az akkori izgalmakat két borospohár bánta a budapesti Stadion sörözőben, amikor egyenlítettek a lengyelek, az asztalra csaptam, a poharak pedig felreppentek. Megmagyarázhatatlan összeomlás kézilabdában mindkét alkalommal! Magyar átokról is beszéltek, pedig inkább csak a nagyobb koncentráció és az önbizalom hiányzott. Mert a kézilabda egy ilyen kiszámíthatatlan játék, egyszer fent, egyszer lent, de talán ezért izgalmas.

A horvátok elleni középdöntős Európai-bajnoki meccs előtt valahogy összeszedve magam odaültem a Tv elé, és vártam a küzdelmet!

Nem is maradt el, minden délszláv csapat kitűnő a labdajátékokban, kézilabdában is. És a magyarok útjába most három ilyet is odasodort a sors: Montenegró és Szerbia után Horvátországot is. Nem egy könnyű sorozat, megspékelve a nagyszerű játékosokkal rendelkező Izlanddal, valamint az osztrákokkal. A sors furcsa fintora, hogy talán a sorozatban legkönnyebbnek vélt Ausztriával szemben maradtunk alul eddig, tőlük szenvedtünk csak vereséget az Európa-bajnokságon.

Vagy ellenük kicsit nagyobb mellényben játszottunk, a többiekkel szembe pedig az esélytelenebbek nyugalmával léptünk pályára?

Bár a sógorok is pontot csíptek el a horvátoktól, és a jó spanyolokat megelőzve jutottak a középdöntőbe, ahol a németekkel is döntetleneztek legutóbb, tehát azért annyira könnyű ellenfél nem lehetett előzetesen, és a játék képe alapján sem. A mostani Európa-bajnokságon eddig csak ellenük botlottunk egyszer, amúgy pedig még soha nem volt a férfi kézilabdacsapatunk olyan világversenyen, ahol négy győzelmet szerzett volna a torna folyamán.

A jó szereplés titkát keresve a szakemberek ezerszer leírták már, hogy a csapat erőssége az egység!

Magyar egység? Kézilabdában igen, és talán már labdarúgásban is! Aztán pedig olyan játékosok viszik most a prímet a csapatban, akikről az ellenfelek eddig nem sokat hallottak, a nem tatabányi szurkolók is alig. Bartucz László 2015-ben mutatkozott be a válogatottban, szerepelt már világversenyen, a 2016-os Eb-n, de Fazekas Nándor és Mikler Roland árnyékából igazából sohasem tudott kitörni. Harminckét évesen aztán eljött az élete lehetősége, a most zajló Európa-bajnokságon.

És ott vannak a csapat ifjú tehetségei, akik már nem is a jövő reménységei, hanem a jelen csillagjai.

Imre Bence, a 21 éves játékos édesanyja az egykori válogatott klasszis, az Európa-bajnok, olimpiai és világbajnoki ezüstérmes kézilabdázó, Kökény Beatrix, édesapja pedig az olimpiai ezüst- és bronzérmes korábbi vívó, Imre Géza. A fiú jó úton jár, hogy szülei nyomdokaiba lépve a magyar sport kiemelkedő alakjává váljon. De ott van a csúcson Fazekas Gergő is, aki 237-szeres magyar válogatott kézilabdakapus, Fazekas Nándor fia. Az alma nem esett messze a fájától, csak kigurult a kapuból.

Hogyan tovább?

Legközelebb hétfőn lép pályára a magyar válogatott a középdöntőben a házigazda Németország ellen.

A csoport második helyéhez, egyúttal az elődöntő kiharcolásához nem elég a hazai közönség előtt kézilabdázó németek elleni bravúr, az osztrákoknak is botlaniuk kellene a franciák vagy Izland ellen, hogy megelőzzük őket. Vagy zárásként bravúros siker kell az olimpiai bajnok Franciaország ellen az utolsó fordulóban. Nem egy játszótéri homokozós forgatókönyv!