Egy nem túl sikeres kézilabda-Eb
A cél egyértelmű volt: az első nyolcban végezni az Európa-bajnokságon. Ez nem jött össze, a magyar női kézilabda-válogatott a tizenegyedik helyet szerezte meg a november 20-án befejeződött 2022-es kontinenstornán. Mi lehet az oka annak, hogy Golovin Vlagyimir csapata hat mérkőzésből csak kettőt nyert meg, és az észak-európai alakulatok ismét jobbak voltak?
Több van ebben a csapatban? Mert tele van junior világ- és Európa-bajnokokkal, akiket Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány hosszú évek óta ismer, hiszen éppen ő volt azoknak a sikeres gárdáknak a kapitánya. Vagy egy dolog a tizennyolcas és húszas válogatottakkal remek eredményeket elérni, és más dolog a már felnőtt lányokkal, nőkkel a nagy tornákon jól szerepelni? A november 4-e és 20-a között, Szlovénia, Észak-Macedónia és Montenegró által közösen megrendezett tizenötödik Európa-bajnokság a sikertelen kontinensviadalok sorába fog tartozni a magyar női kézilabda történetében.
Eddig mindegyik tornán szerepelt Magyarország, és csak egyszer, 2016-ban Svédországban végzett rosszabb helyen a válogatott, a tizenkettediken. És ha az azóta eltelt éveket nézzük, 2018-ban a hetedik, 2020-ban a tizedik helyezést szerezte meg, míg a 2017-es vébén a tizenötödik, a 2019-esen a tizennegyedik, tavaly pedig a tizedik helyen zárt a csapat.
Ki emlékszik Sydney-re, a 2005-ös világbajnokságra, vagy a 2012-es Eb-re? Az idei Európa-bajnokság olimpiai kvalifikációs tornaként is szolgált egyben. A célként kitűzött nyolcadik hely mögött a 2024-es párizsi ötkarikás játékokat is ott találjuk, hiszen a házigazda franciák mellett az idei aranyérmes és a jövő évi világbajnok biztos résztvevője lesz az olimpiának, továbbá selejtezőt játszhat a vb 2–7. helyezettje, valamint az Eb két legjobb alakulata, amely a vb-n nem kerül a hét közé.
A fő célt úgy határozta meg a szövetség, hogy a két világversenyről kell kijutnia a csapatnak az olimpiai selejtezőre, magyarán a 2023-as dán, norvég és svéd rendezésű vébén az első hétben kellene végezni. Tegyük hozzá azonnal, a tornára először ki kell jutni.
De mi működött és mi nem Ljubljanában? Nézzük először az eredményeket. Az első mérkőzésen az a Svájc volt az ellenfél, amely debütált a nagy tornákon. Ehhez képest a magyarok futottak az eredmény után, az újonc diktálta a tempót, az első félidőt hozták a svájciak, és csak az utolsó tíz percben fordult a kocka, végül 33–28-ra, Golivint idézve, „rossz játékkal” nyertek a lányok. Majd azok a horvátok következtek, akik két éve bronzérmet szereztek Dániában. Összesen 18 gólig jutott a csapat, míg az ellenfél 21-ig, vagyis kikapott a válogatott, ami azt jelentette, hogy valószínűleg pont nélkül jut tovább a középdöntőbe. Két éve a torna első fordulójában szintén a balkániak diadalmaskodtak. A vereségből arra lehetett következtetni, hogy a legjobb nyolc ezúttal sem fog összejönni.
Az A csoport harmadik körében a világ- és Európa-bajnoki címvédő Norvégiát kellett volna felülmúlni. A magyarok az első félidőben többször vezettek három góllal, a másodikra azonban elfáradtak, és 32–22-es vereséget szenvedtek. Senki sem lepődött meg.
A nyolcszoros Európa-bajnok után további két északi ellenfél következett a középdöntő I. csoportjában. A négy vesztes találkozó közül Dánia ellen játszott a legjobban a válogatott. Jesper Jensen szövetségi kapitány szerint is kellett szerencse a győzelemhez, egyik csapat sem tudott ellépni, mindkét alakulat összeszedetten játszott. Az 51. percben még 23–25-re vezettek a lányok, innen fordítottak a dánok 29–27-re. Jöhettek a svédek, akikkel egy félidőn keresztül tartották az iramot Klujberék, de ahogy a svéd kapitány fogalmazott, tudták, hogy ők a másodikban is bírni fogják, a magyarok viszont elfáradnak. Svédország 30–25-re nyert, ezzel a legjobb nyolcról szőtt álmok elszálltak. Az utolsó fordulóban a társházigazda Szlovéniával mérkőzött a magyar válogatott. Jó játékkal 29–25-re győzött Magyarország, ezzel együtt is csak 2 pontot szerzett, és a csoport hatodik helyén végzett. Érdemes megemlíteni a 2022-es Eb-vel kapcsolatban a nézők látványos távolmaradását, amire az EHF (Európai Kézilabda-szövetség) válasza az volt, hogy 20%-os árengedménnyel kínálták a jegyeket a torna utolsó hétvégéjén.
Magyarország a tizenegyedik helyen végzett – a 2024-es, olimpia után következő Eb-t Budapesten, Debrecenben, Bázelben és Innsbruckban rendezik meg, már 24 csapattal. Klujber Katrin 38 gólt dobott hat meccsen, a középdöntő után a torna harmadik legjobb gólvágójának számított, a legjobb tíz kapus között azonban egy magyart sem találtunk. A szövetségi kapitány szerint az északiak egyszerűen magasabbak, erősebbek, jobban bírják az iramot. Úgy fogalmazott, hogy nagyon nehezen kezdték az Európa-bajnokságot, és bár sok minden nem működött, lépésről lépésre haladtak előre. A dánok, norvégok és svédek ellen megtapasztalták, milyen a nagy sebesség, de a lányok a torna végéig kitartottak lelkileg, és ez volt a legfontosabb. Golovin is úgy gondolja, hogy a horvátok elleni mérkőzésen úszott el a lehetőség, hogy jó tornát fussanak.
Hiányzott több meghatározó játékos is: a felvidéki gólzsák, Szöllősi-Zácsik Szandra, Háfra Noémi valószínűleg csak jövő ősszel térhet vissza, a kapus Bíró Blanka és Kovacsics Anikó sem volt ott Szlovéniában. Tomori Zsuzsanna előtt nyitva áll a kapu, bár egyesek ezt másképp látják.
Golovin arról is beszélt, hogy amíg számíthattak a válogatott meghatározó játékosaira, különösen Zácsikra, addig a hatodik helyet tűzték ki célul. Jó kérdés az is, hogy miért nem kellenek vagy nem szerződnek külföldre a magyar játékosok. A hat mérkőzésből ötön Klujber Katrin volt a legeredményesebb, mellette Győri-Lukács Viktória volt a húzóember. A jövőben ezekre a lányokra kell építeni, de valóban érdemes elgondolkodni azon, hogyan lehet sikeres az utánpótlás, miközben a felnőttek messze elmaradnak az élmezőnytől.
Megjelent a Magyar7 2022/47.számában.