A magyar kézilabda helye a világ elitjében
Nagyon jók vagyunk kézilabdában, mondhatjuk, mert ebben az idényben négy csapatunk is ott van a Bajnokok Ligája négyes döntőjének (Final Four) kapujában. A Telekom Veszprém és a Mol-Pick Szeged a férfiak között bekerült a legjobb nyolc közé, a nőknél pedig jó szokásához híven a többszörös BL győztes Győri Audi ETO KC mellett az FTC-Rail Cargo Hungaria is.
Miközben a magyar kézilabda válogatottaknak – a nőknek és a férfiaknak is – már egy világversenyre való kijutás is sikert jelent, ott pedig az utóbbi időben nem képesek dobogó közelbe jutni és éremért harcolni. Legutóbb Nagy Laciék a londoni olimpián (2012) végeztek a sikernek elkönyvelhető negyedik helyen, Görbiczék pedig szintén 2012-ben szereztek utoljára érmet világversenyen, egy bronzot az Európa Bajnokságon. Azóta elmaradnak a válogatott sikerek. Vajon miért? Hiszen a klubsikerek mellett jó a hazai utánpótlás is, a lányok például tavaly nyáron megnyerték az ifjúsági világbajnokságot.
Viszont a legjobb magyar kéziseknek nehéz a csapatba kerülés a négy sikercsapatnál, a férfiaknál a veszprémi és a szegedi csapatba, a nőknél a győribe, valamint a Fradiba. Talán csak a Fradi női csapata képez ez alól némi kivételt, ott ugyanis gyakori játéklehetőséghez jutnak a tavalyi vb-győztes ifjúsági csapat legjobbjai: Hárfa Noémi, Klujbert Katalin és Pásztor Noémi is, akik a csapat meghatározó játékosaivá nőtték ki magukat a BL meccsek alatt.
Sajnos a tehetséges jobbszélsőjük, Faluvégi Dorottya nyáron klubot vált és Győrbe igazol, ahol a sok világklasszis mellett annyi játéklehetősége biztos nem lesz, mint a Fradiban. A sokszoros magyar válogatott Tomori Zsuzsa pedig a napokban jelentette be, hogy nem újítja meg a szerződését a Győrrel, elmenekült inkább Siófokra, mivel nem csak perceket akar játszani, és továbbra is válogatott szeretne lenni! A Görbicz utódnak kikiáltott Tóth Gabriella pedig Érden játszik, mert a magyar bajnokcsapat lemondott róla.
Hasonló a helyzet a férfiaknál is. Például a szegedi Balogh Zsolt, aki a januári világbajnokságon a válogatott egyik legjobbja volt, Tatabányára igazolt, mert a posztján előnyt élvező légiósok miatt neki csak epizódszerep jut Szegeden, ahogy a legutóbbi BL meccsen is. A másik tehetséges válogatott, a Nagy Laci utódnak nyilvánított Ancsin Gábor is kénytelen volt a múlt évben Veszprémből a szerényebb képességű Ferencvárosba igazolni, hiszen ott alig jutott neki játéklehetőség.
Tény és való, hogy a sikert sikerre halmozó négy kézilabdacsapatban a világklasszisok mellett a legjobb magyar játékosok nem igazán jutnak szóhoz, ezért inkább kisebb csapatokhoz igazolnak.
Új klubjaikban aztán sokkal kevesebb kiélezett kupameccsen szerepelnek, hiányzik nekik a nemzetközi rutinnal járó Bajnokok Ligája. Válogatott szinten kézilabdában többnyire csak tétmeccsek vannak, amelyekre kizárólag a hazai bajnoki mérkőzéseken tudnak így felkészülni, ez pedig egyelőre kevés a válogatottbeli sikerekhez!
Hogyan érjen el akkor a magyar kézilabda válogatott a klubcsapatokéhoz hasonlítható sikert, ha a legjobb magyar játékosok csak elvétve kapnak játéklehetőséget a legjobb magyar csapatokban? A Ferencvároshoz hasonlóan a többi három csapatban is jobban meg kellene becsülni a tehetséges magyar játékosokat! Rájuk számítva kissé háttérbe kellene szorítani az azonnali sikerorientáltságot, és hosszabb távon a klubérdek mellett a válogatott eredményességét is szem előtt lehetne tartani. Persze, erről a szponzorokat, a befektetőket nehéz meggyőzni, ők azonnal eredményességet követelnek pénzükért.
Például a Győr kezdőhetesébe a legutóbbi BL meccseken már csak a klubikon Görbicz Anita fért be, ő is kiszorulva baloldalra az irányító posztról. Görbe viszont már lemondta a válogatottságot!
A Veszprém csapatába a Sporting Lisszabon elleni legutóbbi Bl meccsen is csak a válogatottságtól már elköszönt Nagy Laci kezdett magyarként, de a kispadon is csak Mikler és Lékai várt bevetésre a magyar játékosok közül, a többi mind légiós volt a kezdőben és a kispadon is. Szegeden csak Bánhidi kezdett a pár magyar játékos közül a lengyel Plock ellen, a Fradi női csapatában viszont ott volt a továbbjutást eldöntő meccsen Klujber, Lukács, Kovacsic, Háfra, Schatzl, Márton és Bíró Blanka is, mind magyarok. Hajrá!
Tehát egyelőre a magyar kézilabda klubsikerektől elmarad a válogatott eredményessége. Példát vehetnénk pedig a spanyolok labdarúgástól, ahol a két nagyágyú csapat, a Barcelona és a Real Madrid mellett a válogatott is ott van hosszú évek óta a legjobbak között a világ- és Európa bajnokságokon!
