A kézilabda vonzásában
Van az a sztereotípia, hogy az a diák, aki a sportokban kiváló, másban gyengén teljesít. A nagylégi Szerencsés Márk a bizonyíték arra, hogy ez nem igaz, hiszen nemcsak a sportban, hanem a reál és humán tantárgyi versenyekben is kiváló eredményeket ért el.
Ő volt az évfolyam „jolly jokere”, s ezt cseppet sem érezte megterhelőnek. Sőt, inkább megtisztelőnek.. Mint megtudtam, a sportnak hagyománya van a családban, az édesanya kézilabdázott, edzősködött, az édesapa focista volt. Márk szerint a szülők is támogatták törekvéseit.
Futballozott, a kézilabdának hódolt, érdekelte a kosárlabda. Mivel Márkék korosztálya a sportban nagyon tehetséges volt, így a kamaszodó fiúkból létrejött egy 12-14 tagú utánpótlás csapat a kétezres évek elején, amellyel el tudtak indulni az országos összetett korosztályú bajnokságban.
Közben Márk nagy fölénnyel megnyerte az alapiskolai krikettdobó versenyt, és nyolcadikos korában országos negyedik helyezett lett egy 82 méteres dobással.
Visszatérve a kézilabdára, Márk kilencedikes korában már Dunaszerdahelyen játszott, ahol utánpótlás szinten is már több csapat létezett. Ennek ellenére mégsem valamelyik sportiskolában folytatta, hanem Ógyallán tanult építészetet.
– meséli.
Ógyalla után Márk úgy döntött, hogy a kézilabdát Érsekújvárban folytatja.
– emlékezik vissza.
Ekkor már kicsit edzői szemmel is nézte a dolgokat, ugyanis 17 éves korában már megcsinálta az edzői vizsgát, 18 évesen pedig C licencet is kapott Szlovákiában, így Dunaszerdahelyen már fiatalon az edzőségbe is belekóstolt. Volt ott minden: U19-es és U12-es lánycsapat, sőt, segédedzőként még a hölgyek csapatánál is tevékenykedett.
Komáromban alig 18 évesen mindjárt az első évben gólkirály lett a bajnokságban. Mivel a komáromi edző egyben a tatai ifi csapat edzője is volt, Tatára igazolt, egy pozitív szemléletű, jó társaságba. Mindjárt az első évben „házi” gólkirály lett, ami azt eredményezte, hogy bekerült a felnőtt csapatba, edzhetett velük. Viszont közbeszólt a sors, jött egy csúnya sérülés és egy másfél éves kihagyás.
Időközben a komáromiak edzői állást kínáltak neki: játékosként a fiú U14 és U15-ös csapatokat edzhette. Két évvel ezelőtt pedig már Kisbér csapatát erősítette játékosként (tavalytól már edzőként is).
Az edzőség volt a másik álma, mert érzi, hogy küldetése van.
Ha valaki azt gondolja, hogy nagyon megterhelő egy játékos-edző élete, az nem téved, de Márknak ez sem volt elég! Hét évig volt labdarúgó-játékvezető Nagyszombat megyében, majd letette a vizsgát kézilabda játékvezetőként is.
– meséli nagy örömmel.
Márk tehát minden hónapban játékot vezet, közben Kisbéren edzősködik és Győrben kézilabdázik. Ja, ezek mellett még tornatanár is. Megáll az ész... Hiába, a Szerencsés gének nem maradtak rejtve.
Megjelent a MAGYAR7 hatodik számában.
