2020. január 4., 13:51

Soós Tibor: Tanuljunk meg becsülettel nyerni és tisztességgel veszíteni

Soós Tibor komáromi edző neve közel négy évtizedes áldásos tevékenysége során összeforrt a (cseh)szlovákiai kajakkal. A legtehetségesebb tanítványai világbajnokságokon és olimpiákon szereztek érmeket. Nagyszerű munkájával méltán érdemelte ki Čaputová államfő figyelmét, akitől a napokban a Ľudovít Štúr-érdemrend második fokozatát vehette át. Kitüntetése kapcsán szívesen adott interjút portálunknak.

Médialapozó
Fotó: deltakn.sk

Mikor értesült arról, hogy e megtisztelő állami kitüntetésben részesül, s hogyan fogadta a hírt?

Az illetékesek a protokoll szerint három héttel ezelőtt telefonon kérdezték meg tőlem azt, hogy elfogadnám-e a kitüntetést. Nem tudom, hogy arra ki javasolt.

Kellemesen meglepett a hír, hogy a legfelső szinten is értékelik a munkámat, s nagy örömmel mondtam igent.

Ha megérem, idén október 30-án töltöm majd be a 70. életévemet, tehát ez a megtisztelés a pályám egyik méltó záróakkordja lehet. Régebben a hazai ifjúsági válogatott tagjaként magam is versenyeztem, de akkor még nem juthattunk ki a világversenyekre. E lehetőséggel – mintegy hiánypótlásként - 1975 és 2012 között edzőként a tanítványaimat akartam megörvendeztetni, s amikor a dobogón álltak, az nekem is mindig elégtételt jelentett.

Azt gondolom, hogy hasonló érdemrendet rajtam kívül még sok olyan értékes, tevékeny ember megérdemelne, aki valamit letett a közös asztalra.

Előzőleg állami kitüntetésben még nem részesültem, azonban a Szlovák Olimpiai Bizottságtól ezüst köröket kaptam a pekingi olimpiai eredményünkért, valamint Nyitra megye és Komárom város már több díjjal is megköszönte az edzői munkámat.

Fortuna kegyeltjeként a tanítványaival közös melyik legnagyobb sikereit emelné ki?

Szerencsére, több kimagasló eredményt is említhetek. Azok egyike Szabó Attila komáromi „tízezres“ kajakos 1989-es világbajnoki győzelme, amely e sportág csehszlovákiai, így komáromi történetében is az első kajakos aranyéremnek számít. A másik a Riszdorfer Mihály-Bača György-féle 1998-as VB-győzelem, amiről azt hittem, hogy számunkra megismételhetetlen lesz. A harmadik az, hogy a 2002-ben összerakott kajaknégyesünk (tagjai voltak: Riszdorfer Mihály és Richárd, valamint Vlček Erik és Bača György) több aranyérmet is nyert, amelyek mellett az athéni olimpiai bronz- és a pekingi ezüstérem is nagyon szépen csillog, s az utóbbi majdnem aranyérem lett. Az edzői munkámhoz azonban nem csak a szívmelengető sikerek, hanem a csalódások is hozzátartoztak, hiszen többször is előfordult, hogy a befektetett sok energia és munka mégsem hozta meg a kívánt végeredményt.

Ahhoz a jelszavamhoz tartom magam, hogy becsülettel tanuljunk meg nyerni és tisztességgel veszíteni.

Mindig el kell ismerni a tőlünk jobb vetélytársakat, akik megérdemelten aratnak sikert!

Soós Tibor: tanuljunk meg becsülettel nyerni és tisztességgel veszíteni
Fotó:  deltakn.sk

Ön oroszlánrészt vállalt a kitűnő komáromi edzési feltételek megteremtéséből is. E téren szükség van-e még valamiféle hiánypótlásra, ami hozzájárulhatna a további nagyszerű eredmények eléréséhez?

A komáromi klubnak két csónakházat építtettem a városban. Nem túlzás azt állítanom, hogy a jelenlegi minden tekintetben megfelel a nemzetközi mércéknek. A továbbra is kiaknázandó helyi természeti adottságok és a városi önkormányzati támogatás mellett tehát a megfelelő edzési feltételek biztosítottak, amelyek a kimagasló eredmények elérésén kívül a sportág iránt mutatkozó óriási érdeklődés felkeltéséhez is hozzájárultak.

Arra pedig felettébb büszke vagyok, hogy a jelenlegi klubvezetők és edzők vélhetően még nálam is jobban végzik a munkájukat.

Ezért mindig szívesen segítek nekik. Mikor négy évvel ezelőtt átadtam a klubvezetői stafétabotot, az utódaimnak megígértem a további segítségemet, például az ügyintézések terén. Bízom abban, hogy az ifi sportolóink is öregbítik majd városunk és országunk hírnevét, amihez a feltételek adottak.

A már külön tudománynak számító sportorvoslás, diagnosztika és rehabilitáció terén azonban még lenne hová fejlődnünk.

Sajnos, egyelőre nem tudunk megfizetni kimagasló orvosi szaktekintélyeket. Szerencsére, folyamatosan akadnak olyan lelkes, nagyon jó orvosok, akik segítik a klub munkáját.

Szabadidejében legszívesebben mivel foglalkozik?

Délelőttönként kijárok a csónakházba, vasárnaponként pedig az egykori kajakosokkal és edzőkkel, illetve gyakran a fiatalabbakkal együtt a saját „misénken“ beszélgetünk el a sportélet aktualitásairól. További a hat unokám közül négyen Komáromban élnek, s velük is mindig szívesen időzöm. Sajnos, egyikük sem akar kajakozni, én pedig nem kényszerítem őket arra.

Mivel egy újabb olimpia évében tartja majd a 70. életjubileumát, kihagyhatatlan a kérdés: legjobban milyen szülinapi-olimpiai ajándéknak örülne?

Nos, az őszi életjubileumomat előbb meg is kell érnem.

Az idei Nyári Olimpiai Játékok kapcsán azt kívánom, hogy a szlovákiai kajaknégyes, amelyben két nagyon tehetséges komáromi fiatalember is versenyez, Tokióból éremmel térjen haza.

Azt ugyanis a versenyzők és az edzőik is nagyon megérdemelnék!

Soós Tibor: tanuljunk meg becsülettel nyerni és tisztességgel veszíteni
+1 kép a galériában
Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.