Vívócsoda Somorján

Szakmai körökben ez az újabb siker tovább erősítette a somorjai vívóklub nemzetközi hírnevét. Azt azonban idehaza sem sokan tudják, hogy a vívás több mint százéves múlttal büszkélkedhet ebben a kisvárosban. 

 

Egyes feljegyzések szerint Somorján már nem sokkal az első világháború kitörése előtt, 1914 elején volt vívócsapat, amely a focicsapatairól ismert Somorjai Testgyakorlók Köre (STK) égisze alatt működött. Sajnos, erről az időszakról keveset tudunk. Hiteles források szerint a biztató kezdet után évtizedekig kellett várni a folytatásra. Egészen pontosan 1962-ig, amikor a sikeres vívóként világszerte ismert Forgách Oszkár felébresztette Csipkerózsika-álmából a sportágat. Példás emberi magatartásának és szakmai tudásának elismeréseként tanítványai és azok szülei körében csak Oszi bácsiként hívott edző nemcsak rátermett sportolókat, hanem tisztességes és szorgalmas embereket igyekezett nevelni védenceiből. Az elért eredmények és a jelenlegi pezsgő és eredményes somorjai vívósport igazolja elképzeléseinek és erőfeszítéseinek megalapozottságát.

Kíváncsi voltam a jelenlegi helyzetre, ezért ellátogattam a klubba, ahol a vezetőedzővel, Nagy Józseffel és három junior korosztályú tőrvívóval, Pirk Ákossal, Fazekas Árpáddal és Lančarič Branislavval beszélgettem.

 

Nemrég, december végén érkeztek haza Bangkokból, a junior világkupáról, január elején pedig Olaszországba indulnak.

– Évente 7-8 világkupát rendeznek a kategóriánkban, a junior korosztályban.  Egyénileg és csapatban is sikeresek vagyunk, eddig a csapatversenyben 56 ország között a 6. helyen állunk – kezdi a beszélgetést Nagy József edző.

– Célunk a legjobb nyolc között végezni. Komoly vívó hagyománnyal rendelkező országok, mint például Németország, Lengyelország is mögöttünk vannak a világranglistán. Magyarországot nem tudtuk megelőzni, illetve erősek az olaszok, a franciák, de az amerikaiak is. A soron következő világkupát Udinében rendezik januárban, majd Párizsban a felnőtt világkupa következik, ezután jön az Aix-en-Provence-i junior világkupa, majd Barcelona. Februárban az Európa-bajnokság Nápolyban, áprilisban pedig a junior világbajnokság vár ránk Szaúd-Arábiában.

Nagy József edzőtől azt is megtudtam, hogy a vívásban már három fegyvernemet oktatnak Szlovákiában: kard (ez nemrég alakult), párbajtőr és tőr. Ez országos viszonylatban összesen körülbelül 200 aktív vívót jelent, 7-8 városban, 16 klubban folyik az oktatás.

– A szlovákiai vívó sportágakban Somorja szerepe meghatározó, hiszen 80 tőrvívónk van. A szlovák válogatottat mi alkotjuk tőrvívásban, sokat dolgozunk, de az eredményeink magukért beszélnek – emeli ki a vezetőedző.

 

A három fiatal tőrvívó kapcsán Nagy József elmondta, először csapatként lettek sikeresek, ez hozta meg az önbizalmukat, s most már egyénileg is kiemelkedően teljesítenek. A csapatnak nincs póttagja, ezért még inkább oda kell figyelni minden részletre. Pirk Ákos és Fazekas Árpád már rutinos versenyzőnek mondható, Branislav Lančarič pedig egy évvel fiatalabb, most került fel a kadét kategóriából.

Közben a szimpatikus fiatal sportolók is szót kérnek.

– Tulajdonképpen a tavalyi februári Sao Paulóban rendezett világkupán, a csapatgyőzelmünk után figyelt fel ránk a szlovák sajtó, és egyre többet kérdeznek, egyre több helyre hívnak meg bennünket.

A somorjai magyar gimnázium végzős diákja vagyok. Az idei versenyek mellett az érettségire is készülnöm kell majd – újságolja Pirk Ákos hozzátéve, hogy az iskolában figyelembe veszik sikereit, a versenyek miatti hiányzása okozta kiesést is segítenek pótolni.

– Úgy gondolom, rengeteget fejlődtem az elmúlt két évben, sokkal jobban érzem, jobban átlátom a legapróbb részleteket is – hangsúlyozza Ákos, aki kategóriájában, éppúgy, mint Árpád, világviszonylatban a legjobb tíz tőrvívó között van.

 

Visszatérve a világkupához, Ákostól megtudom, hogy jelenleg a junior kategóriában szerepelnek, csapatként és egyénileg is versenyeznek. Az utóbbinál kevés az esély, hogy egymás ellen vívjanak, mégis megtörtént már. December elején Taskentben Fazekas Árpáddal kerültek össze, akkor Ákos nyert.

 

– Én tavaly érettségiztem Somorján, jelenleg a budapesti Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen tanulok és a Ludovika Arénában edzek, péntekenként pedig Somorján végzem az edzésmunkát – folytatja Fazekas Árpád, majd hozzáteszi, hogy ebben az évben több időt tölt majd a somorjai edzéseken, hiszen itt ismerik őt a legjobban a szakemberek.

Az elmúlt két év rendkívül sikeres volt számára egyénileg és csapatban is, az utóbbinál általában a befejező ember volt, akire lehetett támaszkodni. A következő évben a felnőtt kategóriában folytatja majd, ahol óriási a konkurencia, hiszen egészen 40 éves korig vívnak minden országból.

– Nagyon erősek az olaszok, a franciák, de az amerikaiak is. Az ázsiaiak pedig kiszámíthatatlanok, egészen a felnőtt korosztályig kevésbé ismertek. Itt viszont berobbannak, több esetben dinamikusabbak, más stílusban vívnak – hangsúlyozza Árpád. 

Branislav Lančarič szlovákul kapcsolódik be a beszélgetésbe.

– Én most kerültem fel a junior korosztályba. Somorján megnyertem az év ifi sportolója díjat. A szezon elején a világranglista 260. helyén álltam, de mára már bekerültem a legjobb hatvan közé. Sok munka vár még rám. Magas vagyok, bár ez nem garancia, az alacsonyabb ellenfél is lehet jó, dinamikusabb, gyorsabb, jobban el tud bújni a keze mögött – jegyzi meg Branislav.

 

Nagy József edzőtől ezután arról érdeklődöm, vajon miként sikerült ilyen magas szintre eljutni Somorján?

– Forgách Oszi bácsi tanítványa voltam, később fia, Krisztián vezetése alatt is hű maradt klubunk a korábbi eszmékhez, és szívvel-lélekkel végezzük dolgunkat. Sportolókat, de legfőképp embereket nevelünk! Törekszünk a jó kapcsolatokra a szülőkkel is, olyan közösség vagyunk, amely nemcsak itt-ott összejön, hanem „összedolgozik”. A szülők, a hozzátartozók támogatják a klubot, az edzők a legtöbb esetben önkéntesen végzik munkájukat. Jómagam immár hét éve, akkor, amikor Ákosék még kicsik voltak, otthagytam korábbi munkahelyemet. A helyi városi művelődési központ igazgatójaként tevékenykedtem, de láttam, hogy jó eredményeket érhetünk el, és csak ezekre a gyerkőcökre akartam fókuszálni. A világranglista első tíz helyezettje közé akartam bekerülni velük. Mindig olyan célt kell kitűzni, amiért sokat kell tenni, de ha megvalósul, az az igazi öröm – avat be a részletekbe József, majd elmondja, hogy a junior korosztályt ő vezeti, neki ez a fő tevékenysége. Kollégái pedig a foglalkozásuk mellett végzik az edzői munkát: Fehér Béla, Lančarič Branislav személyi edzője éppúgy, mint a fiatalabb korosztályt vezető szakemberek, tehát Oszkár bácsi unokája, Forgách Péter vagy Valacsay Gergely, de a nemrégiben visszavonult sikeres vívó, Bittera Kitti is szorgalmasan dolgozik az ifjú vívókkal.

– Mivel kis közösség vagyunk, és csak a vívásnak élünk, sok olyan dologra oda tudunk figyelni, amire egy nagyobb klubban lehetetlen. Úgy ismerjük a gyermekeket, akár a szüleik. Mozgáskoordináció, robbanékonyság, ezt mind-mind fejlesztjük. Nem hiába, olyan országok, mint Dánia, ahol 800 tőröző van, vagy Belgium, ahol pedig 1200, mögöttünk állnak a ranglistán. 

Változást hoz majd a következő év, hiszen két meghatározó versenyző, Árpád és Ákos is már a felnőtt kategóriában folytatja. Indulnak az U23-as kategóriában is, itt nincs világbajnokság, de az Európa-bajnokságon valószínűleg remekelnek majd.

 

– A felnőtt kategóriában óriási a konkurencia, az átmenet pedig nagyon nehéz, főképp az ilyen kiemelkedő eredménnyel rendelkező sportolók számára. Előfordulhat ugyanis, hogy az elkövetkezendő két-három év egyáltalán nem hoz majd hasonló sikereket. Ekkor sem szabad azonban elkeseredni, folytatni kell! 

A következő olimpia jelent majd nagy esélyt számunkra, hiszen oda egy fegyvernemből csak egy versenyző jut ki egy-egy országból. Még a mostani olimpiai kvalifikáció is előttünk áll, próbálkozunk már most is itt a felnőttek között, de még nem érzem az esélyét. Ha megnyerné valamelyik somorjai fiú, az nagy csoda lenne – hangsúlyozza az edző.

 

A világkupák, az Európa- és világbajnokságok sok-sok utazást jelentenek, komoly anyagi terhekkel. Kérdésemre, hogy ezt miképpen oldják meg a somorjai klubban, Nagy József elmondja, négy-öt éve még valószínűleg panaszkodott volna, manapság azonban már nem. Az elért eredményeknek köszönhetően ugyanis a három somorjai vívó Szlovákia nemzeti sportcentrumának tagjává vált, innen kapnak támogatást a versenyekre. Ezenkívül bekerültek Szlovákia junior olimpiai csapatába is, a tavalyi 7. hely alapján pedig a top csoportban is ott vannak.

– Köszönet az edzőknek is, akik egy egész csapatot helyettesítenek, hiszen gyakran pszichológusok és fizioterapeuták is egy személyben. Nem érzem, hogy az anyagiak hátráltatnának bennünket.

A klub költségvetése körülbelül 100 ezer euró évente, ennek nagy részét a junior korosztályra költjük. Változást jelent majd a felnőtt korosztály, hiszen itt a legtöbb verseny Európán kívül van, és ez sokkal nagyobb anyagi ráfordítással jár. Nem beszélve arról, hogy külföldön a felnőtt kategóriában szereplő vívók mind profi versenyzők, ugyebár, nem vagyunk focisták… Fel van tehát adva a lecke, hogy szponzorokat szerezzünk – sorolja a feladataikat az edző.

 

Végezetül az utánpótlásról beszélgetünk, amit az is meghatároz, hogy Somorján nagy a választék, rengeteg sportolási lehetőség van. Dunaszerdahely felé tehát nyitottak, hiszen évente tizenöt-húsz gyerekre van szükségük, hogy elkezdődhessen a munka.

– Sajnos sokkal kevesebb gyermek sportol manapság, mint korábban. Egy nyolcéves mozgáskultúrája meg sem közelíti azt, amit még tizenöt évvel ezelőtt is tapasztaltunk. Ezért aztán az első évben inkább csak játékos gyakorlatokat végzünk. Ezzel máris lemaradtunk például a magyarországi növendékekkel szemben, de később javunkra válik ez a fejlesztés – mondja az edző.  Hozzáteszi, hogy a vívásoktatás Somorján magyarul folyik, több a magyar anyanyelvű növendék, mint a szlovák, viszont mindent elmondanak szlovákul is, ha szükséges. Azt tapasztalják, hogy a szlovák gyermekek gyorsan megtanulnak magyarul, és a magyar gyerekek is szépen beszélnek szlovákul, hiszen barátkoznak egymással. Az edzésen sokkal gyorsabban elsajátítják a nyelvet, mint az iskolában.

Végezetül Nagy József elmondja, hogy harmincöt éve dolgozik a klubnál, s ez – évi 15 gyermekkel számolva – összesen 525 vívó nevelését jelenti. Ez azonban Magyarországon, de más országokban is csupán egy évi létszám. Óriási csoda, hogy ilyen kisvárosban, mint Somorja, ilyen létszámmal ekkora sikereket tudnak elérni. Halkan teszi hozzá, reméli, Oszi bácsi odaát szintén büszke mai tanítványaira.