Vími Roland emlékére
55 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt a csallóközi asztalitenisz-legenda, Vími Roland. A sikeres vásárúti sportember csapatban az 1991-es asztalitenisz világbajnokságon, a japán Csibában 3. helyet szerzett, napjainkban pedig a vásárúti csapatot erősítette a Dunaszerdahelyi járás COOP ligájában.
Vásárút közismert versenyzőjét néhány éve az a megtiszteltetés érte, hogy a (Cseh)szlovák Asztalitenisz Szövetség megalapításának 95. évfordulója alkalmából rendezett pozsonyi ünnepségen a Szlovák Asztalitenisz Szövetség beválasztotta a hírességek csarnokába és egyúttal a legendái közé is.
Mivel magam is vásárúti lakos vagyok már közel 8 éve, így nem véletlen, hogy egészen közeli emlékeim vannak a szerény sportemberrel kapcsolatban. Amikor pár éve elindult a félhivatalos csallóközi COOP liga, Roland elhatározta, hogy tudásával segíti a csapatot. Ötvenen túl is játszi könnyedséggel püfölte a celluloid labdát, ellenben minden energiáját az ütésekbe transzformálta. Nem csoda, hogy a vásárútiak rendszerint toronymagasan lettek bajnokok.
Sajnos csak kevés alkalommal tudtam rábeszélni valakit, hogy tartson velem, de a csapat tagjai velem is ütöttek pár szettet, annak ellenére, hogy nem voltam egy „súlycsoportban” velük. Amikor Rolanddal meccseltem, teljesen egyenrangú partnernek tekintett, hiszen négy győztes játszmát játszottunk és előtte még arra is adott időt, hogy bemelegítsünk, pedig ők már az edzés végén voltak. Teljesen komolyan vett, hiszen maximális elánnal játszott, és nagyon örültem, amikor egy játszmából egy vagy két pontot elcsenhettem tőle. Egy-két jól sikerült poén után még meg is dicsért. Nem igazán tudtam megszólalni, hiszen tisztában vagyok a képességeimmel, ráadásul több éve nem fogtam ütőt a kezembe. Mindenesetre nagyon jólestek kedves szavai, de az még inkább, hogy ekkora legendával játszhattam. Most már tudom, hogy sajnos először és utoljára...
A Dunaszerdahelyen született sportoló mindig is vásárútinak tartotta magát. Már ötévesen ütőt fogott a kezébe, és azt ötven évig nem tette le. Nagy Árpád, Roland testnevelő tanára nagy jövőt jósolt neki. Még nem volt tízéves, de már szlovák bajnoknak mondhatta magát a fiatalabb diákok mezőnyében, miközben a felnőtt játékosok egyenrangú partnere volt. Tizenhat évesen Pozsonyban első ligás igazolt játékos volt, mialatt Dunaszerdahelyen járt a magyar tannyelvű gimnáziumba, a mai Vámbérybe. Ingázott, hiszen hetente kétszer volt edzés Pozsonyban.
A testnevelési főiskolát másfél év után abba kellett hagynia, mivel a foglalkoztatottság, az edzésterhek nem tették lehetővé, hogy tanulmányaira koncentráljon. Serdülő koráig nyolc esztendőt töltött a dunaszerdahelyi csapatban, közben rendre nagykorúakkal edzett, ami nagyon sokat segített a fejlődésében.
Egyre fanatikusabb lett, egyre többet gyakorolt, mind jobban és jobban érdekelte a „pingpong”, így a játék is jobban ment neki. Pozsonyban tovább menetelt, először a vasutasoknál, Récsén, majd a válogatott játékosok között. Csapatban ekkor már nagyon sikeresnek bizonyult, hiszen társaival kétszer csehszlovák csapatbajnokok voltak, s a közép-európai klubok szuperligáját is megnyerték. Külföldi szereplését Ausztriában kezdte, de játszott Németországban is. Már ifjú kora óta tagja volt a csehszlovák válogatottnak, azonban a nagy világversenyekre mondvacsinált okok miatt mégse nevezték, csupán tartalék kerettag volt. Aztán végre megtört a jég. Több mint öt évig öltötte magára a csehszlovák, később pedig a szlovák címeres mezt. A világ sok tájára eljutott, fontos versenyeken szerepelt. A sok edzés és szereplés persze rengeteg lemondással járt, de talán mindent kárpótolt, hogy Japánból, Iránból és Ausztráliából is éremmel tért haza. Roland két-két világ-, illetve Európa-bajnokságon indult, továbbá a barcelonai olimpián is megmérettette magát.
A bronzérem megszerzésében Rolandnak hatalmas szerepe volt, hiszen az összes mérkőzésen játszott és döntő poénokat szerzett. Nem véletlenül lett a férfi csapat abban az évben az év csapata Csehszlovákiában. Roland sikeréhez nemcsak az alázatos fegyelem és kitartás járult hozzá, hanem az egyéni játékstílus is. Fonák pörgetése a magyarországi edzőiskolákban „tananyag” lett, a kétszeres világbajnok magyar legenda Klampár Tibor pedig elismerően nyilatkozott rövid és gyors adogatásairól, továbbá ötletesen előkészített támadásairól.
Az önálló Szlovákia létrejötte után Vími Rolandot nem nevezték az Európa-bajnokságra, így pályafutása derékba tört, pedig az akkor jó erőben lévő játékos a szlovákiai mezőny legjobbjának számított. Ez a tény komoly lelki terhet rakott az asztaliteniszezőre, továbbá magánéleti gondjai is tetézték a problémákat, azonban klubszinten tovább versenyzett.
1996-tól Győrbe került, ott két évet lehúzott az Elektromosban, majd egy évet volt Kiskunfélegyházán, ahol magyar csapatbajnok és szuperliga győztes lett. (Így már háromszor volt szuper kupagyőztes, hiszen kétszer a pozsonyiakkal, egyszer pedig a félegyháziakkal diadalmaskodott.) 1999-től Celldömölkben ütötte a labdát, nem is akárhogyan: az NB3-ból feljutottak egészen az extraligába és magyar bajnokok lettek a 2005–2006-os idényben. 2006–2007-ben Roland visszatért Vásárútra, utána két évig Hodosban játszott extraligát. Volt egy sikeres edzőközpontja Nádszegen és más klubok színeiben is ütötte a 38, majd 40 milliméteres labdát. Ötvenéves korától újra a vásárúti csapatot erősítette a járási bajnokságban, majd a COOP ligában. Utolsó éveiben Csallóközkürtön élt. Megfogadta, hogy ameddig bírja, bizonyosan nem teszi le az ütőt. Sajnos tragikus halála miatt korán beváltotta ezt az ígéretét. Szuggesztív személyiség volt, szinte csak az asztalitenisznek élt. Nyugodj békében, Roland, emléked örökké őrizni fogjuk!
Vími Roland sikerei:
- csehszlovák és szlovák válogatott serdülő- és ifjúsági kategóriában 1979 és 1987 között;
- serdülő és ifjúsági kategóriában többszörös egyéni és csapatbajnok csehszlovák felnőtt válogatott 1987 és 1992 között
- szlovák felnőtt válogatott 1985 és 1994 között
- 1986, egyéni: 3. hely
- 1986, vegyes páros: 2. hely
- 1987, egyéni: 2. hely
- 1987, páros: 1. hely
- 1989, egyéni: 1. hely
- 1988, páros: 2. hely
- 1989, egyéni: 1. hely
- 1990, vegyes páros: 1. hely
Nemzetközi versenyek:
- 1986, Teherán (Irán), egyéni: 3. hely
- 1986, Graz (Ausztria), vegyes páros: 2. hely
- 1989, Tokió (Japán), csapat: 1. hely
- 1989, Miami (USA), csapat: 3. hely
- 1991-es asztalitenisz világbajnokság, Csiba (Japán), csapat: 3. hely
- 1992-es világkupa, Barcelona (Spanyolország), csapat: 5. hely
- 1992-es olimpia Barcelona (Spanyolország): részvétel a csapattal (Bolzanóban – Olaszországban – kvalifikálta magát)
- 1995, Melbourne (Ausztrália), egyéni: 1. hely
Felnőtt klubbajnokságok:
- DAC Dunaszerdahely: háromszoros szlovák bajnok
- ŠKST, Pozsony: háromszoros csehszlovák extraliga bajnok
- CVSE Celldömölk: egyszeres magyar bajnok és háromszoros szuperliga győztes
- Az Antarktiszon kívül az összes földrészen versenyzett. Több csapatban szerepelt, többek között: ŠKST (Pozsony), DAC (Dunaszerdahely), Strojár (Malacka), Sportclub (Bécs), TTC (Kiskunfélegyháza), Elektromos (Győr), TTC (Siegen), CVSE (Celldömölk)
Kitüntetései, oklevelei:
- 1991 – Csehszlovákia legjobb sportolója
- 1999 – A Szlovák Asztalitenisz Szövetség aranyplakettjének birtokosa
- 2007 – Celldömölk város polgármesterétől az 1999–2007 közötti időszakban Celldömölkön elért kiemelkedő sporteredményeiért
- 2008 – emlékplakett a Szlovák Olimpiai Bizottságtól, valamint a Szlovák Olimpikonok Szervezetétől a sikeres barcelonai olimpián való részvételéért
- 2020 – a Szlovák Asztalitenisz Szövetség beválasztotta a hírességek csarnokába és a legendák közé
Forrás: Brányik Sándor–Sidó Ferenc: Vásárút sporttörténete (2013, magánkiadás), ma7.sk, www.trhovahradska.sk/hu, Csallóköz, sportolunk.sk, Pátria Rádió, szlomasport.sk, szurkolo.sk, Stolný Tenis 2019/2-3, www.sstz.sk, www.cas.sk, Vími Tibor
