Mi lehet az olimpiai játékok jövője?
Befejeződött a milánói-cortinai olimpia, négy év múlva Franciaországban találkozunk. Vagy ha úgy tetszik, két év múlva, Los Angelesben. A huszonötödik téli játékokon sok mindent láttunk, akadtak emlékezetes, akadtak megdöbbentő pillanatok is, ahogy az természetes. Talán még az olimpia jövőjét is láthattuk.
Száztizenhat versenyszám. Pekingben százkilenc volt, Phjongcshangban százkettő. Szocsiban nem érte el a százat, megálltak kilencvennyolcnál, tizenhat éve, Vancouverben még csak nyolcvanhatnál jártak. Tehát harminccal több versenyben avattak győzteseket a 2026-os téli olimpián, mint a 2010-esen. Máris érthető, hogyan lehet minden egyes játékokon rekordokat dönteni, hogyan lehet a nagy számokkal eladni a kisebbik olimpiát – a nyári kiadáson lényegében ugyanez zajlik.
Norvégia lett a legsikeresebb ország az idei olimpián 18 arannyal és 41 éremmel, ami az aranyak és az érmek számát tekintve is új csúcs. Azt nem tudjuk még, hogy a 2030-as játékokon hány versenyszámban avatnak majd olimpiai bajnokokat, de szinte biztos, hogy ismét megemelik a versenyek számát.
Az meg további érdekesség, hogy az sem zárható ki, hogy teljesen új sportágak kerülhetnek be a téli olimpiai játékok programjába. A két legtöbbet emlegetett sportág a mezei futás és a terepkerékpározás, ám ahhoz, hogy akár csak ez a két sportág felkerüljön a téli játékok programjára, mindent alaposan fel kellene forgatni. Például a NOB-nak (Nemzetközi Olimpiai Bizottság) változtatnia kellene a szabályzatán, mert jelenleg a téli olimpiai sportágaknak hóhoz vagy jéghez kell kapcsolódniuk.
A mezei futással Afrika kapna lehetőséget, hogy valóban részese lehessen a téli olimpiának, a terepkerékpározással pedig a hollandok és a belgák sikereit növelnék meg. A két sportágat például úgy próbálja eladni a NOB-nak a nemzetközi atlétikai és a kerékpáros szövetség, hogy kettő az egyben valósulhatna meg, hiszen a két sportág versenyeit ugyanazon a helyszínen, sőt akár ugyanazon a napon is lebonyolíthatnák. Erről az új ötletről tavaly októberben olvashattunk, novemberben pedig a bobosok és szkeletonosok, szánkósok, curlingesek, jégkorongozók, sílövők, síelők és hódeszkások, valamint a korcsolyázók nemzetközi szövetségei közös közleményükben jelezték, hogy a NOB tervei felhígítaná azt a márkát, örökséget és identitást, amely egyedivé teszi a téli olimpiai játékokat.
Az Olimpiai Chartában is az szerepel, hogy a hóról és a jégről szól a téli olimpia, a változtatással viszont csökkenne az esemény elismertsége. A minőség helyett a mennyiség veheti át – vagy már átvette – a döntő szerepet, a mennyiség azonban nem fogja eladni a téli játékokat. A felsorolt hét szövetség a jelenlegi téli játékokon szereplő tizenhat sportág közül tizenötöt tömörít magába, csak az idén debütáló síhegymászás nemzetközi szövetsége nem csatlakozott a novemberi közlemény megfogalmazóihoz, ami tulajdonképpen érthető.
A NOB fontos tagjaival készített interjúkból pedig kiderül, hogy az olimpiai eszme, maga a rendezvény egyáltalán nem olyan sikeres, mint ahogy azt sokan gondolják. A nézettség, akár a helyszínen, akár a különböző médiafelületeken, nem mindig váltja be a hozzá fűzött reményeket, a NOB pedig igyekszik új utakat találni, a jövőbe menekülni, alkalmazkodni. Más kérdés, hogy ezek az új utak, új lehetőségek a jó, megfelelő irányba vezetnek-e.
Magyarán nem csak a foci, azon belül például a Bajnokok Ligája küzd azzal, hogy a legdrágább terméket képtelenek eladni a fiatal generációnak. Ezt a fiatal nemzedéket már nem tudják pusztán azzal elérni, megszólítani, hogy „nesztek, ez a legjobb minőségű foci/sportesemény, egyétek és vegyétek, fogyasszátok és zabáljátok”. Ha nincs kapcsolat a két fél között, ha semmi sem köti össze őket, ha nincs közös múltjuk, hogyan lehetne közös jövőjük?
A NOB új sportágakkal kísérletezik, a fenntarthatóságot állítja az első helyek egyikére, vagyis minél kevesebb új sportlétesítményt kelljen felépíteni egy-egy olimpia megrendezésekor, miközben az utazási költségek növekednek, a szétszórt rendezés jóval nagyobb csapatokat követel a nemzeti olimpiai bizottságok részéről, és maga az esemény is átláthatatlanná válik a szétszórtságnak köszönhetően.
Négy év múlva már központi helyszín nélkül rendezik meg a téli ötkarikás játékokat, a francia Alpok – vagy Francia Alpok – ugyanis csak egy fantázianév. Lehetne Nice 2030, vagy Nice Alpok 2030, de nem, a 2038-as érdeklődő, lehetséges rendező, Svájc esetében pedig különösen érdemes lesz figyelni, hogy a hírekben olvasható „pályázat” szerint a tíz kanton tizennégy településén megrendezésre kerülő olimpiát hogyan, milyen fantázianév alatt adják el.
