A pódiumbeszélgetésen 3 jelentős sportoló volt jelen: Görbicz Anita, Gergely István és Gergely Mihály. Görbicz Anita a magyar kézilabda egyik legikonikusabb és legkimagaslóbb alakja. Gergely István 2-szeres olimpiai- és világbajnok vízilabdázó, Gergely Mihály pedig volt szlovák válogatott vízilabdázó és francia bajnok.
Görbicz Anita 233-szoros válogatott magyar, Bajnokok Ligája győztes, magyar bajnok kézilabdázó, világbajnok ezüst- és bronzérmes és Európa bajnok bronzérmes kézilabdázó. Az életútjának bemutatása után interjúra kértük fel, hogy megtudjuk mennyi munkát kell belefektetni abba, hogy sikeres sportkarriert tudhasson magáénak valaki, továbbá mi jelentette számára a legnagyobb akadályt pályafutása során.
Én azt gondolom ami a legfontosabb az az akarat, a kitartás, a küzdés, és a szeretet a sportág iránt. Ha ebből egy már hiányzik, akkor már nem tud az ember olyan kimagasló teljesítményt nyújtani, mint amit szeretne, vagy amire vágyik. Nekem a pályafutásom során mindig a legnehezebb az volt, amikor megsérültem. Az a tehetetlenség, amikor nem tud az ember, vagy a sportoló ott lenni hosszú ideig a pályán, közben azt gondolja, hogy már egészséges és rendben van. Ezek a napok voltak az én pályafutásomnál a leghosszabbak és a legnehezebbek.
Gergely István 2-szeres olimpia bajnok, világbajnok, Euroliga győztes és magyar bajnok vízilabda kapus. Felvidéki származásúként lett olimpia bajnok 2004 és 2008-ban a magyar férfi vízilabda-válogatottal, ennek apropóján érdekelt bennünket az, hogy mit jelent számára magyar színekben versenyezni, és kíváncsiak voltunk, hogy szerinte mennyire közkedvelt sport a vízilabda a Felvidéken.
A versenyzés olyan szempontból, amikor az ember benne van a sportban, ha bármin is gondolkozik, az nem jó. Előtte és utána az egy teljesen más dolog. Amíg valaki versenyez, addig csak arra figyel amit csinálni kell. Ha van olyan szerencsés az ember, nyer és megszólal a magyar himnusz, az egy teljesen más dolog. Akkor már nagyon sok minden elönti a tudatát, a lelkét, a szívét, és az a siker amit közösen a csapattal megszereznek az jó helyre ment. Jó hallgatni a magyar himnuszt, jó támogatni ezzel a magyarságot, a magyar embereket, hogy valamiben elsők tudunk lenni. Jó azt a büszkeséget közösen hordozni, hogy büszkék a nézők, a szurkolók, és büszkék tudunk lenni mi is arra a teljesítményre, amit éppen akkor ott sikerült közösen összehozni.
Gergely Mihály szlovák, francia bajnok, volt szlovák válogatott vízilabdázó, aki számára szívügye a komáromi vízilabdaklub, az utánpótlás nevelésről beszélt, és megemlítette, hogy szerinte miben kell fejlődni a fiatal tehetségeknek, hogy kinevelődjön a jövő olimpiai, vagy világbajnoka.
Azt gondolom, hogy talán gyerekutánpótlás lenne is, csak sajnos ez nem olyan, mint a foci, vagy a kosárlabda, hogy ezt bárhol lehet űzni. Ehhez a sporthoz sajnos szükség van vízre, ezt ugye, régen a nagy öregek megoldották a Holt-Vágon, vagy a Dunán, de ez ma már kivitelezhetetlen. Igazából az alapoktól kellene elkezdenünk, csak mire ezt az utat megjárjuk, a világ elmegy mellettünk.
