Boxkiállás Komáromban
A múlt hét folyamán a magyar köztévé M4-es sportcsatornájának Forma –1-es szakkommentátorai, Wéber Gábor és Nagy Dani Boxkiállás névvel izgalmas, egész estét betöltő „two men show”-t tartottak a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központban a száguldó cirkusz kulisszatitkairól.
Ugyan nem vagyok egy megrögzött Forma–1-es fanatikus, de már gyermekkorom óta figyelemmel követem a sportág eseményeit. Még tízéves sem voltam, amikor már az ORF csatornáján teljes futamokat közvetítettek, és az osztrák állami televízió adását ugye már az „átkosban” is nézni lehetett. Talán amiatt is, mert „Pozsony 1 és Pozsony 2”, illetve „Pest 1 és Pest 2” akkortájt bizony felettébb foghíjasan közvetített, s ha már a „szocializmust rendületlenül építő” csehszlovák állampolgár invesztált egy kisebb vagyont érő televíziós készülékbe, akkor legalább a „holt időben” is közvetítő osztrák állami tévét nézhesse. Más adót meg ugye akkortájt nem lehetett megfogni.
Akkori favoritom Niki Lauda volt, akivel kapcsolatban nagymamám mindig elmesélte, hogy mekkora balesetet élt túl, és azért néz ki úgy, ahogy... Meg hogy mekkora hős, hogy ennek ellenére folytatta. Volt is egy olyan futam, ha jól tudom, 1984-ben, amely során talán az utolsó pozícióból tornászta fel magát az élre az osztrák szakkommentátor legnagyobb örömére. Abban az évben, a mai napig páratlan módon aztán Lauda – még ha csak fél ponttal is, de – hét évvel a korábbi bajnoki címe után újra világbajnoknak mondhatta magát.
Lauda visszavonulása után aztán évekig Ayrton Senna lett a nagy kedvencem, talán azért, mert ahogy Lauda esetében, úgy Senna pályafutásában is éreztem azt a kitartást, elszántságot illetve elköteleződést a sportág mellett, azaz igazi sportemberek voltak, akik nem a külsőségekkel törődtek, hanem azzal, hogy minél jobb eredményeket érjenek el a versenypályákon. Talán emiatt lett épp Verstappen a kedvencem a jelenlegi pilóták közül.
E röpke bevezető után azonban térjünk rá a két szakkommentátor előadására, ami valóban kimerítette a show fogalmát, hiszen jóval több volt, mint egy szimpla előadás vagy prezentáció. Az est főszereplői olykor egymást is ugratták, sok esetben a „korrektség” határát túllépve (pl. célozgatva egymás magasságára – Gábor alacsony, Dani hórihorgas), de cseppet sem sértő vagy ripacs módon, inkább a közönség szórakoztatására kihegyezve, nagyon jól eltalálva a jó ízlés arányait. A két versenyautós múltú televíziós személyiség igazán felkészült volt, sok esetben fejből szórtak ki olyan adatokat, hogy én is csak pislogtam.
Elöljáróban leszögezem, hogy az estéről a teljesség igénye nélkül, és lehetőleg minél kevesebb spoilerrel szeretnék írni, hiszen ha jól értelmeztem, a két szaktekintélynek nemcsak felvidéki viszonylatban, de en bloc is ez volt az első ilyen jellegű közös színpadi megnyilvánulása. Az az előzetes aggodalmam, hogy esetleg kevés új információt hallok majd, az első tíz perc után szertefoszlott, mert mindjárt az elején alaposan „kivesézték” a Forma –1 két új szereplőjét, az Audi és Cadillac istállókat. Szó volt arról, hogy az előbbinek miért volt könnyebb a beilleszkedés, de a kínai BYD esetleges jövőbeli szerepléséről is érdekes adalékokat hallhattunk, ugyanis a szabályok értelmében két induló számára még akadna hely. Abban az esetben, ha a FIA és a többi istálló hajlandó lenne őket befogadni, valószínűleg nagyjából egymilliárd dollárt kellene a kínai cégnek kezdő lépésként betenni a „közösbe”.
Optimális esetben vajon mennyibe kerülhet egy álom, egy Forma–1-es karrier megvalósulása, azaz mennyit kell invesztálni egy tehetséges kiskamasz felkészítésébe, hogy (f)eljuthasson a legjobbak közé? Bizony sok euró milliót. Tudni kell azt, hogy már egy gokart autóban való versenyzés sem egyértelmű, és a tehetség nem minden. Az autósportok „királya” – tetszik vagy sem – a gazdagok sportja. Van persze egy másik út is: bele kell születni... Ha ez a kettő nem adatik meg valaki számára, akkor az esély nagyjából a nullához konvergál. Ennek ellenére mégis vannak kivételek és van remény mások számára is, ezt a lehetőséget a Forma–1-es istállók akadémiái kínálják, ahol már nagyon korán, lényegében gyermekkorukban tesztelik és versenyeztetik azokat, akikben tehetséget látnak. Kezdődik minden a gokart versenyekkel.
És láss csodát, ennek egy egészen friss felvidéki magyar vonatkozása is van, ugyanis
a DPK Racing gokartcsapata mellett az A14 Management, valamint az Aston Martin Aramco Forma–1-es istálló versenyzőakadémiája is nagy fantáziát lát Nagy Roland gokartversenyzőben, aki ennek köszönhetően 13 évesen már teljes körű támogatást kap annak érdekében, hogy zökkenőmentes legyen számára az ígéretes tehetségből professzionális sportolóvá válás folyamata.”
Nagy Roland pedig Galántán született, tehát egy felvidéki magyar srácról van szó, aki magyar színekben indul nemzetközi versenysorozatokban, Európa-bajnokságon, továbbá a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) által szervezett világbajnokságon OKJ kategóriában. Roland már négy és fél éves korában kipróbálta a gokartot és 5 éves korában már versenyen indult. A közelmúltban megvalósult budapesti sajtótájékoztatón a fiatal versenyző hangsúlyozta, hogy az Aston Martin akadémiájának megkeresésével teljes körűvé vált az a szakmai támogatás, ami nagyon fontos egy fiatal autóversenyző számára.
Vajon mennyit keresnek a pilóták, a mérnökök, a főmérnökök a Forma–3-ban, a Forma–2-ben és az elitben? Megtudhattuk ezt is. Itt már árnyaltabb a kép, és nem minden fenékig tejfel, hiszen az istállók azért szeretnek faragni a költségeken, hiszen amúgy is rengeteg kiadásuk van a sok fejlesztés és a logisztika miatt.
Mik voltak a legutóbbi fejlesztések, beváltak-e, és min szeretnének változtatni a közeli és a távoli jövőben? Ezen a téren sem fekete-fehér a kép, és a villanymotoros rásegítés bizony nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így valószínű, hogy ezen a téren engedékenyebbek lesznek a jövőben. Ugyanis sokan panaszkodtak, hogy ezzel a változtatással még inkább zsugorodik a megmérettetésben a versenyzői kvalitás faktora, azaz a jövőben a pilóták lényegében „csereszabatosak” lehetnek, mivel egyre inkább az autók technikai paraméterei határozzák meg egy-egy verseny kimenetelét. Egyre többet hallunk tehát arról, hogy év közben is szabályokat kell módosítani, mivel sok változtatás nem vált be, egyre gyakoribbak a visszaélések, vagy az istállók olyan kiskapukat nyitnak meg egy fejlesztés során, ami sok esetben jogosulatlan előnyhöz juttat(hat)ja őket. Ehhez kapcsolódik az egyes istállók erősorrendjének és energiaigényeinek összevetése is, amelyet Wéber Gáborék egy saját táblázattal is demonstráltak. Mint megtudtuk, az általuk becsült adatok egy visszaigazolás alapján nem is állnak olyan messze a valóságtól. Azt is megtudhattuk, hogy bizonyos istállók a szintetikus, más csapatok pedig a bio üzemanyagok felé fordulnak, és ezek a fejlesztések akár a mindennapjaink autózására is hatással lehetnek a jövőben, hasonlóképpen az űripar fejlesztéseihez, bár ez még egy távoli jövő.
Szó esett a magyar Forma–1-es futamok közvetítésének történetéről is. Még a magyar futam beiktatása előtti időkben csak nagyon ritkán jutott el a magyar tévé adásába egy-egy futamrészlet, az is többnapos késéssel. Később felvételről mutatták be egy vagy két futam összevágott, majd teljes anyagát, s a 80-as években – a Hungaroring beiktatásával – már élő közvetítést is láthattunk; az utóbbi évtizedekben pedig már az összes futam élőben nézhető meg. A két szakkommentátor részletesen bemutatta a közvetítő irodákat és -pultot is.
A szünet után Wéber Gábor és Nagy Dani értékes relikviákat, könyveket, reklám- és emléktárgyakat is kisorsoltak a jelenlévők között a helyre szóló jegyek alapján és természetesen a közönség kérdéseire is válaszoltak. A háromórás monstre előadás után a VIP jegyet birtoklók külön is beszélgethettek az est főszereplőivel.
