Bántalmazók és bántalmazottak
Lelki és testi terror, zaklatás, nemi erőszak, olyan fogalmak, amelyeket nem szoktunk a sporttal összekapcsolni. Mégis, egyre gyakrabban olvashatunk arról, hogyan éltek vissza sportvezetők, edzők, vagy akár sportolók hatalmi helyzetükkel. Milyen kérdéseket vetnek fel a különböző ügyek? A sport világa is ennyire durva és mocskos lenne?
MeToo, vagyis én is, engem is. A netes források szerint 2006-ban használták először ezt a frázist a közösségi médiában, de igazán ismertté 2017-ben vált, amikor a nyilvánosság elé álltak azok a színésznők és alkalmazottak, akik Harvey Weinstein filmproducert vádolták meg zaklatással és nemi erőszakkal. A filmmogult azóta börtönbüntetésre ítélték, de a lavina egyre nagyobb, dühöngve zúdul lefelé, és maga alá temet bűnösöket és ártatlanokat egyaránt. Túlzás lenne az utóbbi mondat? A fogalom leple alatt elsősorban a híresek és a gazdagok, na meg persze a szépek kerültek ismét reflektorfénybe. A többiek, tehát a többség, akiket tényleg megerőszakoltak, testi és lelki értelemben terrorizáltak, kevesebb figyelmet kaptak.
De a szlogen jó volt, politika, botrány, sztárhegyek, eladható nevek a médiában... mert a világ ilyen, vonhatjuk meg a vállunkat.
Elérik a kezdeményezők a céljukat, hogy ezentúl jobb lesz, különösen a nők számára, bátrabban mernek majd a nyilvánosság elé állni? Vagy azoknak lesz igazuk, akik már az elejétől a fonákját látják az egész „mozgalomnak”, hogy bármivel be lehet feketíteni bárkit, és még bizonyítékokra sincs szükség? De hogy jön ide a sport? Ez a jó kérdés. A sport, különösen az élsport, a nyilvánosság része, a színészek, médiaszereplők és a sportolók ugyannak a halmaznak az elemei. Ha Dwayne „The Rock” Johnson, Ariana Grande vagy Cristiano Ronaldo mond vagy állít valamit, az igaz és érdekes. Ronaldót 387 millióan követik az Instagramon, nála csak az Instagram rendelkezik több követővel, három hellyel lejjebb találjuk a színészt és az énekesnőt 287-287 millióval. Ki kételkedik a kijelentéseikben?
A sportolók ettől még mondhatnak igazat, megverhették, megerőszakolhatták, illetve bántalmazhatták őket testi és lelki értelemben, és nyugodtan fordulhatnak a nyilvánossághoz, de szinte kivétel nélkül az összes ügy a bulvár és a pocskondiázás szintjére süllyed. Történhetne másként? Szilágyi Liliánának a legtöbben hisznek, bírósági eljárás és ítélethozatal nélkül. Arról beszélt a közelmúltban, hogy az apja testileg, lelkileg és szexuálisan is bántalmazta. Nyilvánvaló, hogy mindez befolyással volt a pályafutására és az élete egyéb területeire is. Apja, Szilágyi Zoltán korábban úszó volt, majd az edzője lett, de ezenkívül ügyvéd és üzletember is. Öt éve nem tartják a kapcsolatot, vagyis a 2016-os olimpia óta, Rióba tehát már edző nélkül utazott el Szilágyi Liliána. Azt is elmondta, másfél, két éve szinte biztos afelől, hogy a nyilvánosság elé fog állni, és nemcsak maga miatt, hanem olyanokért is, akik hasonló traumák elszenvedői.
Segített-e Szilágyi Liliánának Cseh László interjúja, amelyben arról beszélt, hogyan bánt velük Turi György az edzéseken? Cseh a Kőbánya SC-ben átéltekről a pályafutása befejezése után, néhány hónapja nyilatkozott. Azt mondta, hogy egy amerikai edzőtábor után, 2014 végén nyilallt belé a felismerés, hogy váltania kell.
A Turihoz köthető edzési módszer mentális sérüléseket okozott neki, de csak később tudatosította. Úgy fogalmazott, hogy kimondott célja volt Turinak az úszó megtörése. Az edző rendszeresen farúddal verte őket, akár a vízben is, amikor épp becsaptak a célba, ha nem úszták meg a szintidőt. Ennél rosszabb volt a lelki terror. A Magyar Úszó Szövetség bizottságot is felállított az ügy kivizsgálására, és decemberben elkészült a jelentés. A bizottság megállapította, hogy a nyolcvanas, kilencvenes években számos esetben, a kétezres évektől elszórtan volt jelen Turi edzésmódszereiben a testi fenyítés, a nem megengedhető hangnemet pedig sokan lelki bántalmazásként élték meg. A nőkkel kapcsolatban a versenyzők súlyproblémájának emlegetése gyakran bulimiás tünetekhez vezetett. Viszont a sérelmet szenvedett úszók közül néhányan úgy nyilatkoztak, hogy Turi segítette őket pénzzel, utazással és különböző szívességekkel. A nyolcvanas években versenyzők azonban úgy vélik, hogy a mai napig lelki tehernek érzik az akkor átélt bántalmazásokat, és nem dolgozták fel teljes mértékben. Turi egyébként lemondott a MÚSZ-ban betöltött pozícióiról, a kőbányai klubnál azonban továbbra is élvezi az elnökség, az edzők, a versenyzők és a szülők bizalmát.
Amerikában ennél jóval nagyobb ügy kerekedett a tornászok ellen elkövetett szexuális bántalmazásból. Az amerikai női tornászválogatott korábbi orvosa, Larry Nassar húsz év alatt több száz nőt zaklatott, illetve szexuálisan bántalmazott. Az áldozatok végül 380 millió dolláros kártérítésben állapodtak meg az ügy miatt korábban csődvédelmet kérő Amerikai Torna Szövetséggel, az Egyesült Államok Olimpiai és Paralimpiai Bizottságával, valamint a szervezeteket biztosító társaságokkal. A bírósági beadványok szerint több mint ötszáz áldozat kért kártérítést, többek közt az olimpiai bajnok Simone Biles, Aly Raisman és McKayla Maroney. Nassart még 2016 végén tartóztatták le, kiskorúak elleni szexuális zaklatás vádjával. Nassar „számlája” ennél jóval hosszabb, mivel gyermekpornográfia miatt is elítélték hatvan évre, és ha azt leülte, akkor további évtizedek várnak rá szexuális bűntettei miatt. John Geddert, aki a 2012-es londoni olimpián volt az amerikai női tornászcsapat vezetőedzője, kapcsolatban állt Nassarral. Geddertet kényszerítéssel vádolták, fiatal lányok megerőszakolásával és emberkereskedelemmel, de tavaly februárban öngyilkos lett, miután üzelmei kiderültek. A sort pedig lehetne folytatni, akár férfi áldozatokkal is, akiket kényszerítettek, zaklattak, bántalmaztak.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2021/02-es számában.
