2026. július 31., 11:20

Amikor a DAC-tábor hazahív, New Yorkból is - KÉPEKKEL

Minden nyáron van két hét, amikor a DAC Akadémia egészen másképp lélegzik. A pályák ugyanazok, a kapuk ugyanott állnak, a labdák ugyanúgy pattognak, mégis minden megtelik gyerekzsivajjal, kíváncsisággal és álmokkal. Ilyenkor a jövő futballistái, vagy egyszerűen csak a futball szerelmesei veszik birtokba Szlovákia egyik legmodernebb futballképző központját.

Stadionlátogatás
Stadionlátogatás
Fotó: DAC Academy - FB oldal

A több mint 17 hektáron elterülő, mintegy 170 ezer négyzetméteres DAC Football Akadémia tíz teljes méretű pályájával, korszerű edző- és regenerációs központjával ma már nemcsak a felvidéki utánpótlás egyik fellegvára, hanem olyan hely is, ahová évről évre örömmel térnek vissza a gyerekek. Mert itt nemcsak focizni tanulnak.

dt6.jpg
Fotó:  DAC Academy
A délelőtti és délutáni edzések között stadiontúra, közös játékok, beszélgetések, fotózkodás a DAC játékosaival és rengeteg olyan pillanat várja őket, amelyet még sokáig magukkal visznek. Az élményeket azonban nem a programok száma teszi különlegessé, hanem az a légkör, amelyben minden gyerek úgy érezheti, fontos.
dt6.jpg
Fotó:  DAC Academy

Idén ennek talán a legszebb bizonyítéka egy testvérpár volt, akik több mint hatezer kilométert utaztak ezért az élményért. New Yorkból érkeztek Dunaszerdahelyre. Édesanyjuk felvidéki magyar, édesapjuk magyarországi, ők pedig már az Egyesült Államokban nőnek fel. Magyarul beszélnek, és a nyári vakációból egy hetet arra szántak, hogy ott lehessenek a DAC táborában.

Ebben a történetben valahogy minden benne van. A DAC klubhimnusza, az Ismerős Arcok Nélküled című dala évek óta a magyarság összetartozásának egyik jelképe. A stadionban ezrek éneklik együtt, hogy bármerre sodorjon is az élet, vannak helyek, amelyek mindig hazavárnak, mert egy vérből valók vagyunk.

dt6.jpg
Fotó:  DAC Academy

A DAC táborában ez a gondolat kézzelfoghatóvá válik. Mert a futball itt valóban hazahív. Nemcsak a Csallóközből, nemcsak a Felvidékről, hanem a világ túlsó feléről is.

És amikor egy New Yorkban élő kislány és kisfiú ugyanazzal a csillogással a szemében veszi át a DAC-mezt, mint a dunaszerdahelyi vagy a komáromi társa, akkor hirtelen már nem az számít, hány kilométer választja el őket egymástól. Csak az, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik, a magyart és a futballét.

dt6.jpg
Fotó:  DAC Academy
Talán ezért különleges ez a két hét évről évre. Mert a DAC Akadémián a gyerekeket nemcsak cselezni, passzolni vagy gólt lőni tanítják. Hanem arra is, hogy közösséghez tartozni jó érzés. Hogy a mez mögött mindig ember van, a csapat mögött család, az álmok mögött pedig olyan felnőttek, akik hisznek bennük.

És talán ez a tábor legnagyobb értéke. Mire véget ér a hét, a gyerekek ugyan fáradtan indulnak haza, de egy kicsit mindannyian többet visznek magukkal annál, mint amit egy sporttáskában haza lehet vinni.

Megosztás
Címkék