2022. május 12., 11:11

A világ legjobbjai a bazilika tövében

Százhetvenhatan tekernek el előttünk, az egész alig tart egy percig. Elöl két boldognak tűnő olasz, ez az ő napjuk, utánuk százhetvennégy üldöző. Tudják, hamarosan befogják őket. Aztán fel a „hegyre”, és valaki elsőnek ér a célba. Páran nagyot buknak, még az utolsó métereken is. Véget ér a Giro első napja. A szurkolók hazamennek, három szakasz után a verseny Olaszországban folytatódik.

giro
Médialapozó
Fotó: Rajkovics György

A két évvel ezelőtti kiírásban nem volt kérdéses az úti cél: Győr. Az is egyértelmű volt, hogy a magyar és az olasz szervezők szlovák szurkolók tízezreit várták a határon túlról. Az lett volna Peter Sagan első Girója, magyar versenyzőt pedig aligha láthatott volna a közönség. A saját szemünkkel látni, élőben, nem a képernyőn, ahogy a háromszoros világbajnok sprintbefutón veri el a mezőnyt, vagy egy ravasz szökést követően maga mögött hagyja a többieket, és szakaszgyőzelmet arat a Győrben véget érő második etapon... nos, akárhogy is vesszük, volt rá esély. Aztán törlődött az egész. Sagan 2020-ban és tavaly is elrajtolt a Giro d’Italián, odatette magát mindkét alkalommal. Nyert két etapot, 2021-ben a pontversenyt is behúzta, majd elszerződött a franciákhoz, magyarán az olasz körversenyen biztosan nem indulhatott idén.

Ha nincs Sagan, akkor vannak magyarok! Valter Attila, Fetter Erik és Peák Barnabás, tavaly meg Valter mellett Dina Márton volt a másik magyar induló. A 2022-es Giro d’Italia tehát Magyarországon vette kezdetét, mondhatni, végre.

A Grande Partenzára meg el kellett menni! Ez nem volt kérdéses. De melyik szakaszra? Budapest–Visegrád? Vagy Budapest–Budapest? Esetleg Kaposvár–Balatonfüred? A rövid egyéni időfutamon talán mindenkit láthatnánk, mellesleg valamiért kedvelem ezeket a magányos tekeréseket. Egyesek szerint unalmasak, monotonok, az idővel harcolnak a versenyzők, nem egymással, mondják ugyanazok. Caplassunk fel Visegrádra? Miért ne? Mégiscsak az első szakasz, az utolsó öt kilométer tartogatja az izgalmakat! Vagy szavazzunk a sprinterekre? Esztergomban lesz az egyik részhajrá, közel a célhoz, a mezőny huszonhét kilométerrel a finis előtt már tempósan teker.

Amikor Komárom felől érkezve közeledünk Párkány irányába, a Kisalföld megszokott, egyhangú – tényleg az? – tájába emelkedők, dombok törnek be. Nem erőszakosan, hanem szelíden, és ott a Duna is. A folyó, amelyet gyerekkorunktól ismerünk, a túlsó parton meg Magyarország. De nem a táj az oka annak, hogy negyven kilométerre a céltól megjegyezzük útitársammal, hogy olyan, mintha már Magyarországon lennénk. Nincs ebben semmi politika, de Komárom előtt ez egyikünknek sem jutott eszébe. Azóta sem fejtettem meg az okát. A párkányi vasútállomás látványa legalább ötven évet repít vissza az időben, aztán parkolás az északi oldalon, hogy aztán átgyalogoljunk a hídon, a Duna felett, hivatalosan is Magyarországra.

Egyszer sem tévedünk el – még csak az kellene, nem olyan nagy ez a történelmi város! Olyan pontosan érkezünk a helyszínre, hogy pontosabbak aligha lehetnénk. A szervezők, vagyis az önkéntesek épp szuveníreket – maradjunk ennél a kifejezésnél – osztogatnak, lányok ugrándoznak közben, és a jelenlévők közül csak az nem kap valami emléktárgyat, aki csak azért sem akar.
giro
Fotó:  Rajkovics György

Kulacsok, karkötők, baseballsapkák, és persze rózsaszín pólók, ha nem is dobálják az önkéntesek, de szeretnének minél többet szétosztani. A téren, a parkolóban kisebb tömeg, a sátrak alatt az ilyen helyekről elmaradhatatlan arcfestés gyerekeknek, fura biciklik kipróbálása, külön sátorban a rendőrség. Szóval egy kisebb placcon, az esztergomi bazilika alatt, a felújításra váró déli kanonoksor előtt, az Iskola utcán halad keresztül majd a Giro d’Italia.

Addig még van idő, felkaptatunk a bazilikához, körbejárjuk, megcsodáljuk, mert meg lehet, letekintünk a magasból a világra, a másik parton álló városra. Micsoda impozáns, felemelő kilátást nyújt a magasba törő panelok sokasága!

Fél öt környékére várható a peloton, illetve az előttük tekerő két szökevény. A speaker, talán ez a megszólítása, bejelenti, hogy egyre gyorsul a mezőny, korábban érkeznek.

Ekkorra már jó helyen vagyunk, a mezőny tempóváltásán meg a tapasztalt szurkoló nem lepődik meg. Közben a csapatok színes autói többször végighajtanak az utcán, ahogy a rendőrök is, főleg a motorosok, akik szintén megszokott „kellékei” az országúti kerékpárversenyeknek. A járdákon, az utcákon egyre többen várakoznak. Drága bringákból nincs hiány, ahogy megszállottakból sem. Néhány idegen szó, elsősorban szlovákokat hallani, az utolsó pillanatban pedig a semmiből belépne közénk egy testesebb úr. Érdekes figura, nem küldjük el sehova.

A két olasz, Mattia Bais és Filippo Tagliani a Drone Hopper-Androni Giocattoli csapatból haladnak át elsőként az esztergomi részhajrán, a peloton húsz másodperccel követheti őket. Leszakadók nincsenek, ez kicsit meglepő. Hogyan lehetne leírni? Ennyi az országúti kerékpározás élőben, egy perc, és mindenki mehet haza. Ezért nem lehet belépőt szedni, ki fizetne érte. Ez nem foci, szervezésben viszont felülmúlja – és itt hosszan lehetne folytatni.

A kivetítőn nézzük tovább a versenyt, amikor Fetter bukik, felhördül a közönség egy része, ahogy Caleb Ewan szerencsétlen billenésénél is, amikor jókorát terül néhány méterrel a cél előtt. Az Alpecin-Fenixnél tekerő holland Mathieu van der Poel győzelme várható volt. Az eseménytelen szakasz a végére tartogatta az izgalmakat. Igen, még osztogattak ezt-azt az önkéntesek, bár egyeseknek mintha szándékosan nem adott volna az egyik önkéntes semmit. Ez is megtörtént. Elindultunk visszafele, haza. Ez volt a Giro d’Italia élőben, saját szemmel.    

Megjelent a Magyar7 2022/19. számában.

img_7156
+1 kép a galériában
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!