A budapesti olimpia és az új NOB-elnök
Új elnököt választottak a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) élére a zimbabwei Kirsty Coventry személyében. A kétszeres olimpiai bajnok úszó az első afrikai, valamint női vezetője a NOB-nak. Más szelek fújnak majd a szövetség háza táján a jövőben? Európa – benne Magyarország – jól jár az új elnökkel? Talán olimpiát is könnyebben rendezhetünk, akár mi, akár mások is?
A 144. NOB-ülés a görögországi Costa Navarinóban (Pülosz) és Olümpiában zajlott, amelynek a legfontosabb eseménye a Nemzetközi Olimpiai Bizottság új elnökének a megválasztása volt. A jelenlegi, kilencedik elnök, a német Thomas Bach tizenkét év után júniusban leköszön, az utódját pedig hét jelölt közül választották ki a NOB-tagok, köztük az egyetlen magyar, Fürjes Balázs is. Az esélylatolgatás nem maradhatott el, legtöbben a hetedik elnök fiára, ifj. Juan Antonio Samaranchra fogadtak volna.
1894 óta állt görög, francia, svéd, amerikai, ír, spanyol, kétszer pedig belga elnök a NOB élén, amiből könnyen kitalálható, hogy ezt a szervezetet is a nyugati világ uralta az elmúlt több mint 130 esztendőben. Azt is megemlíthetjük, hogy a NOB-ot az utóbbi évtizedek során a korrupció, a tisztességtelenség szele lengte körül. Persze mondhatnánk, hogy más szervezetek is arról híresek, hogy a tagjaik megvesztegethetők, gondoljunk csak a másik fontos sportszövetségre, a FIFA-ra (Nemzetközi Labdarúgó-szövetség), miért maradna ki a sorból a világ legnagyobb sportrendezvényét igazgató NOB?
Maradjunk a görögországi eseményeknél. Március 20-án szavaztak a tagok, és sokan úgy vélték, hogy több fordulóra is szükség lesz, míg megválasztják a leendő elnököt, mivel senki nem szerez abszolút többséget az első körben. Ehhez képest első nekifutásra megválasztották az új első embert, aki egy szavazattal kapott többet, mint a hat ellenfele együttesen.
A The Guardian brit napilap arról cikkezett a szavazás után, hogy a leköszönő elnök micsoda lobbitevékenységet folytatott a háttérben, és hogyan környékezte meg a tagokat a helyszínen. Mindenki Samaranch és Sebastian Coe párharcára számított, és többnyire a spanyol (katalán) győzelmét jósolták. Előbbi számított a rutinos jelöltnek, aki huszonnégy éve NOB-tag, míg utóbbi a Nemzetközi Atlétikai Szövetség vezetője, és ő jelentette volna a változást. A választás napján azonban Bach ügyesen taktikázott, kedvence a semmiből az élre tört, és a 97 szavazatból 49-et kapva az első fordulóban megválasztották a NOB tizedik elnökének.
Juan Antonio Samaranch Salisachs 28 voksot kapott, Sebastian Coe csak nyolcat, a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség francia elnöke, David Lappartient négyet, a Nemzetközi Tornaszövetség japán vezetője, Vatanabe Morinari szintén négyet, Fejszal al-Husszein jordán herceg, valamint a Nemzetközi Sí- és Hódeszkaszövetség svéd-brit elnöke Johan Eliasch egyaránt kettőt.
Mit hozhat Coventry megválasztása a világnak és az olimpiának? A csalódott Sebastian Coe nyilatkozatából kiindulva, semmit, a zimbabwei elnök Bach szellemében viszi tovább az olimpiai lángot, férfiak versenyeznek a nők között, nem olimpiára való sportágak kerülnek a programba, és persze mindent áthat majd a nyitottság, az egyenlőség és az üzlet szelleme. Ha hinni lehet a pletykáknak, vagy egyszerűen következtetünk az információkból, a magyarok – Fürjes és a kormány – Samaranch győzelmében bíztak, aki tavaly Magyarországon járt, és úgy fogalmazott, hogy Budapesten minden adott egy olimpia megrendezéséhez.
Valóban ez a helyzet? Fürjes Balázs a választás után már azt nyilatkozta, hogy egy nem európai elnök növelheti annak az esélyét, hogy valamelyik következő olimpia Európában legyen. Nos, bármilyen földrészről származó elnök esetében feltételezhető lenne, hogy a jövőben az egyik olimpiának Európa ad otthont.
Azonban mégis elgondolkodhatunk azon, vajon Magyarország képes lenne-e megrendezni egy nyári olimpiát, vagy mindez csupán vágyálom. A rendezéshez szükség lenne a kormány támogatására, mert kormánygarancia nélkül a NOB komolytalannak tekinti a pályázatot. Infrastruktúra? Kezdhetjük a reptérrel, az utakkal, a budapesti, illetve az országos tömegközlekedéssel, mert egyik helyről el kell jutni a másikba a versenyzőnek, a nézőnek és a médiának egyaránt. Szálláshelyek? Biztonság? Költségvetés, amely nem csak elméletben létezik, és számolni kell a többletkiadásokkal, mert minden egyes olimpia esetében túlszárnyalják a kiadások a tervezettet. Nyitó- és záróünnepség, illetve atlétikai stadion? A Puskás Aréna az ország legnagyobb stadionja a maga 67 ezres befogadóképességével, de focistadion, a nyitó- és a záróünnepséget azonban itt is rendezhetnék, hacsak nem vinnék ki Budapest utcáira, mint Párizsban. A 36 ezres Nemzeti Atlétikai Központ az atlétikának lehetne az otthona, a Duna Aréna az úszósportnak és a vízipólónak, de számításba jöhet a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda is.
A focimeccseket a Puskáson kívül Ferencvárosban, Debrecenben, Győrben és Miskolcban játszanák le, hacsak nem kellenének nagyobb stadionok. Debrecen, Szeged, Székesfehérvár, Tatabánya, Győr és Veszprém is részese lenne a világ legrangosabb sporteseményének, ahogy Budapest is több csarnokkal szállna be a rendezésbe. Milyen sportágak kerülnének egy arénába? Például a vívás, a birkózás, a cselgáncs, az asztalitenisz és az ökölvívás. Kültéri helyszínek az íjászatnak, a golfnak, a lovaglásnak és a kerékpárversenyeknek, az evezésnek és a kajak-kenunak Szeged lenne a házigazdája, a Balaton szintén beszállna néhány helyszínnel. Kérdés, hogy hol rendeznék meg a gyephoki, a pályakerékpár, a krikett vagy a baseball/softball, továbbá a lövészet és a tenisz versenyeit? Az olimpiai faluról még szó sem esett! 2036, 2040, nagyon távolinak tűnik. Képes lenne rá Magyarország, megérné pályázni a nagyok ellen?
