2025 bravúrjai és kudarcai
Sporteseményekben gazdag esztendőtől búcsúzunk, amelyben sikerekből, de csalódást keltő szereplésekből sem volt hiány. Az előző évhez képest – amikor olimpia és labdarúgó Európa-bajnokság is volt – 2025-ben kevesebb világesemény volt, de nagy téttel bíró sporteseményekből volt elég. A magyar sportolók hol sírtak, hol meg nevettek, nagy csodák is történtek, de sajnos fájdalmas pillanatokból is akadt sok.
Az év talán legfontosabb sporteseménye a labdarúgó világbajnoki selejtező volt, amely a magyar csapat számára szeptemberben kezdődött. A csoport beosztását és az erőviszonyokat figyelembe véve az elmúlt két évtizedben most volt a legnagyobb esélyünk arra, hogy negyven év után ismét kijussunk a vb-re. A szurkolók és a játékosok is bíztak benne, hogy végre összejöhet a kijutás, a történet viszont fájdalmas csattanóval zárult. Ismét sikerült emlékezetes mérkőzést játszanunk – a portugálok elleni döntetlen –, az utolsó, mindent eldöntő mérkőzés azonban nem az elképzeléseink szerint alakult.
Az utolsó forduló előtt még az első helyre is megvolt az esélyünk, a legfőbb feladat azonban a 2. hely bebiztosítása volt, amelyhez egy írek elleni hazai döntetlen elegendő lett volna.
A sorsdöntő mérkőzésen egy utolsó utáni Troy Parrot-gól okozta a vesztünket. A játékosoktól kezdve a szövetségi kapitányon át egészen a szurkolókig mindenkin érezni lehetett a csalódást, lélekben ugyanis talán már a márciusi pótselejtezőkre készültünk. 2025. november 16-a tehát kudarcos napként íródott be a magyar labdarúgás történetébe.
Azt már megszokhattuk, hogy a győri kézis lányok az elmúlt években a Bajnokok Ligája play off körének állandó résztvevőivé váltak, nem egy alkalommal pedig a trófeát is elhódították. Idén ismét az ETO diadalmaskodott a sorozatban, megszerezve ezzel történetük hetedik BL-címét.
A kisalföldiek ezúttal a dán Odensét győzték le a budapesti MVM Dome-ban rendezett fináléban, amelyen szinte végig dominált Per Johansson csapata.
Már a találkozó 7. percében öt góllal vezettek Fodor Csengéék, és végig nem engedték ki a kezükből az irányítást. Az elmúlt bő egy évtizedben immár a hatodik BL-trófeájukat emelhették a magasba a győriek, emellett pedig sorozatban a kilencedik alkalommal szerepeltek a Final Fourban. Győzelmüknek köszönhetően az ETO a legsikeresebb kézilabda csapatok egyike.
Szeptemberben Japán adott otthont az atlétikai világbajnokságnak. Magyarországnak továbbra sem sikerült megszereznie első atlétikai világbajnoki aranyérmét, van azonban hét ezüst és kilenc bronzérem.
Az első helyet leginkább a kalapácsvető Pars Krisztiántól remélhettük, akinek viszont ezúttal sem sikerült legyőznie az olimpia bajnok Ethan Katzberget, sőt a német Merlin Hummel is megelőzte, így a 43 éves magyar olimpikon ezúttal kénytelen volt beérni a bronzéremmel. Egyébként kizárólag a kalapácsvetésben volt döntőse a magyar küldöttségnek, ott viszont rögtön hárman, Pars mellett Szabados Ármin és Rába Dániel is kvalifikálta magát a fináléba, az előbbi nyolcadik, míg az utóbbi a tizennegyedik helyen zárt.
Rövidtávfutóink közül Molnár Attila és Takács Boglárka az elődöntőig jutott, maratoni futásban pedig Szabó Nóra a tizenötödik lett. A magyar küldöttség tehát egyetlen bronzéremmel zárta a vb-t, ami az összetett éremtáblázat 41. helyére volt elég.
A vízi sportokban továbbra is rendkívül erősek a magyarok, ezt idén augusztusban, a milánói kajak-kenu világbajnokságon újfent bebizonyítottuk. A sportolóink egyéni és csapatszámokban is kiemelkedően szerepeltek.
Csikós Zsóka egy arany- és egy bronzéremmel zárt, aranyérmet szerzett Kurucz Levente, Nádas Bence és Csizmadia Kolos, valamint a férfi és a női négyes. A magyar küldöttség végül hat arannyal, két ezüsttel és öt bronzzal tért haza a világbajnokságról, ami azt jelenti, hogy az éremtáblázat első helyén végeztünk.
Kimagasló idényt zártak a dunaszerdahelyi kézis lányok, akik a cseh– szlovák lebonyolítású női kézilabda-bajnokság (MOL Liga) mellett történelmük során első alkalommal a Szlovák Kupát is elhódították. A DAC mindkét sorozatban a Nagymihály csapatával mérkőzött meg a sorsdöntő összecsapásokon. A március 1-i nagyszombati kupadöntőben 33:28-ra nyertek Debre Viktor tanítványai, a két héttel később rendezett bajnokin pedig – rendkívül szoros mérkőzésen – egy góllal győztek a csallóköziek.
Különösen a Szlovák Kupa elhódítása számított nagy sikernek, a dunaszerdahelyieknek ugyanis sorozatban három elveszített kupadöntő után sikerült idén márciusban győzniük.
Úgy tűnik, a Ferencváros mellett egy másik magyar klub, a Győri ETO is esélyes lehet a jövőben a nemzetközi kupasorozatok csoportkörébe való bejutásra. Borbély Balázs védencei a tavalyi idényben 4. helyen zártak a magyar bajnokságban, így a Paks kupagyőzelmének köszönhetően indulhattak az EKL-selejtezőjében.
A kisalföldiek előbb a Pjunyik Jerevánon jutottak túl, majd a harmadik körben az esélyesebbnek tartott AIK Stockholmot is búcsúztatták. Az utolsó fordulóban hazai pályán a bécsi Rapidot is legyőzték Vitálisék, az osztrák csapat azonban hazai pályán 2:0-re nyert, így egy hajszálon múlott az ETO-nak a csoportkörbe való bejutás.
A Fradinak ezúttal sem jött össze a BL-főtábla, az Európa-ligában azonban remekül teljesítenek a zöld-fehérek. Cikkünk íráskor még őrizték veretlenségüket, mégpedig úgy, hogy idegenben játszottak többek között a Salzburggal és a Fenerbahcéval. A fővárosiak így néhány fordulóval az alapszakasz vége előtt olyan pozícióba kerültek, amire a sorsolást követően nem sokan számítottak. Jelen állás szerint reális esélyük van arra, hogy bekerüljenek a legjobb nyolc közé, ami automatikusan negyeddöntős helyet érne.
A mezőny pedig rendkívül erős, elég csupán megemlítenünk olyan csapatokat, mint az AS Roma, a Feyenoord, a Celtic vagy épp a Crvena Zvezda, melyek még az első tízbe se férnek be. Ha a bajnokságban döcögősen megy is a Fradinak, de vezeti a tabellát, a nemzetközi porondon rég nem látott sikereket ér el.
Megjelent a Magyar7 2025/51-52. számában.
