Mennyiért lubickolhatunk, sportolhatunk?
A koronavírus okozta járvány a szabadidős tevékenységek csaknem teljes átalakulását eredményezte, mivel a sportlétesítmények és a fürdők is jelentős kockázati tényezőt jelentettek. Éppen ezért nem volt meglepő, hogy nyitásuk a sor végén szerepelt, de a múlt héten rájuk is sor került.
A legnagyobb figyelmet a médiában az edzőtermek üzemeltetői kapták, hiszen két hete az autópálya blokkolásával is hangot adtak az elégedetlenségüknek, amivel részben el is érték a céljaikat. A történet számukra is újraindult június első szerdáján. Azóta rengeteg sportolni vágyó ember izzaszthatja magát a termekben a jobb alak, vagy éppen az erőnlét fejlesztése érdekében.
Az elmúlt közel három hónapban ezek a központok óriási veszteségeket szenvedtek el, hiszen a legtöbbjük heti hét napban várta korábban a vendégeket, akár 15-18 órás nyitva tartással, így aztán nem kétséges, a területen is jócskán várható a szereplők számának csökkenése.
Más kérdés, hogy a munkatársaik hogyan vészelték át ezt az időszakot, hiszen a néhány belső alkalmazott mellett az edzők vállalkozókként vagy más formában űzik a tevékenységüket, s a lehetőségeik rendkívüli módon lecsökkentek.
Láttunk ugyan online edzéseket, később csoportos szabadtéri próbálkozásokat, de ezek csak sebtapaszként működhettek. Hasonló a helyzet más sportlétesítmények esetén is, azzal a különbséggel, hogy egy kisebb sportcsarnokot vagy éppen sportpályát akkor sem olcsó fenntartani, ha éppen üresen tátong.
Tudják ezt az önkormányzatok és azok a magánvállalkozók is, akik a területen dolgoznak, így a nyári szezonban szeretnének visszahozni valamit a kiesésből. Ez nem lesz könnyű, hiszen a lakosság anyagi helyzete romlott, ráadásul a mindennapi működés biztosítása az előírások betartása mellett többletkiadásokkal fog járni.
A megkérdezett trénerek nagyobbik része úgy véli, a leállásnak bizonyosan súlyos következményei lesznek, mert a pillanatnyi bevételkiesés mellett a klubok anyagi támogatása is megcsappan, akár az önkormányzati forrásból, akár a kereskedelmi együttműködésekből.
Három általunk megkérdezett dél-szlovákiai edzőterem mindegyikének képviselője szerint bizonyosan érzékelhető drágulás következik, de erre később kerül sor, mert egyelőre mindenki arra törekszik, hogy visszacsábítsa a látogatókat. A nyár amúgy is különleges szezon, mert ilyenkor a nyaralások miatt sok állandó vendég elmarad, így az edzők munkája is átalakul. Két helyen a háromból egyébként történtek fejlesztések a zárva tartás idején, az egyik helyen zuhanyzókat javítottak, a másiknál a futógépeket egészítették ki.
A sportlétesítményekhez hasonlóan a fürdők is hosszú ideig voltak zárva. Ezt az időszakot akár átépítésre vagy fejlesztésre is használhatták volna, erre azonban saját forrásból kevés helyen volt lehetőség. Pedig a bizonytalanságban az érdekvédelmi szervezetbe tömörülő fürdők vezetői szerint ez lenne a megoldás a jövőre nézve; Magyarországon is hasonlóra törekednek, vagyis további építkezéseket valósítanak meg állami segítséggel.
Azt ugyanis látni kell, hogy ezen a nyáron pluszszabályok mellett működhetnek a fürdők is, ami egyúttal azt is jelenti, kapacitásaikat is csak korlátozott mértékben használhatják ki. Ez pedig a már így is jelentősen csökkent bevételek mellett nem feltétlenül hoz eredményt, még akkor sem, ha az idén valószínűleg többen fognak belföldön nyaralni. Mindez leginkább azoknak a fürdőknek kedvezhet, amelyeknél a látogatottság alacsonyabb volt a közelmúltban.
A fentiek alapján senki sem lepődhet meg, ha az árak emelkedni fognak. Hasonló a helyzet más szolgáltatások esetében is, hiszen a bevételi kiesés mellett a növekedő költségek nyomasztanak mindenkit.
Hogy mi lesz a nyáron, arra még néhány hetet várnunk kell, amikor az újraindulás eufóriája elmúlik, és megérkezik a nyári hőség. Ez ugyan a fürdőknek kedvez, de más sportolási lehetőségeknek nem feltétlenül. A csobbanni vágyók sem jutnak be olyan tömegben a medencékbe, mint korábban, mert a szabályozások itt is korlátokat szabnak, s a működtetők részéről ez is felhajthatja az árakat. Hacsak az állam nem segít rajtuk valamilyen kompenzációval. A fürdők egyébként ezt sürgetik, hiszen ha ősszel ne adj’ isten újra beköszöntene a vírus, egy újabb bezárás teljesen tönkretenné a fürdőket. Ez pedig súlyos következményekkel járna az egész szlovákiai turizmusra.
Azt csak csendben tesszük hozzá, hogy az északi vidék fürdőkomplexumai mellett ez leginkább a déli országrészt érintené. Vannak megoldási tervek és javaslatok, már csak az a kérdés, mennyire kapnak teret és támogatást.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/24. számában.
