Vincze Dóka Krisztián a motocross után a gokartpályákon is bizonyít
A zselízi Dóka Lajos a szocializmus évei alatt 16 évig versenyzett abban a Formula Easterben, amely annak idején az országban – Forma 1 hiányában – a legnívósabb formaautó-bajnokságnak számított. A kétszeres szlovák bajnok nagyapa sportszeretetét örökölte unokája, Krisztián is.
„Az egyik barátomnak köszönhetően ismertem meg a motocrosst. Egy saját motor beszerzése után Köbölkúton találkozhattam Magyarország egyik legjobb edzőjével, Németh Kornéllal. Ő vett a szárnyai alá” – mesél a kezdetekről a jelenleg 15 éves Vincze Dóka Krisztián, aki először a 65 köbcentiméteres motorok, majd a 85-ösök kategóriájában versenyzett.
A heti három-négy – tergenyei, köbölkúti vagy éppen esztergomi – edzés meg is hozta az eredményt, hiszen Krisztián mindkét kategóriában szlovák bajnok lett, sőt azóta bejárta Európa számos országát, részt vett világ- és Európa-bajnokságokon is. Megnyerte a szlovák kupát, a Lumarkt Cupot, a Motocross Tourt, de versenyzett a szlovák motocross-válogatott tagjaként is.
A sors furcsa fintora, hogy bár a 2016-os franciaországi világbajnokságon rendkívül biztatóan szerepelt – a verseny első futamán az 1. helyen ért célba –, mégis ebben az esztendőben fogalmazódott meg a nehéz döntés: pénzügyi gondok miatt kénytelenek felhagyni a motocrosszal.
A szigorú, de büszke nagyapa – aki a motorok megvételéről és szervizeléséről is gondoskodott – a versenyzés elengedhetetlen feltételeiről is beszélt: „Csapatba nem tartoztunk soha, külön jártunk a versenyekre – legtöbbször saját zsebből fizetve többek között az útiköltséget, a versenyek nevezési díjait és a motorok szerelési költségeit. A 125 köbcentis kategóriába való csatlakozás már szintén nagyon költséges lett volna. Igaz, hogy kaptunk kisebb anyagi támogatásokat, de ezek csak a fennmaradáshoz voltak elégségesek. Ahhoz, hogy lépést tartsunk a világ élvonalával, egy igazi szponzorra lenne szükségünk. A 10 ezer néző előtt megrendezett franciaországi világbajnokságon is azt láthattuk, hogy mind a 750 induló versenyző körül kisebb-nagyobb csapatok sürögtek-forogtak. Ezt a feladatot sajnos én már egy személyben nem tudom ellátni.”
A motocrossból való kiszállás után Krisztián egy alkalommal a poén kedvéért kipróbálta magát az alsószecsei gokartpályán. Olyan jól ment neki a körözés, hogy a pálya tulajdonosa alig hitte el, hogy csupán első alkalommal ül gokartban. Krisztián tehát a motocross után egy újabb technikai sportágban találta meg számításait. Az alsószecsei, érsekújvári és pozsonyi edzéseket egyre komolyabban véve, sorra érkeztek a jobb és jobb eredmények a beltéri gokartversenyeken: megnyerte a magyar bajnokság egyik budapesti futamát, de – új pályacsúcsot beállítva – a Pelsőcön rendezett szlovák bajnokságon is diadalmaskodott.
„Óriási különbség van a beltéri és a szabadtéri gokartozás között. Teljesen más a motorok teljesítménye. A bentiek mehetnek 60–70 km/h-val, a kintiek akár 110–120-szal is” – számol be Dóka Lajos, majd a jelenleg Zselízen tanuló Krisztián veszi át a szót: „Nem csupán fizikailag, hanem pszichikailag is elfáraszt az odafigyelés sok körön keresztül. Minden apróság számít; egy miskolci versenyen volt rá példa, hogy az elsőként célba érő versenyzőt csupán 1 másodperc választotta el a 38. helyezettől. Szükség is van a jó reflexekre, hiszen 100–150 km/h-s sebességnél nagyon gyorsan történik minden.”
Vincze Dóka Krisztián mindenképpen szeretne részt venni a jövő évi Európa-bajnokságon, addig viszont Közép-Európa gokartpályáin gyűjtené a tapasztalatokat.
