Jim Clark Forma-1-es világbajnok 90 éve született

Az angol-skót határvidéken, a skóciai Kilmanyben látta meg a napvilágot. Egy farmon nőtt fel, s még négyéves sem volt, amikor anyja mellett ülve az autóban közölte:

Iskolai tanulmányait hanyagolta, később félbe is hagyta, inkább a szaklapokat tanulmányozta, autószerelőktől leste el a fortélyokat, és száguldozott a vidéki utakon. Egy barátja szerint már ekkor olyan gyorsan vezetett, hogy a legtöbben be sem mertek szállni mellé a kocsiba. Clark összebarátkozott egy helyi farmerrel, aki szabadidejében versenyzett, akit elkísért a versenyekre, majd 1956. június 3-án ő is benevezett, és rögtön győzött is egy német DKW autóval. Pályafutását egyik barátja kezdte egyengetni, aki egy Porschét, majd egy Jaguart "tett alá".

Az eredmény nem maradt el, Clark 1958-ban és 1959-ben is Skócia gyorsasági bajnoka lett, s 1960-ban Colin Chapman, a Lotus versenycsapat főnöke szerződtette Formula Junior és F2-es futamokra.

Még ugyanabban az évben a portugáliai futamon bemutatkozhatott a Forma-1-ben, és rögtön dobogóra is állt. Második versenye, a belgiumi Spa akkor még félelmetes pályáján élete legszörnyűbb napjának bizonyult. A versenyen két pilóta vesztette életét, az egyik balesetnek Clark is szemtanúja volt, a verseny után vérfoltot talált a kocsiján, és még az is megfordult a fejében, hogy visszavonul. Ettől kezdve gyűlölte a belgiumi pályát, holott 1962 és 1965 között minden évben őt intették le elsőnek. Teljesítménye 1962-től javult ugrásszerűen, miután Chapman megalkotta a Lotus 25-öst, minden idők egyik legjobb F1-es versenyautóját.

Az évad harmadik versenyén, a Belga Nagydíjon a 12. helyről indulva szerezte meg első futamgyőzelmét, s az év végén az utolsó futamon bekövetkezett motorhiba miatt nem lett világbajnok. 1963-ban a tíz futamból hetet megnyert, amivel természetesen a világbajnoki címet is elhódította, sőt hét világbajnokságon kívüli versenyen is őt intették le elsőként.

Vezetési technikája utánozhatatlan volt, remek érzékkel tudta szabályozni az autó beállításait is, s így 27 évesen a Lotus 25-tel szinte verhetetlen volt. 1964-ben drámai versenyben, az utolsó futam utolsó körében műszaki hiba miatt vesztette el a bajnoki címet. Nem sokon múlt, hogy élete első indianapolisi versenyén, a híres 500 mérföldes megmérettetésen is learassa a babérokat, de a kocsi megbízhatatlansága miatt akkor még kicsúszott kezéből a győzelem.

Clark 1965-ben a tíz világbajnoki futamból kilencen állt rajthoz és hetet megnyert, a Lotus versenyistálló is egy újabb világbajnoki címmel lett gazdagabb.

Azt az egy futamot azért hagyta ki, mert ismét szerencsét próbált Indianapolisban, és fél évszázad után első európaiként nyert, mégpedig kétperces előnnyel, a 200 körből 190-ben vezetve. Egyik skót barátja szerint sikerei ellenére sem érezte magát sztárnak, nem szerette a népszerűséget, amint kiszállt a Lotus üléséből, legszívesebben elbujdosott volna az újságírók és a fotósok hada elől. 1966-ban a másfél literes motorokat 3000 köbcentiméteresekkel kellett felváltani, s versenyképes hajtómű híján a Lotus csak egyetlen futamot nyert. 1967-ben aztán elkészült a Ford-Cosworth versenymotor, de ezt csak a harmadik versenyen szerelték a kocsikba, s hiába győzött ezután Clark négy nagydíjon, összesítésben csak harmadik lett.

A következő évben, 1968-ban ismét favoritként emlegették. Megnyerte a szezonnyitó F1-es futamot, huszonötödik nagydíjgyőzelmével megdöntötte a legendás Juan Manuel Fangio rekordját. Ez volt az utolsó diadala, mert április 7-én végzetes baleset érte Hockenheimben. Szerződési kötelezettségének eleget téve állt rajthoz a Lotusszal egy Forma-2-es versenyen, s az első futam ötödik körében egy hosszú, gyors kanyarból kijövet autója 270 kilométer/órás sebességgel kicsúszott a pályáról és a fák közé vágódott. A kocsi valósággal szétrobbant, a nyakán, fején és gerincén megsérült, harminckét éves pilóta a kórházba szállítás közben meghalt. A baleset pontos okára sohasem derült fény. A legvalószínűbb, hogy hátsó defekt vagy a nagy sebességnél előforduló vízen siklás (aquaplaning) okozhatta, Clark ugyanis száraz gumikkal ért a még tócsákkal borított szakaszra, s járműve irányíthatatlanná vált.

Az autósport akkori legfényesebb, végtelenül szerény és rokonszenves csillagát milliók gyászolták, halála után egy hónapig a Lotus utcai autóinak jelvényét feketére festették.

A világbajnokságot abban az évben csapattársa, Graham Hill nyerte meg, aki győzelmét Clark emlékének ajánlotta. Clark végső mérlege: 72 futamából 25 győzelem és 33 pole pozíció. Jim Clark a skóciai Chirnside temetőjében nyugszik. Szülőházának helyén múzeum áll, a közelben emelt szobrát 1997-ben egy másik skót versenyző legenda, Sir Jackie Stewart avatta fel. 1990-ben lett a motorsport halhatatlanja, a The Times 2009-ben a legnagyobb Formula-1-es versenyzőnek választotta meg, számos későbbi világbajnok, köztük Jackie Stewart, Alain Prost és Ayrton Senna tekintette példaképének.