Vida Kristopher: ez egy nagyon jó három és fél év volt a DAC-nál!

Három és fél évnyi dunaszerdahelyi légióskodás után mondtál igent a lengyel bajnok Piast Gliwice hívó szavának. Hogyan jött a lengyelek megkeresése?

Igazából már régebb óta figyeltek, már nyáron is közel volt a két klub a megegyezéshez, de ugye akkor nem lett belőle semmi. Viszont követtek folyamatosan itt az őszi fordulók során, és jól is ment a futball, ezáltal újra le szerettek volna igazolni. Ezúttal nagyobb sikerrel, és össze is jött nekik a transzfer.

A lengyelek mellett más kérőkről is lehetett hallani a sajtóban. Mi az ami a Gliwice mellett döntött?

Igen, volt több helyről is megkeresés. Szeretném építgetni a karrierem, és úgy gondolom, ez tényleg egy jó lépcsőfok lehet a fejlődésem szempontjából. Innen a későbbiekben akár továbblépni is lehet. Úgy gondolom ez egy színvonalasabb és jobban követett bajnokság, ahol egy-két jó szezonnal még nagyobb karriert tudok csinálni.

Dunaszerdahelyen igazi közönségkedvenc voltál. Többször is elmondtad otthon érzed magad Dunaszerdahelyen, a szurkolók és közted egy erős baráti kapcsolat is kialakult. Te hogyan értékelnéd ezt a három és fél évet amit a DAC-nál töltöttél?

Igen jól éreztem magam, és nagyon is fájó volt eljönni Szerdahelyről. Azért minden jól nézett ki. Szerettek a szurkolók, én is szerettem ott lenni, kinőttem magam egy meghatározó játékossá a klubnál, és tényleg nagyon komfortos volt ott minden. Azonban számításba kellett vennem azt is, hogyha egyszer eljön az idő, hogy tovább kell lépni, és szeretnék nagyobb karriert befutni, akkor ennek érdekében pár dolgot be kell áldoznom. Erről a három és fél évről tényleg csak pozitívumot tudok elmondani. Amikor idejöttem nem sok minden volt a klubnál viszont nagyon sok pozitív élményt éltünk át együtt a klubnál dolgozókkal, a stábbal, a szurkolókkal, és egy ezüstérem, és bronzérem nagyom szép eredménynek számított mindenkinek. Reménykedtem abban is, hogy idén is jó eredményt tudunk elérni, de jött a váltás. Köszönök szépen mindent az ott dolgozóknak, a szurkolóknak, ez tényleg egy nagyon jó három és fél év volt.

Fejlődésed megkérdőjelezhetetlen volt Csallóköz szívében, melyek voltak a kulcsmomentumok a fejlődésedben? Ki volt a legnagyobb hatással rád a dunaszerdahelyi karriered alatt?

Minden kellett ahhoz, hogy folyamatosan fejlődni tudjak. A rosszabb élmények, amikor nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy elképzeltem. Abból is fel kellett állni, és természetesen az a rengeteg pozitívum, a sok győzelem és a fontos gólok. Mindenképp ki kell, hogy emeljem Peter Hyballa nevét, hiszen rengeteget javított a teljesítményemen. Az ő keze alatt rúgtam a legtöbb gólt. Nagyon sokat fejlődtem, de sokat is foglalkozott velem.

Több, mint 124 mérkőzésen ölthetted magadra a sárga-kék mezt, és ezalatt több, mint 50 gólban vállaltál aktív szerepet. Ezzel örökre bevésted magad a klub történelmébe. Szereztél gólt a EL-ben, az ősi rivális Slovan és Nagyszombat ellen pedig győztes gólokat. Melyik szívednek kedves gólt, vagy gólokat neveznéd meg?

Az első gólom az nagyon nagy élmény marad. Nem felejtem el, csereként beállva a hosszabbításban tudtam gólt szerezni a Zsolna ellen, amivel döntetlenre módosult az eredmény, ráadásul a hónap góljának is megválasztották. Nyilván a Slovan elleni gólok, azok mindig olyan találatok, amelyek nem feltétlenül látványosak, de nagyon fontos gólok. Ráadásul mikor gólt szereztem a Slovan ellen, akkor mindig nyert a csapat. Emellett mindenképp megemlíteném az Atromitosz elleni Európa-liga gólomat, talán az volt az eddigi legnagyobb, és végül az utolsó, Trencsén ellen szerzett gólomat említeném.

A három és fél év alatt rengeteg szép pillanatot élhettél meg, 25 év után nemzetközi kupaindulás kiharcolása, az őszi idény válogatottjába is beválasztottak, valamint százados is lettél a DAC színeiben. Dunaszerdahelyi tartózkodásod legszebb pillanatának melyiket említenéd meg?

Legszebb pillanatnak az utolsó két évemet emelném ki, az elért második helyünk az előző szezonban csúcs volt, és emellett még házi gólkirály is lettem. Ezek voltak a kedvenc pillanataim, nyilván minden labdarúgó hétről hétre szeretne bizonyítani, és minden héten úgy teljesíteni, ahogy elvárják tőle és azt ő is elvárja magától. Számomra a tavalyi szezon volt a legjobb, tehát ezt emelném ki.

Fotó:  piast-gliwice.eu

A DAC-ban két jó barátod Kalmár Zsolti és Vida Máté is szerepel. Ők hogyan fogadták az átigazolásod hírét? Hogyan búcsúztál tőlük?

Hát nem is, hogy meglepődtek, de nagyon csalódottak voltak, hogy elmegyek, és megbomlik ez a hármas. Igazából ők is tudták, hogy ezt most meg kellett lépnem, és minden téren támogattak benne. Sajnálom, hogy most kicsit elvállnak útjaink, de a kapcsolat az megmarad köztünk.

Visszatérve új csapatodhoz, a Piastban a DAC korábbi kapitánya Tomaš Huk is szerepel. Érdeklődtél-e Huknál is a lengyel gárdáról, hogy mi várhat ott rád?

Természetesen beszéltem a Tomival is, és megemlíteném Piotr Parzyszek nevét is, aki a holland De Grafschaap csapatánál volt a csapattársam. Mindkettőjükkel beszéltem, kikértem a véleményüket, hogy mire számíthatok, ha ide igazolok. Mindketten főként csak pozitív dolgokat mondtak, úgyhogy ez is a döntés mellett szólt.

Ismerve egy régi híres közmondást a lengyel, magyar, két jó barát. A lengyelek mindig is baráti viszonyt ápoltak a magyarokkal. Odaérkezésedkor te is tapasztaltad ezt? Hogyan fogadtak az új csapatodnál?

Igen természetesen tudok erről. Nagyon jól fogadtak a csapatnál, mindenki nagyon kedves volt és segítőkész, a csapat is azonnal befogadott és segítettek amiben tudtak. Ahogy ideérkeztem már is éreztem, hogy segítik a beilleszkedésem.

A Piast a lengyel bajnokság címvédője, jelenleg hatodik helyen álltok a bajnokságban. A bajnokságban több parázs hangulatú rangadót is rendeznek. Neked személy szerint mi a véleményed a lengyel bajnokságról?

Én úgy gondolom, ez egy magasabban jegyzett bajnokság, többen is követik és több ember is látogat ki a stadionokba hétről-hétre. Maga a bajnokság is valamilyen szinten gyorsabb és kicsit keményebb. Remélhetőleg szerdán már tudok játszani, és minden rendben lesz a papírokkal. Már nagyon várom, hogy pályára léphessek és megtapasztalhassam belülről is hogy milyen is a lengyel foci.

A lengyel Ekstraklasában több magyar is megfordult már, és jelenleg is több magyar légiósa van a lengyel élvonalnak. Ez a lépés a magyar válogatott kapuját is megnyithatja előtted?

Igen bízom benne, hogy ez is segíteni fog, hogy pályára léphessek címeres mezben is. Ez is az egyik ok volt, hogy tényleg egy magasabb szinten lévő bajnokságba igazoljak. Ha itt megállom a helyemet, akkor több esélyem nyílik arra, hogy válogatott mezben is játszhassak.

Végezetül milyen célokkal vágsz neki a lengyel légiós életnek? Milyen célokat tűztél ki a szezon hátralévő részére?

Szeretnék minél jobban beilleszkedni, minél több percet a pályán tölteni, elsajátítani a csapat stílusát, valamint folyamatosan a tudásom legjavát adni.