Végleg elszálltak a bajnoki álmok?
Mint arról korábban portálunkon is beszámoltunk, a DAC múlt hét szombaton hazai pályán 3:0-ás vereséget szenvedett a Slovantól, így egy mérkőzéssel többet játszva kilenc pontos előnyre tettek szert a pozsonyiak.
A nagyszombati találkozót a februárihoz hasonlóan nagy várakozás előzte meg, sokan bajnoki döntőnek kiáltották ki. Való igaz, egy hazai sikerrel vesztett pontok tekintetében a dunaszerdahelyiek behozhatták volna a riválist, arra azonban számítani lehetett, hogy nem lesz egyszerű feladat. Magával a játék képével nem is lett volna feltétlenül probléma, a két csapat közötti minőségbeli különbség a kapu előtt jött ki.
A vendégeknek az egész mérkőzésen három kaput eltaláló lövésük volt, melyeket egyaránt gólra váltották. A sárga-kékek mezőnyben ugyan felvették a versenyt a riválissal, nagyobb ziccert azonban nem sikerült kidolgozniuk.
Persze mondhatnák azt, hogy mi lett volna, ha a második félidő elején szerzett Ouro gólt nem érvényteleníti a VAR, ebbe azonban felesleges kapaszkodni. A szituáció mintha teljesen megfogta volna a hazaiakat, a Slovan magabiztosan őrizte előnyét, majd két formás támadásból eldöntötték a találkozót. Ennyit számít, hogy a csapatodban ott tudhatod Sporart vagy Marcellit, akik ezúttal is remek teljesítményt nyújtottak.
És, míg Fodrek Gague és Gueye szintű játékosokat tudott beküldeni a kispadról, addig id. Vladimír Weiss a több mint hárommillió eurós piaci értékkel rendelkező Jankovicot, vagy fiát, ifj. Vladimír Weisst, aki ezúttal is bebizonyította, hogy 36 éves kora ellenére még mindig minőséget képvisel.
Be kell látnunk, hogy a jelenlegi dunaszerdahelyi csapatban ennyi van, esélyük sincs a bajnoki címre, de ilyen teljesítménnyel még a dobogós helyek is veszélybe kerülhetnek. A bajnoki álmokat el kell engedni, és a realitás talaján maradva a második hely megszerzésére összpontosítani. Ez sem lesz azonban egyszerű feladat, a DAC-nak láthatóan nem megy a “nagyok” ellen. A válogatott szünet előtt vereség a Zsolna otthonában, most újabb zakó a Slovan ellen.
Ennek fényében az elmaradt mérkőzésben sem lehet reménykedni, ott ugyanis a Nagyszombat otthonába látogatnak a csallóköziek. Ezen a találkozón valószínűleg a döntetlennel is elégedettek lennének a sárga-kékek, egy nagyszombati győzelem esetén ugyanis a rivális pontszámban beérné a DAC-ot.
De miért szálnak el minden tavasszal a bajnoki álmok? Az utóbbi években már megszokhattuk, hogy a DAC bajnoki reményei általában a rájátszásban foszlanak szét. Ez több dologgal magyarázható.
A Slovan ősszel valamelyik nemzetközi kupasorozat csoportkörében szerepel, így a kettős terhelés mellett hullámzó a teljesítményük a bajnokságban. Így volt ez az idei szezonban is, mikor a téli szünetre fordulva mindössze egy ponttal vezettek a sárga-kékek előtt.
Az alapszakaszban még mindneki játszik mindenkivel, ami kedvez a DAC-nak, Branislav Fodrek csapata láthatóan a nagyobb együttesek ellen szenved elsősorban. A Slovan hasonlóan a Fradihoz általában jól hajráz, és ilyenkor jön ki a minőségbeli különbség a többi csapathoz képest.
Ezzel szorosan összefügg a klubok átigazolási politikája is, míg a pozsonyiak a tél folyamán tovább erősítették keretüket (Markovic, Jankovic, Matsuoko), addig a DAC Redzic személyében elveszítette a legjobb játékosát, az érte kapott közel öt millió euróból pedig nem fejlesztették a csapatot.
Így nemhogy nem sikerül felzárkózni a pozsonyiakhoz, de az elkövetkező években tovább nőhet a különbség a két együttes között. Továbbra is akadnak olyan DAC-szurkolók, akik reménykednek a bajnoki címben, mondván: “Vesztett pontot tekintetében csak hat pont a hátrányuk, az még behozható”.
A szombati mérkőzés azonban tökéletesen rávilágított arra, hogy játékban hiába veszi fel a versenyt a DAC a Slovannal, minőségbélileg szakadéknyi különbség van a két keret között, ami most a kapu előtti szituációkban mutatkozott meg.
