Változatlan európai erőviszonyok

Vajon foglalkoztatja-e az európai labdarúgás vezetőit a sportág közeli és távoli jövője? Ha igen, ők mit értenek a jövő alatt, vagy a sportág jövője alatt? Még több szurkolót, nagyobb bevételt és persze hasznot, színes-szagos körítést a világ és benne Európa legnépszerűbb sportja körül? Továbbra is a nagy klubok érdekeit fogják kiszolgálni, és ha majd elfogy a szurkolók utánpótlása, akkor feltöltik a stadionokat afrikai és ázsiai fizetőképes szurkolókkal? Ezekre a kérdésekre természetesen csak a jövő ad majd válaszokat, miközben azt is el kell ismerni, hogy bizonyos kérdések túlmutatnak az európai foci vezetőinek kompetenciáin. Az például eddig is látszott, mert egyes fontos emberek elég nyíltan beszéltek róla időnként, hogy a foci nézettsége csökken, még a Bajnokok Ligáját sem nézik annyian, mint néhány évvel, évtizeddel ezelőtt, és nehéz vagy szinte lehetetlen a fiatal nemzedékeket leültetni a legjobbnak, legrangosabbnak kikiáltott európai kupasorozat elé, márpedig nélkülük, az új, a jövő szurkolói nélkül elképzelhetetlen a sportág fennmaradása.

Feltehetően azzal is számolnak a nagy guruk, álljanak akár az európai és országos szövetségek, akár a kisebb-nagyobb klubok élén, hogy egyre kevesebb gyerek születik, márpedig ezt a tényt a focinak is értelmeznie kell, fel kell fognia, számolnia kell vele. Persze látva az Európában zajló eseményeket, elképzelhető, hogy a néhány értelmes vezetőn kívül a többséget kizárólag a jelen foglalkoztatja, a mindennapokból kipréselhető minél nagyobb haszon.

Aztán itt vannak a hétköznapi tények, a valóság. A Bajnokok Ligája 2025-2026-os idényének legjobb nyolc csapata között három spanyol, két angol, egy német, egy francia és egy portugál klubot találunk. Tavaly ugyanebben a szakaszban két spanyol, két angol, két német, egy francia és egy olasz csapatot találtunk. Öt éve három angol, két német, egy francia, egy spanyol és egy portugál alakulat szerepelt a negyeddöntőben. Tíz éve három spanyol, két német, egy angol, egy francia és egy portugál gárda alkotta a legjobb nyolcast. Tizenöt éve három angol, két spanyol, egy olasz, egy német és egy ukrán klub játszott a negyeddöntőben. Húsz éve három olasz, két spanyol, egy angol, egy francia és egy portugál klubot találtunk az európai csúcsfoci legjobb nyolc csapata között. Huszonöt éve, ami elég jelentős idő, három spanyol, három angol, egy német és egy török alakulat harcolt a negyeddöntőben. Harminc éve, vagyis 1996-ban, a foci és a BL egy másik korszakában egy spanyol, egy német, egy olasz, egy francia, egy holland, egy orosz, egy görög és egy lengyel csapat alkotta az európai futball legfontosabb kupasorozatának legjobb nyolcasát. A jelenből visszatekintve lényegében értelmezhetetlen, és a fiatalabb, akkor még gondolatban sem létező szurkolóknak szinte megmagyarázhatatlan, elmesélhetetlen, hogy akkor nem hat angol, öt spanyol, négy olasz, négy német és három francia csapat szerepelt a Bajnokok Ligája csoportkörében – ami összesen huszonkét klubot jelent, és egyesek szerint ez nem abszurdum –, hanem a sorozat nevének megfelelően kizárólag bajnokok küzdöttek bajnokok ellen.

Nézzük az európai labdarúgás vezetői által is csak másod- és harmadrangú sorozatnak tartott Európa-ligát és az értelmezhetetlen nevű Konferencia Ligát – utóbbi magyar nevének helyes leírása ma sem egyértelmű, ez is sokat elmond a sorozatról és a világról. Az Európa-liga idei szezonjában, a legjobb nyolc között két spanyol, két angol, két portugál, egy német és egy olasz klubot találunk, vagyis ugyanabból az európai top öt bajnokságból kerülnek ki a csapatok, mint a Bajnokok Ligájában, csak a BL-ben szereplő francia gárdát az EL-ben olasz alakulat váltja fel.

A Konferencia Liga negyeddöntőjében egy spanyol, egy angol, egy német, egy olasz, egy francia, egy holland, egy ukrán és egy görög klub teszi izgalmassá a vetélkedést, magyarán a top öt ligából és az azokat követő portugál-holland páros egyik tagjának egy-egy alakulata, kiegészülve két „közepesen” izgalmas bajnokságból érkező gárdával, na, ez a színes harmadik számú európai kupasorozat, amely „just for fun” létezik, ahogy a csodálatos angol és a még csodálatosabb amerikai úriemberek mondanák. Ez a jelen, ezek tehát az európai erőviszonyok.