Valóra vált sportolói álom
A felvidéki magyarság számos tehetséggel büszkélkedhet hazai és nemzetközi színtéren egyaránt, egyik közülük a galántai focista, Kovács Bence. A 19 esztendős szlovák utánpótlás-válogatott középpályás futballista a MOL Fehérvár színeiben nyert betekintést a felnőtt labdarúgásba. Az őszi szezonban a magyar élvonalban is bemutatkozott. Erről, a győri évekről, és eddigi fehérvári szerepléséről is kérdeztük a fiatal játékost.
Mi volt az első sikerélményed, amely után eldöntötted, hogy a focival szeretnél foglalkozni?
Mindig is foglalkoztatott a sport, a mozgás. A családomban az ökölvívás volt inkább előtérben, mivel apukám (Kovács Péter), a testvére (Tamás) és nagypapám (Pál) is ökölvívó. Ezért 5-6 évesen én is ezzel próbálkoztam.
akik remek légkört teremtettek, és nagy szerepük volt abban, hogy „focifüggővé” váltam. A családban voltak azért labdarúgók is. Dédapám, Takács Károly nagyszerű játékos volt, testvére Takács Vilmos szerdahelyi legenda, valamint másik nagypapám, Kosár Ottó is futball- és sportfanatikus.
A szüleid mit szóltak hozzá, hogy profi futballista szeretnél lenni?
A kezdettől fogva támogattak, amiért nagyon hálás vagyok, hiszen nekik is sok áldozatot kellett hozniuk azért, hogy én az álmaimért küzdhessek.
A felsőszeli futballpályáról a győri akadémiára vezetett az utad. Milyenek voltak a győri évek, mit adott neked a győri akadémia?
12 éves koromban kerültem Győrbe, és négy éven keresztül voltam az ETO játékosa. Sok kiváló szakemberrel, edzővel és játékossal dolgozhattam együtt remek körülmények között. Vezetőedzői-met, Stark Pétert, Kulcsár Zsoltot, Bognár Zsoltot és Ozoróczi Gábort külön szeretném megemlíteni, nagyon sokat köszönhetek nekik! Minden adott volt ahhoz, hogy a focira összpontosítsak. Kollégistaként egy lépcső választott el a pályáktól és az ebédlőtől, az iskola pedig a szomszédban volt.
A kollégiumi évek alatt sokkal önállóbb lettem. A Fekete István Általános Iskolában, majd a Fehér Miklós Labdarúgó Akadémián is nagyszerűen éreztem magam.
AZ ETO-t követően a MOL Fehérvárhoz kerültél. Hogyan jött ez a lehetőség számodra, és miért döntöttél a váltás mellett?
A Covid időszaka idején érkezett megkeresés Fehérvárról. Akkoriban nem gondoltam, hogy klubot fogok váltani, hiszen a félbeszakadt bajnokság idején a csapatkapitányi karszalagot is viselhettem, és mint mondtam, nagyszerűen éreztem magam Győrben. Viszont olyan ajánlat érkezett és olyan terveket vázoltak fel, ami felkeltette az érdeklődésemet, és szüleimmel egyeztetve úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Visszagondolva sem döntenék másképp.
A székesfehérvári együttesnél 2020 óta szerepelsz, milyen tapasztalatokkal gazdagodtál a Fehérvárnál?
Kiváló csapatba kerültem. Az U17-es korosztállyal a félszezon kifejezetten jól sikerült, 3. helyen teleltünk a bajnokságban több kiemelt akadémiát is magunk mögé utasítva. Ez azért is volt nagy bravúr, mert az eredményekhez jó játék is párosult.
Én azóta is bizalommal fordulhatok hozzájuk, amiért nagyon hálás vagyok. Majd az első évem második felében belekóstolhattam abba is, milyen felnőtt bajnokságban játszani, mivel bemutatkoztam az NB III-ban. A válogatottba is behívtak egy összetartásra, úgyhogy nagyszerű évet zártam.
A hab a tortán az volt, amikor közölték: a nagycsapattal kezdem a felkészülést! A nyarat tehát velük kezdtem meg, sikerült felkészülési meccsen betalálnom a kapuba, elutazhattam velük edzőtáborba is, és nagyon sok hasznos tapasztalattal gazdagodtam. A második évem tehát jól indult,
Tőle is sokat tanultam. A második félévem azonban nem sikerült túl jól, sérülésekkel bajlódtam és nem tudtam jó formát hozni. Talán eddigi karrierem legnehezebb időszaka volt.
Motiváltan álltam hozzá, mindenképpen ki akartam kerülni a gödörből. Ekkor már Györök Tamás irányította a tartalék csapatot, és az ő érkezése egy más taktikát is hozott, ami az én játékomnak jól feküdt. Úgy gondolom, sokat fejlődtem az irányítása alatt, és sikerült ismét formába lendülnöm. Majd szezon közben Imrik László vette át a csapatot, aki a kinevezéséig a másodedzői posztot látta el. Rengeteg segítséget kaptam tőle is.
A fél szezont 5 góllal zártam, és az első csapattal készültem tovább télen. Összességében tehát Fehérváron tapasztaltam meg és adaptálódtam a felnőtt fociba.
2021-ben mindössze 17 évesen debütáltál a Fehérvár felnőttcsapatában a Magyar Kupában, majd tavaly novemberben a bajnokságban is bemutatkoztál a felnőttek között. Milyen érzés volt számodra a bemutatkozás?
A kupameccsen sokkal jobban izgultam, de nagyon büszke voltam rá, hogy a nagycsapatban játszhatok. Az élvonalbeli debütálással pedig egy álmom vált valóra. Mindkét pillanatra életem végéig emlékezni fogok, de azon dolgozom, hogy ne csak 1-1 meccs legyen a nevem mellett.
A téli felkészülés során ismét lehetőséget kaptál, de végül kölcsönbe távoztál, és tavasszal Kazincbarcikán szerepelsz.
Szeretnék minél többet játszani és a lehető legjobban teljesíteni, fejlődni. A csapat szintjén pedig a bennmaradás mihamarabbi kiharcolása és minél több pont gyűjtése a cél.
Több poszton is bevethető vagy. Mi az, amivel a csapat legnagyobb segítségére lehetsz, mit neveznél a legnagyobb erősségednek?
Mentális szempontból erős játékosnak tartom magam. Arra törekszem, segítsem a csapatot, megtartsam a labdát, majd jól továbbítsam. A középpályán 8-asban érzem magam a legjobban. Nagy előnyöm a kétlábasságom, a ritmusváltásaim és a játékintelligenciám.
Ugyan még nagyon fiatal vagy, de mégis, mi jelentette a legnagyobb motivációt eddigi pályafutásodban?
Nem tudnék egy dolgot kiemelni. Mindig azon voltam, hogy fejlődjek és kihozzam magamból a maximumot, szerintem ez elég motiváció.
Mivel már évek óta Magyarországon focizol, nem fordult meg benned, hogy a magyar utánpótlás válogatottban szerepelj a szlovák helyett?
Nem, mert felvidéki magyar vagyok, nagypapám csehszlovák válogatott volt, édesapám Szlovákia megalakulása után küzdött a bajnoki címért, keresztapám Szlovákiát képviselte a legutóbbi olimpián. Itt él a családom, itt nőttem fel, itt vannak a gyökereim, Galántára járok haza.
Megjelent a Magyar7 hetilap 6. számában.
