Vajon akar itt még valaki feljutni?

De nem mondhatnánk, hogy a helyzet fokozódik, az élmezőny egyre inkább tömörül, s talán a bajnoki cím még érdekli is a csapatokat, a feljutás annál kevésbé. Nem is csoda, az egyes csapatok tulajdonosainak a többsége (ezek nagyrészt az önkormányzatok) már az adott liga költségeit is nehezen tudja fedezni, nem még egy magasabb osztályt. Így a polgármesterek többsége inkább azért imádkozik, maradjon csak a csapata ott, ahol van,  még így sem biztos, hogy a következő évadba be tudja nevezni a csapatot, hisz az önkormányzatoktól egyre több pénzt von el a kormány, más forrás pedig alig-alig akad.

Több polgármestert is megszólítok, de szinte egyik sem szívesen nyilatkozik. Van, aki örül is annak, hogy csapata pár éve kiesett a felsőbb osztályból, s nem is nagyon szeretné, ha oda visszakerülne.

– mondja, de mivel nem akarja elvenni a még lelkes szurkolók kedvét a meccslátogatástól, inkább hivatalosan nem nyilatkozik. Egyébként többnyire ott működik még focicsapat, ahol maga a polgármester is érintett valamilyen formában a csapat körül (edző, játékos), de így is radikálisan lecsökkent a régióban működő focicsapatok száma.

Az összevont Rimaszombati-Nagyrőcei Területi Labdarúgó-Szövetség által működtetett VII. ligában mára négy (jól olvasták!) csapat maradt, egy az északi (Lubény), három a déli (Nagybalog, Osgyán, Sajószentkirály) régióból.

– mondja Kluka Norbert, Nagybalog polgármestere, de azt is hozzáteszi, legnagyobb gondja a játékosok összeszedése, s bizony, a közönség is elfogyott az utóbbi években. A legutóbbi, Osgyán elleni bajnokit 35 fizető néző látta.  Az egész Balog völgyében megszűnt a futball, pedig pár éve még Uzapanyiton, Nemesradnóton és Rimaszécsen is működött focicsapat, de egyrészt elfogyott a támogatás (az egyetlen biztos támogatók az önkormányzatok maradtak), másrészt a hadra fogható játékosok egy része külföldön dolgozik, más része pedig nem eléggé kitartók, s a sorozatos vereségek még inkább elveszik a kedvüket a játéktól.

Igaz, ez sem egyszerű feladat ebben a régióban, ugyanis a III. ligás rimaszombatiak, az V. ligás tornaljaiak és a VI. ligás felediek, ajnácskőiek, tiszolciak, nyustyaiak és nagyrőceiek mellett nem nagyon van más lehetőség/csapat, ahol rúghatnák a lasztit. S ennél is rosszabb a helyzet a serdülő- és diákcsapatok terén. Igaz, a még működő csapatoknak sincs nagyon mivel dicsekedniük, a feledieken kívül, akik (még) vezetik a VI. ligát, a többiek a mezőny alján helyezkednek el. A tavaly még V. ligás ajnácskői csapat teljesen szétesett, jelenleg egyetlen árva ponttal, 105 kapott góllal messze az utolsó helyen árválkodik, s ha nem a község polgármestere lenne a csapat egyik mindenese...

Pedig a rendszerváltás idején még alig volt olyan település, ahol ne lett volna focicsapat. A járási ligában volt első, második, harmadik, sőt évekig negyedik osztály is, s olyan év is, amikor 107 működő csapat nevezett be. Sok helyen ma már a focipálya helyét is hiába keresnénk, benőtte a gaz. Holott sokan emlékeznek még az abafali, péterfalai, nagytöréki, rimapílai, jánosi, gesztetei, várgedei, korláti, balogfalai, almágyi rangadókra. Ma ott tartunk, hogy 1967 óta először még a régió legjobb sportolóinak a díjátadóját sem rendezték meg. Az ok: nem volt település, amely befogadta volna a rendezvényt.

A régi szép időkkel ellentétben ma nem egy váratlanul megtáltosodott csapat eredményeire, hanem az éllovasok váratlan vereségeire kapjuk fel a fejünket. A legkirívóbb erre mindaz, ami a III. ligában történik, ahol egészen fura dolgok történtek eddig tavasszal.

Az ősszel még magabiztosan élen álló sztropkóiak (Stropkov) és az őket üldöző rimaszombatiak mintha egyszerre tettek volna le a feljutási álmaikról (itt jegyzem meg, hogy a tavalyi bajnok iglóiak a II. ligában a pofozógép szerepét kapták, s már biztos kiesők), de hiába „gyűjtik” a váratlan vereségeiket, még így se tudnak eltávolodni az élmezőnytől. Pedig mindent megtesznek érte, a sztropkóiak tavasszal mindössze hét, míg a Bari Jenő által irányított rimaszombatiak mindössze öt pontot szereztek (a batyiaknál gyengébben tavasszal csak a bártfaiak teljesítettek), holott a csapataik összetétele télen nem túlságosan változott, a rimaszombatiak inkább erősödtek, s továbbra is a rózsahegyi csapat fiókcsapataként működnek. De ami mégis hihetetlen, a sztropkóiak még így is az élen állnak, míg a rimaszombatiak hatodikok, s csak három pontra vannak az éllovastól. Bár az utóbbi két fordulóban csak két döntetlenre futotta a fülekieknek nógrádi vetélytársaik, a kálnóiak és a losonciak) ellen, tavasszal szerzett 18 pontjukkal (amivel ők szerezték eddig a legtöbb pontot megelőzve az ólublóiakat, a szinnaikat és a héthársiakat) beérték az éllovas sztropkóiakat, s ha csak egy-egy ponttal is, megelőzik a szinnaiakat (Snina) és ólublóiakat, kettővel a héthársiakat (Lipany) és hárommal a rimaszombatiakat.

Megkérdeztük Agócs Attilát, a város polgármesterét (akinek helyettese, Visnyai Attila a fociklub elnöke), hogyan értékeli a III. liga eddigi lefolyását, s az FTC eredményeit:

– értékeli a mögöttünk hagyott fordulókat Agócs, majd hozzáteszi: „Hat nehéz meccs van még előttünk, miközben a tabella első és a hatodik helyezettje között csak három pont, azaz egy győzelem a különbség. Ráadásul Fülek a bajnokság páratlan csapatszáma miatt ezen héten a pihen – tehát az összkép már a hétvégén megváltozhat. Mindezek ellenére el kell mondanom, hogy a város vezetését nagy örömmel tölti el, hogy jelenleg a tabella legtetejéhez közel helyezkedik el kisvárosunk csapata. Bár azt gondolom, hogy még nagyon korai erről beszélni, természetesen a szurkolók között és a klub vezetése körében is folynak hipotetikus beszélgetések arról, mi lenne, ha az FTC fel juthatna a második ligába”. De ezzel kapcsolatban már nem annyira optimista a kisváros vezetője, hisz a város így is égető gondokkal küszködik, és nagyon sok helyre kellene a pénz, ami nincs.

Azt biztosan mondhatom, hogy az önkormányzat komolyabb szponzor bevonása nélkül ezekben a gazdaságilag bizonytalan években egyedül nemigen tudja vállalni a finanszírozást, e téren is lenne tehát tennivaló. Ebben a percben minden nyitott, elsősorban szurkoljunk együtt, hogy a csapat a következő hetekben is tartani tudja a frontot” – zárja beszélgetésünket Agócs, s mi mást is tehetnénk, szurkoljunk együtt. Amiben egyébként nincs is hiány, hisz Füleken mérkőzésenként átlag 400-500 néző látogat ki a stadionba, sok más településeiről is érkeznek, hisz ugyan Gömörhöz képest a nógrádi szurkolók több csapat közül is válogathatnak, de a III. ligás losonciak és kálnóiak mellett az V. ligás losonctamásiaknak és ragyolciaknak, a VI. ligás bozitapusztaiaknak (Buzitka), valamint a VII. ligában szereplő 14 csapatnak, köztük a fülekpüspökieknek, panyidaróciaknak, tőrincsieknek, gácsiaknak, és videfalviaknak (Vidiná) szurkolhatnak még.

A minap Nagytöréken szakmai konferenciát tartottak Ideje a változásnak címmel, amelyen a Szlovák Labdarúgó-Szövetség elnöke, Ján Kováčik is részt vett, aki be is számolt a szövetség stratégiai terveiről. Szántó István, a rimaszombati Városi Hivatal vezetője szerint – aki maga is évtizedeken át rúgta a labdát, majd edzőként és sportvezetőként is dolgozott –, súlyosan tévednek Pozsonyban, de akár Besztercebányán is azok a hivatalnokok, akik azt hiszik, hogy az önkormányzatok majd megmentik a focit.

– mondja Szántó Istvánt, de a fanatikus focirajongók még mindig bíznak abban, hogy a lámpaoltást még egy ideig el lehet odázni..