Utánpótlás, vagy akikben hiszünk
Utánpótlás és persze labdarúgás. Ha magyar, akkor elsősorban Szoboszlai Dominikra gondol szinte mindenki. Decemberben igazolt Salzburgból Lipcsébe. Február elsején az AC Milan klublegendája, Paolo Maldini bejelentette, hogy szerződést kötöttek az ETO FC Győr tizenhét éves tehetségével, Kerkez Milossal.
Az utánpótlás a jövőt jelenti, azokat a fiatalokat, akikből a válogatott is építkezik. A jövő tehetségei biztosítják a labdarúgás létezését az elkövetkező évtizedekben is, vagyis egy egész üzletág létezésére jelentenek garanciát, a stadionoktól kezdve a klubokon át egészen a televíziós közvetítésekig.
Március 24–31., valamint május 31. és június 6. között Magyarország Szlovéniával közösen rendezi meg a 21 éven aluliak Európa-bajnokságát. Először lesz két házigazdája a tornának, és tizenkettőről tizenhatra emelkedik a részt vevő csapatok száma. Egy nem hivatalos U23-as Eb-t nyert már Magyarország 1974-ben, két évvel később pedig a döntőben kapott ki. Azóta egyszer jutott el az elődöntőig, 1986-ban, majd 1996-ban a negyeddöntőig. Huszonöt éve nem vett részt a korosztályos kontinenstornán.
Az U18-as és az U19-es kategóriában hosszan sorolhatnánk a sikereket: három aranyérem, egy ezüst és két bronz, az utóbbi pedig éppen az a harmadik hely a 2008-as Eb-ről, amelyen Gulácsiék megalapozták a jövőjüket. Egy év múlva az egyiptomi U20-as világbajnokságon szintén bronzérmet szereztek, de érdemes a játékosok pályafutására figyelni. Az egyetlen, aki tényleg befutott nemzetközi szinten is, az a Lipcse kapusa. Korcsmár Zsolt befejezte a pályafutását azóta, Debreceni Andrásról, Koman Vladimirról egy ideig még lehetett hallani, illetve Németh Krisztiánról, aki ugyancsak eljutott a felnőttválogatottságig, és Amerikában futott be igazán. A 2008-as csapatból ők maradtak meg. A 2009-esből Varga Roland, Kovácsik Ádám, Megyeri Balázs, esetleg Simon Ádám és Futács Márkó neve lehet ismerős. Az utánpótlás sikerei természetesen nem biztosítékai a felnőttválogatott jövőbeli sikereinek.
Vajon Szoboszlai Dominikra hogyan néz majd a magyar szurkoló öt vagy tíz év múlva? Mint befutott sztárra, a nemzetközi labdarúgás meghatározó alakjára, akire évtizedek óta várt a magyar futballközeg, vagy egy újabb elkallódott tehetségre, akit elnyelt a nagyvilág? Ő lesz a korszak Dzsudzsák Balázsa? Szoboszlai még csak húszéves! Sosem lépett pályára a magyar felnőttbajnokságok valamelyikében.
Hat és fél évesen a Videotonban kezdett el focizni az édesapja irányítása alatt, de még 2007-ben az édesapja által vezetett Főnix Gold FC-be lépett át, amely Fehérváron működött. Innen került 2015-ben az MTK akadémiájára, a következő évben pedig szerződtette a Salzburg. A Red Bull második számú csapatában, a Lieferingben bemutatkozhatott az osztrák másodosztályban, majd 2018-ban már a Salzburgban rúghatta a labdát. Idén télen ő lett a Bundesliga legdrágább szerzeménye a maga 20 millió eurós átigazolási összegével, nemzetközi szinten pedig a negyedik legdrágábban értékesített játékosnak számít.
Kerkez Milos a vajdasági Újverbászon született. Novemberben töltötte be a tizenhetedik életévét, szerb–magyar kettős állampolgárságú balhátvéd, akinek a Transfermarkt szakportál 200 ezer euróra becsüli az átigazolási értékét. Tizennégy éves koráig a Hajduk Kula csapatában nevelkedett, innen került próbajátékra a bécsi Rapidhoz, de túl sok időt nem töltött itt. Az édesapja szerint nem könnyen kezelhető a fia, ezért két esztendeje a győri Fehér Miklós Akadémiához került. Januárban a Juventus is érdeklődött iránta, végül a rivális Milanhoz igazolt. Oda sem akárhogyan, az olasz klub különgépet küldött érte, és Paolo Maldini technikai igazgató nézte ki őt, lényegében a „saját posztjára”. Kerkezzel a felnőttcsapatban számolnak a következő idényben, a francia Theo Hernandez mellett ő lehet a másik balhátvéd a csapatban. Az addig a Milan Primaverájában, vagyis utánpótlásában játszó tehetség azt nyilatkozta az ETO honlapjának, ha úgy alakul, akkor a magyar felnőttválogatottat részesítené előnyben a szerbbel szemben.
A magyar labdarúgással kapcsolatban gyakran felmerül az akadémiák kérdése: van-e értelme? Az innen kikerülő, későbbi NB I-es labdarúgók listája hosszú. De meghatározói a klubjaiknak, illetve nemzetközi szinten is megállják a helyüket? Sallai Roland, Balogh Botond, Holender Filip, vagy a DAC-osok, Kalmár Zsolt, Schäfer András és Vida Máté, mindannyian az akadémiákról kerültek ki, és vagy válogatottak, vagy azok lehetnek (ebben az esetben a tizennyolc éves Balogh). Mellettük természetesen olyan labdarúgók is akadnak, akiktől sokat vártak, akik külföldön is megfordultak, aztán ismét Magyarországon kötöttek ki, és úgy tértek vissza, hogy beváltották volna a hozzájuk fűződő reményeket. Miközben olyan játékosok is bejelentkeznek a válogatottságra, akik eddig kizárólag külföldön léptek pályára. Ilyen Dárdai Palkó, aki a Hertha BSC II-ből érkezett Fehérvárra.
Dárdai Pál fia huszonegy éves, és ha bizonyítana, szívesen lépne pályára a válogatottban, az U21-esben is, miközben játszott már a német U18-as, 19-es és 20-as csapatban. Idővel az öccse, Márton is hasonlóan járhat, aki szintén korosztályos német válogatott.
Akadnak azonban olyan játékosok is, akikről lemaradt a magyar válogatott. Elég csak a legértékesebb felvidéki labdarúgóra, Bénes Lászlóra gondolni.
A dunaszerdahelyi születésű huszonhárom éves középpályás a Somorja és a DAC után az ETO akadémiáján kötött ki, ahonnan Kerkez is a Milanba igazolt. A doborgazi fiú 2011-től 2015 februárjáig nevelkedett a győrieknél, és alig tizenhét évesen bemutatkozott a felnőtteknél, az élvonalban. Győrből Zsolnára került, onnan a Mönchengladbachba. Februártól kölcsönben játszik az Augsburgban, a Bundesligában. Magyar válogatott viszont sosem akart lenni, pedig felajánlották neki. Az átigazolási piacon 6 millió eurót ér az aláírása, amivel jelenleg az ötödik legtöbbet érő labdarúgó Szlovákiában.
Megjelent a Magyar7 2021/6.számában.
