Ünneprontó törökök

Most pedig jött ez a fránya ezredik Isztambulban... Igaz, hogy az 1001. budapesti vasárnapi visszavágó még lehet fordulópont, de a mutatott játék alapján ennek kicsi a valószínűsége, mivel a törökök gyorsabbak és veszélyesebbek voltak a kinti mérkőzés folyamán, és vannak sérültjeink, valamint eltiltottunk is.

Az isztambuli vereséggel csökkent a magyaroknak az A-csoportban maradási esélye, ami főleg a következő EB csoportbeosztására lehet majd hatással.

Persze az sem mellékes, hogy maradunk-e a Nemzetek Ligájában elitnek számító A-csoportban. Tehát nem valószínű, hogy újra egy Montenegró, Szerbia és Litvánia erősségű selejtezőcsoportban találjuk magunkat, amit legutóbb az A-csoport tagságunknak köszönhettünk a Nemzetek Ligájában, a csoportban elért második hellyel, olyan nagyválogatottak előtt, mint Németország és Anglia.

Akkor lenne elviselhető a törökök elleni vereség, ha tudatosítanánk, hogy a Nemzetek Ligája előző évfolyamában túlteljesítettünk.

Azóta volt egy EB, ahol nem jutottunk túl a csoportküzdelmeken, volt egy németországi 0:5 és egy 0:4 a hollandok ellen. Vagyis lassan, de biztosan a realitások talajára értünk, el kell fogadnunk, ha tetszik, ha nem, hogy inkább tartozunk az európai középmezényhöz, mintsem az elithez. Örültek is nekünk a törökök, amikor az osztályozó sorsolásán minket kaptak ellenfelül, nekünk viszont nem volt sok okunk az örömre, amit Rossi kapitány ki is fejtett.

Erről érdekes módon mást nyilatkozott a csapatkapitány Szoboszlai Dominik és Marco Rossi is. Szoboszlai elmondta, hogy volt egy olyan fázisa a meccsnek, amikor felvették a versenyt a törökökkel, ám olyan hibákat követtek el egyénileg és csapatszinten is, ami megengedhetetlen.

Tehát egy fázisban voltunk csupán egyenlő ellenfelei a törököknek. Marco Rossi viszont úgy látta, egyáltalán nem érdemeltünk vereséget.

Nem jó az nekünk, ha egy kiélezett mérkőzésen támadnunk kell az egyenlítésért! Ilyenkor fel kell adnunk a zárt és fegyelmezett védekezést, valamint a gyors ellentámadások lehetőségét. Ezzel leptük meg a közelmúltban a nagycsapatokat. A jó középcsapatokkal, mint például a törökök, nem igazás tudunk mit kezdeni, ha gólt vagy gólokat rúgnak. Sajnálatos, hogy a magyar válogatottban a kezdő tizenegy mögött nincsenek velük egyenrangú tartalékok, akik szükség esetén bevethetők lennének.

Úgy tűnik, hogy az Angliában pallérozódó és a PL-ben kitűnő játékot nyújtó Kerkez, valamint Nagy Zsolt, a hazai bajnokság egyik legjobbja nem nagyon lehet egyszerre a pályán, sokszor zavarták egymást a törökök ellen a baloldalon. A sokáig sérült Dibusz Dénes is csak akkor ért a labdához, amikor a hálóból kellett kivennie.

A három kaput eltaláló török lövésből három gól született. Gulácsi viszont bombaformában véd Lipcsében, van-e esély a vasárnapi gyógyulására?

Schäfer András kényszerű cseréje után a második félidőben hiányzott a kreativitás a középpályáról, Nikitscher Tamás és Kata Mihály inkább csak rombol és robotol, a kapura nem veszélyesek, a támadásszövés sem az erősségük. Szoboszlai pedig nem képes bejátszani az egész pályát, szükség lenne rá elöl, középen, sőt sokszor hátul is. És láttuk, Varga Barnabás cseréjeként nincs pályára küldhető középcsatárunk. Talán majd Paksról valaki...

Nehezen elképzelhető, hogy Rossi vasárnapig gatyába rázza a keret tagjait, és ki tud dolgozni egy olyan győzelmi taktikát, ami bent tarthat minket az A csoportban.  

Mindenesetre a válogatottnak a Puskás Arénában adva lesz a lehetőség a javításra, és telt ház előtt azért nem teljesen elképzelhetetlen, hogy ledolgozza kétgólos hátrányát. Ha viszont nem sikerül, készülni kell gőzerővel a világbajnoki selejtezőkre, őszig kell ütőképessé tenni a válogatottat. Mint tudjuk, Örményország és Írország már biztos csoportellenfél lesz, és negyediknek Portugália 1:0-ás legyőzésével Dánia is közelebb került a csoportunkhoz.