Tuboly Máté: A szívemig hatol a Nélküled
Mi vagyunk a bajnokság legerősebb csapata – de ezt a pályán kell bizonyítanunk – vallja a DAC magyar U21-es válogatott játékosa, Tuboly Máté. A sárga-kékek remek őszi idényt tudhatnak maguk mögött, csupán egy ponttal lemaradva a címvédő Slovan mögött.
A második helyen telel a csapat a Niké Ligában. A szezon előtt aláírtad volna ezt, vagy most, a tabella láttán van benned némi hiányérzet?
Igazából aláírtam volna, mert összességében nagyon jól teljesítettünk. Nyilván mindig van hova fejlődni, és szerezhettünk volna még egy pár pontot, amivel az első helyen lennénk. Ezt még megtehetjük a szezon második felében.
Hogyan jellemeznéd a csapat őszi teljesítményét?
Nyilván ez a pillanatnyi formától is függ, de szeretnénk megőrizni ezt a jó sorozatot, és keményen dolgozunk azért, hogy ez a jövőben is így maradjon. Emellett nagyon fontos nekünk a kupa is, és ott is szeretnénk helytállni.
Szerinted mi volt az őszi szezon legnagyobb erőssége a DAC-nál? A védekezés stabilitása, vagy inkább a támadójáték hatékonysága?
Szerintem minden tekintetben fejlődtünk, nagyon kevés gólt kaptunk, tényleg összeállt a védekezés. A támadóink szintén remek statisztikákkal rendelkeznek, hiszen mindhárman ott vannak a góllövőlista élmezőnyében.
Karnyújtásnyira volt az őszi elsőség. Hogyan látod, miben kell még fejlődnie a DAC-nak tavasszal, hogy ne csak megszorongassa, de meg is előzze riválisait?
Amikor pedig jönnek a rangadók, meg kell mutatni, hogy mi igenis a trófeáért küzdünk. Ha el akarjuk érni a céljainkat, akkor az olyan ellenfeleket is le kell győznünk, mint a Zsolna, a Slovan vagy a Nagyszombat, és akkor mondhatjuk azt, hogy van keresnivalónk a bajnokság első helyén, illetve a nemzetközi kupaporondon.
A kerületi rangadók mindig paprikás hangulatúak, a legutóbbi hazai Spartak elleni rangadón elszabadultak az indulatok. Játékosként, belülről hogyan élted meg azokat a perceket?
A Nagyszombat ellen mindig nagyon jó rangadókat játszunk: jó ritmusú, általában gólgazdag mérkőzéseket. Az ilyen meccseken van feszültség, ez a foci része, de akkor elszabadultak az indulatok, és voltak olyan momentumok, amik nem futballpályára valók. Aki focizott már, tudja, hogy ez előfordul, hiszen a játékosok ilyenkor magas hőfokon égnek. Éppen 3:1-re vezettünk, amit az ellenfélnek sem volt egyszerű elfogadnia, amikor kitört a balhé. Biztosan dolgozott az adrenalin a játékosokban, de ezzel együtt kell élni. Jó lenne persze redukálni az ilyen eseteket és sportszerűbben viselkedni, mert a legfontosabb a pályán nyújtott teljesítmény és az egymás iránti tisztelet.
Magyar játékosként hamar megtanulja az ember Dunaszerdahelyen, mit jelent a Spartak, illetve a Slovan elleni meccs. Számodra miben más egy ilyen rangadó légköre, mint egy átlagos bajnokié?
Amikor másfél éve ide igazoltam, még nem voltam teljesen tisztában a dunaszerdahelyi helyzettel, de ma már igen. Ismerem azt az életérzést, ami a klubot és az emberek identitását jellemzi. Nagyon befogadók, főleg a magyar játékosokkal, és nagyszerű érzés egy ilyen klubért küzdeni, ahol a szurkolóktól is ennyi szeretetet kap az ember. Ugyanakkor ennek felelőssége is van: nekünk, magyar játékosoknak folyamatosan dolgoznunk kell, és elvárható tőlünk, hogy olyan szinten futballozzunk, amit ez a liga és ez a közeg megkövetel.
Miben érzed úgy, hogy a legtöbbet léptél előre az elmúlt hónapokban?
Itt váltam igazi profi labdarúgóvá! Még mindig rengeteg munka és tapasztalatszerzés áll előttem, de ha arra gondolok, milyen szinten és milyen ambíciókkal érkeztem ide, úgy érzem, nagyon sokat változtam. Szerintem a klub is formált a természetemen és a személyiségemen. Nemcsak szakmailag fejlődtem, hanem emberileg is, hiszen nekem mindig is fontos volt, hogy a pályán kívül is képviseljek egy bizonyos értékrendet, és ezt a DAC-nál elég magas szinten megkövetelik. A játék minden egyes aspektusában előreléptem, amiért köszönettel tartozom a szakmai stábnak, amellyel nap mint nap együtt dolgozunk, valamint azoknak is, akikkel korábban dolgoztam itt Dunaszerdahelyen, de már nincsenek a klubnál.
Dunaszerdahelyen futballozni magyar játékosként nemcsak szakmai kihívás, hanem érzelmi többlet is. Milyen érzések kavarognak benned a kezdő sípszó előtt, amikor felcsendül a Nélküled, majd a Himnusz?
Magyar játékosként ezt külföldön, itt Szlovákiában átélni, valami egészen különös dolog. Ez mutatja meg igazán az összetartást: a klubot, a várost és a felvidéki magyar embereket. Mindig felemelő érzés ebben a közegben lenni.
Az elmúlt év folyamán nemcsak a DAC-ban, hanem az U21-es válogatottban is alapemberré váltál, sőt fontos gólokat is szereztél. Mennyire nehéz az átállás a két közeg között?
Nagyon kevés az idő arra, hogy adaptálódjunk a válogatott elvárásaihoz a klubkötelezettségek mellett, de úgy gondolom, bármelyik nemzeti csapatban képviselni az országot mindenkinek hatalmas örömet és plusz motivációt ad. Én is így voltam ezzel, hiszen egy-két év is eltelt úgy, hogy nem voltam kerettag, és már nagyon vártam ezt a lehetőséget. Úgy éreztem, készen állok a feladatra. Végig bennem volt az érzés, hogy terhelhető vagyok, fizikálisan rendben vagyok, és készen állok a magasabb intenzitásra is. Ez be is igazolódott, mert tényleg jól érzem magam a pályán. A válogatottban is megtaláltam a helyemet, és úgy gondolom, ott is sikerült meghatározóvá válnom, ahogy a klubomban is. Így az elmúlt félévben egyensúlyban tudtam tartani a kettőt.
Az U21-es válogatottság a kapuja a felnőtt nemzeti csapatnak. Marco Rossi szövetségi kapitány köztudottan figyeli a tehetségeket, ráadásul dunaszerdahelyi kötődése is van. Gondolom azért már megfordult a fejedben távoli célként a felnőtt válogatott meghívó?
Addig még nagyon sokat kell dolgoznom, hogy kiérdemeljem a meghívót, hiszen a válogatottban rengeteg remek futballista van, akik európai topklubokban, komoly szinten játszanak. Ugyanakkor tudjuk, hogy a szövetségi kapitánynak van kötődése Dunaszerdahelyhez, és a fiatalokat is bátran beépíti a csapatba. Ez egy jó lehetőség lehet akár nekem is – csak rajtam múlik, hogyan élek vele.
Megjelent a MAGYAR7 3. számában.
