Több mint foci a szlovák-magyar mérkőzés?
Március 21. a tavaszi napéjegyenlőség napja, a csillagászati tavasz kezdete és a magyar tanácsköztársaság kikiáltásának napja is. Ilyenkor döntetlenre áll az éjszaka a nappallal! Idén arról is nevezetes ez a nap, hogy ekkor rendezik meg a Szlovákia-Magyarország labdarúgó EB selejtező első mérkőzését Nagyszombatban.
A két ország válogatottját ugyanis egy csoportba sorsolták Horvátországgal, Wales-szel és Azerbajdzsánnal együtt. Az együttélés viharos történelmi fordulatai miatt a csoportküzdelmekben mifelénk a szlovák-magyar összecsapást fogja a legnagyobb figyelem kísérni. Minden labdajátékban van bukéja ezeknek a meccseknek, hát még a fociban!
Hiszen, ha csak kicsit másképp alakulnak a történések, akkor lehetne akár egy ország válogatottja is a mostani kettő. Ahogy volt Csehszlovákia, és lett Európa bajnok 1976-ban labdarúgásban, lehetett volna akár „Magyarszlovákia” is egy világverő csapat. De nincs, ezért ezzel a kificamodott történelmi tudattal kell most egymás ellen harcolniuk a továbbjutásért. Persze, a focistákat érdekli ez legkevésbé! Ők vérprofik, legtöbbjük, főleg a szlovákok, magas színvonalú külföldi bajnokságokban lépnek pályára hétről hétre. Ebből élnek, nem a történelemből, és nem is akárhogyan. Vigyázniuk kell magukra, nehogy megsérüljenek egy válogatott mérkőzésen! Külön biztosítva vannak ugyan ezekre a meccsekre, de egy itt szerzett súlyosabb sérülés visszavetheti a klubkarrierjüket. Nem véletlen, hogy a közelmúltban több szlovák játékos is lemondta a szereplést a válogatottban.
Az eltelt hosszú évek során mindkét oldalon a szurkolók emlékezetében is elhalványultak a történelem árnyoldalai. Egy szlovák-magyar labdarúgó mérkőzésnek legtöbbjük számára már nem jelent „háborút”, ugyanolyan tétje van, mint mondjuk, egy magyar- vagy szlovák - portugálnak. Kell persze a győzelem, de akkor sincs világrengető tragédia, ha kikap a válogatott! Majd legközelebb!
A felvidéki magyarok többsége, és nem csupán a focirajongók dacból egész másképp gondolkodnak! A magyar győzelem Szlovákia felett számunkra lélektani jelentőséggel bír, úgy érezzük ilyenkor, hogy az anyaországgal együtt a kisebbség is felülkerekedik legnagyobb riválisán, a többségen! Kis öröm is öröm! Nem kellene ennek persze így lennie, ha egyenrangú polgárként kezelnének minket az országban, ha azonos feltételek mellett vállalhatnánk fel a kisebbségi létet a szülőföldünkön!
Egy esetleges vereség az anyaországi szurkolót is bántaná, de nem okozna neki akkora fájdalmat, mint a felvidéki magyarnak. Ez nem csak a sportra érvényes, az anyaország sikere az élet bármilyen területén a határokon kívül élő magyarok számára is felemelő érzés, tartást és önbizalmat ad! A kudarc pedig....
Nehéz tehát elképzelni, hogy egy szlovák-magyar focimeccsen a felvidéki magyar ne a magyar nemzeti tizenegynek drukkoljon! Csupán a vegyespárt elnöke érez másképp! Még 2010-ben az Expres Rádió tette fel neki a kérdést, hogy egy Slovan Bratislava – Ferencváros meccsen kinek szurkolna. Bugár válasza egyértelmű volt: „Nem vagyok szurkoló, de ha egy szlovák csapat fog játszani egy magyar ellen, akkor a szlovákokért szorítok“. Nem szurkoló tehát, magyar se annyira, de ilyen Bélából nincs is sok.
Nagyszombatra vitte a Szlovák Labdarúgó-szövetség ezt a fontos összecsapást, mivel állítólag az új pozsonyi nemzeti stadion még nem felel meg a nemzetközi követelményeknek. Azon a helyszínen kerül sorra a találkozó, ahol 1974-ben Jozef Adamec a hazai, nagyszombati csapatban különleges párbajt vívott az újpesti Noskó Ernővel. Szikrázott köztük a feszültség azon az emlékezetes Spartak Trnava - Újpesti Dózsa kupameccsen. Most vihették volna más helyszínre is a válogatott találkozót, akár Dunaszerdahely is lehetett volna házigazda, bár a rosszemlékű 2008-as DAC-Slovan meccs után ki tudja, mi lenne a megfelelő és biztonságos helyszín. Olyan szlovákiai várost pedig keresve se találnának az illetékesek, ahol ne lennének magyar vonatkozású történelmi emlékek.... Nagyszombat se olyan!
Hogy mi lesz az összecsapáson? Reméljük, a sporté lesz a főszerep a játéktéren és a lelátón is, meccs előtt is, meccs után is! És az eredmény? Ismerve az erőviszonyokat, talán most mi is kiegyeznénk egy döntetlennel, mint aznap az éjszakák és nappalok....
