Több mint feltámadás!
A Győri ETO-val legutóbb az egyik októberi lapszámunkban foglalkoztunk, a Rába-partiak ugyanis akkor kezdték felvenni a ritmust a bajnokságban. Jelenleg ott tartunk, hogy a győrieknek aligha lesznek kiesési problémáik, sőt, akár az élmezőnybe is odaérhetnek Borbély Balázs védencei.
A kisalföldiek kilenc év szenvedést követően jutottak vissza a magyar első osztályba, a szezonkezdet azonban nem az elképzeléseik szerint alakult. Az első négy mérkőzésüket egyaránt elveszítették, így nulla ponttal a tabella utolsó helyén kullogtak. Szerencsére a klubvezetés tiszta fejjel tudott gondolkodni a káosz és a rájuk nehezedő nyomás közepette is, és nem menesztették a csapat vezetőedzőjét, Borbély Balázst.
Ekkor is tudni lehetett, hogy ez a csapat többre hivatott, a nyári és a téli átigazolási időszakban a keretet sikerült megerősíteni tapasztalt, jó képességű játékosokkal, akiknek valószínűleg szintén nagyobb ambícióik vannak, mint a kiesés ellen folytatott küzdelem. A felemás őszt követően, amikor többek között olyan csapatokat győztek le, mint a Paks vagy a Puskás Akadémia, a 9. helyről várhatta a tavaszi folytatást az ETO.
Érdekes volt megfigyelni, hogy a tavaszi folytatásra az ősszel alapembernek számító játékosok szorultak ki a kezdőcsapatból, helyükre pedig fiatal játékosok kerültek. Így történt, hogy védő létére sokáig a csapat házi gólkirályának számító Eneo Bitri az egyik pillanatról a másikra a cserepadon találta magát, a helyére pedig a fiatal Miljan Krpic lett Heitor párja a védelem tengelyében. A Zsolna korábbi csapatkapitánya, Michal Škvarka már ősszel sem sok vizet zavart, tavasszal pedig már a kispadra sem fért oda, nemhiába akartak már télen túladni a 32 éves középpályáson. De ide sorolhatnánk még a tunéziai Ouijdi Sahlit is, aki ősszel a csapat egyik legfontosabb játékosa volt, Vitális érkezésével azonban ő is kiszorult a kezdőcsapatból.
Nem várt egyszerű feladat a győriekre, akik a tavaszi folytatás első mérkőzésén a Paks otthonában léptek pályára. A körülményekhez képest jó mérkőzést játszottak, amelynek egy megszerzett pont lett a jutalma. Ezt követően a szezon egyik leginkább várt összecsapásán az Újpestet fogadták hazai pályán. A helyszínre kilátogató több mint négyezer ETO-szurkoló eufóriában szurkolta végig a 90 percet, csapatuk ugyanis lemosta a lila-fehéreket a pályáról, osztálykülönbséggel, 3:0-ra nyertek Borbélyék.
Hat nappal később újabb derbi volt terítéken, az ősi rivális Fehérvár otthonába látogattak a kisalföldiek. A péntek este rendezett találkozó sem túl látványosnak, sem túl izgalmasnak nem volt mondható, ennek ellenére a győriek aligha gondolnak vissza rossz szájízzel erre a mérkőzésre, Daniel Stefulj hajrában szerzett gólja ugyanis újabb három pontot ért. A Zalaegerszeg elleni hazai összecsapáson már a Győr számított a favoritnak, a papírforma pedig nem is borult. Újabb győzelem, újabb kapott gól nélküli mérkőzés. Mi kell még?
A valódi erőpróba március 2-án várt az ETO-ra, mikor is a címvédő Ferencváros otthonában léptek pályára. A 48. percig minden álomszerűen alakult, Marku Albion és Nadir Benbouali találataival 2:0-ra vezettek a győriek, sőt a harmadik góltól sem jártak messze. A Fradi azonban összeszedte magát a hajrára, öt perc leforgása alatt kiegyenlített, így az ETO kénytelen volt beérni egy ponttal, ami még így is nagy dolognak számít. A Nyíregyháza ellen is folytatták remek sorozatukat, akik a felvidéki származású Szépe János fejes góljának köszönhetően három ponttal távoztak Kelet-Magyarországról. Az eddig lejátszott hat mérkőzésen 14 pontot szereztek, ezzel jelenleg a magyar bajnokság legjobb formában lévő csapata a Győr.
Az őszi félévhez képest a legszembetűnőbb változás a védelemben figyelhető meg. Személyi változtatások is történtek (a fentebb említett Bitri és Krpic cseréje), emellett viszont szemmel látható, hogy Borbély Balázsék a téli felkészülési időszakban a stabil védekezés kidolgozását gyakorolták, s ez sikerült. Az ETO az ősz folyamán 17 mérkőzésen 26 gólt kapott, ami meccsenként 1,5-ös gólátlagnak felel meg, az eddig lejátszott hat tavaszi mérkőzésen összesen három gólt kaptak. Ebben nagy szerepe volt Samuel Petrášnak, aki még nyáron érkezett a Rába-partiakhoz. A 25 éves hálóőr kvalitásait senki sem vonta kétségbe – nemhiába választották meg az egyik idényben a szlovák bajnokság legjobb kapusának –, az ősz folyamán azonban mégsem számított a Győr első számú kapusának, Borbély Balázs több alkalommal is Ruisz Barnabásnak szavazott bizalmat. Tavasszal azonban már nincs kérdőjel a kapusposzton, az eddig lejátszott hat fordulóban kivétel nélkül Petráš védett.
A támadójátékkal ugyan nem voltak nagyobb problémák, ennek ellenére hiányzott egy valódi góllövő, aki mérkőzéseket képes eldönteni. Nos, tavaszra ezt is sikerült orvosolni, azonban nem új játékos leigazolásával; házon belül oldották meg a problémát. A megoldást Nadir Benboualinak hívják, aki remek formában kezdte a tavaszt. Az algériai támadó szintén nyáron, nagy reményekkel érkezett a belga Charleroi együttesétől, ősszel azonban csalódáskeltő teljesítményt nyújtott. 17 mérkőzésen mindössze 3 gólt szerzett, ehhez képest a mostani, 5 mérkőzés, 4 gól egészen kiemelkedő statisztikának mondható. Persze ehhez rendszerszintű változásokra volt szükség – például Vitális Milán bekerülése a csapatba –, azonban Benbouali nem csupán a támadásokból, de a védekezésből is kiveszi a részét, ami egy csatárnál óriási pluszt jelent.
Már a korábbi cikkeinkben is jeleztük, hogy Győrben nagyobb célokat tűztek ki a bennmaradásnál, mostanra pedig már ott tartunk, hogy a zöld-fehérek stabil középcsapattá váltak. Sőt, amennyiben megnézzük a tavasszal mutatott teljesítményüket, még azt sem tartom a valóságtól elrugaszkodott elképzelésnek, hogy ez a csapat akár a dobogós helyekre is esélyes lehet. Persze nem az idei szezonban, egy sikeres nyári átigazolási időszakkal azonban a következő idényben megpályázhatják a dobogós helyek valamelyikét, és ezzel a nemzetközi kupaporondon való indulás jogát.
