Szlovákiában nem éri meg focistának lenni?
Az UEFA, vagyis az Európai Labdarúgó-szövetség nemrég közzétette azt a gazdasági elemzést, amelyből az is kiderül, hogy tájainkon éppen Szlovákiában éri meg a legkevésbé focistának lenni. Attól azért nem kell tartani, hogy a játékosok a jövőben szociális segélyre fognak szorulni, hiszen még így is jóval a hazai átlag felett keresnek, igaz, az élvonalban.
Az elemzés a 2018-as évet vizsgálta, és továbbra is azt mutatja, milyen óriási különbségek vannak Európában a foci terén is. Az öt legnagyobb liga uralja a piacot, ami a bérek szintjén is megmutatkozik.
Az angol, a spanyol, a német, az olasz és a francia ligában fizetésekre elköltött pénzmennyiség az európai élvonalbeli bérkeret 90 százalékát közelíti, ezért egyértelmű, hogy a különbségek tovább mélyültek.
Ennek fényében az öt topliga eredményessége sem meglepő, s az is nyilvánvaló, hogy a különbségek hosszabb távra is kódolva vannak. Nem várhatunk tehát nagyobb meglepetéseket a Bajnokok Ligájában. Egy egész szezonon átívelő sorozatban ugyanis nagyon meglátszik, milyen árszínvonalú játékosok alkotják a keretet. Más kérdés, hogy egyes angol sztárklubok bukdácsolása azt is bizonyítja, önmagában a pénz nem elég.
A különbségek még az első öt szintjén is óriásiak, hiszen míg egy átlagos Premier League-csapat több mint 160 millió eurót költ átlagosan a fizetésekre, ez a Serie A-ban már „csak” 74 millió, de a spanyol ligában − amely a második az angol mögött − is csak kicsivel haladja meg a százmilliót. Az eltérések a lista további helyezettjei között is többszörösek.
Szomszédaink közül a legelőkelőbb helyen, a 12. pozícióban az osztrákokat találjuk 12,1 millió eurós átlagos költséggel, míg Ukrajna a 15., Lengyelország a huszadik. Az északi szomszédok mögött a magyar élvonal szerepel, ahol egy klub átlagosan 5,3 millió eurót költ a fizetésekre. Igaz, a játékosállománya is nagyobb. A szlovák Fortuna Ligában ehhez képest csak 1,9 millió jut ugyanerre a célra.
A szlovák élvonalban tehát a pénzügyi lehetőségek jóval szerényebbek, mint a környéken, az európai listán a 31. helyet foglalja el a szlovák bajnokság, miközben a cseh ligában is átlagosan 4,9 millió euró jut a fizetésekre. Mindebből egyértelműen következik, hogy a hozzánk érkező külföldi játékos számára korántsem annyira vonzó a Fortuna Liga, mint mondjuk a magyar, vagy akár a szerb első osztályú futball. Ennek hátterében több okot is találunk.
Mindezek ismeretében elmondhatjuk, hogy az eredmények szintjén a helyzet nem annyira rossz, hiszen a második európai kupa csoportkörében az elmúlt két szezonban szerepelt egy-egy szlovákiai csapat. Bízunk benne, hogy a nyáron akár a DAC-nak is sikerülhet a bejutás, de a számok azért sokatmondóak.
Jóval kisebb anyagi háttérrel kell küzdeni akár a kisebb országok csapatai ellen is, ebből a szempontból pedig kulcsfontosságúak a fiatal játékosok, akik kevesebb költséggel járnak.
Mindennek fényében a dunaszerdahelyi stratégia még inkább érthető, ahol az elmúlt években a 20 év körüli játékosok alkották a csapat magját, de ahogy arról már korábban is írtunk, a legnagyobb kihívás továbbra is a csallóközi akadémia tehetségeinek beépítése a kezdőbe, hiszen ily módon nemcsak a havi fix kiadások csökkenthetők, de a későbbi eladásból is jelentős bevételekhez lehet jutni.
Az viszont elgondolkodtató, hogy a térségben található országok közül a szlovén ligában költenek csak hasonlóan „alacsony” összeget a játékosokra a klubok, amelynek piaca az ország lakosságának arányában is jóval kisebb. Úgy tűnik tehát, a szlovákiai foci még nem használta ki a lehetőségeit, és jóval több forrást is be lehetne fektetni a bajnokságba.
A háttérben a sporttámogatások rendszerének hiányosságai mellett több tényező is húzódhat, az azonban mindenki számára nyilvánvaló, hogy a belföldi (állami) támogatás ezen a téren is gyérnek mondható.
Ehhez képest kész csoda, hogy néhány népszerű sportágban remekelni képes egy-egy szlovák válogatott, mint például a kerékpározás vagy az alpesi sí. Ez azonban inkább egyéni kiválóság eredménye, mint a szlovákiai sportképzés természetes következménye. Ezt bizonyítja, hogy Peter Sagan, vagy éppen Petra Vlhová mögött hiányoznak a teljesítményüket legalább néha megközelítő társak.
A foci pedig nem olyan egyeduralkodó Szlovákiában a csapatsportok területén, hiszen a jégkorong is jelentős szponzori tőkét igényel. Igaz, mindkettőnek közös jellemzője a pénzhiány. Míg utóbbiban ez a válogatott teljesítményén is szemmel láthatóan megmutatkozik, a labdarúgásban ez talán nem annyira nyilvánvaló, ám egyértelmű, hogy óriási a lemaradás európai szinten is.
Ettől függetlenül még napjainkban is megéri focistának lenni Szlovákiában, hiszen egy játékos havi 5 ezer eurót keres átlagosan az élvonalban. Igaz, hogy Szerbiában, Magyarországon ennek a duplája a középérték, de Csehországban is két és félszer többet kaphatnak a játékosok. És akkor még nem is szóltunk a lengyel és az ukrán ligáról.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/4. számában)
