Szervusztok, szervusztok: Ilyen volt a közös vonulás és a meccs - képriport Budapestről

Sokan féltünk attól, óriási sorok és torlódás lesz azoknál a pontoknál, ahol a bejutáshoz szükséges sárga COVID-karszalagokat osztják. Hála Istennek, feleslegesen görcsöltünk ezen, legalább harminc asztalnál, villámgyorsan megy az ügyintézés. PCR-teszt vagy védettségi igazolvány (a szlovákot gond nélkül elfogadták) és egy személyi igazolvány. Ennyi kell, öt perc az egész. A fővárost kevésbé ismerő szurkolóknak a Papp László Sportaréna mellett található pontot érdemes felkeresniük - ez a felvétel is ott készült.

Szép számmal érkeztek portugál szurkolók is Budapestre. A meccs előtt a stadion körüli restikben, presszókban és benzinkutakon intenzíven ment a haverkodás, amelyet csak néha szakított meg egy-egy Ronaldót gyalázó rigmus. A képen látható busz különösen népszerű volt a magyar szurkolók körében, százaknak lett közös fotója vele.

Közeledünk a Hősök teréhez. Innen indult a magyar szurkolók menete, amelyet bő 30 percnyi gyaloglás és féltucat egymásnak ellentmondó útbaigazítás után találtunk meg. Amikor már elég közel voltunk, elég volt az orrunk után menni, a "piro" félreismerhetetlen szaga vezetett minket - meg a füst is segített...

Szigorú rendőri felvezetés mellett indult meg a menet a Dózsa György úton. Rendőrből sok, atrocitásból kevés, sőt, a meccs előtt és után szinte semmi nem volt. A meccs közben a pályára berohanó szurkoló már a stadion biztonsági embereinek felelőssége, félünk, meg is kapják érte a magukét.

A menet eleje. A szervezők ügyeltek arra, hogy egyetlen nem ideillő rigmus vagy kántálás se legyen, aki megpróbált kikiabálni a kórusból, azt hamar leintették. Rengeteg ismerőssel találkoztunk a tömegben, dunaszerdahelyi, somorjai DAC-szurkolók sodródtak mellénk, s feltűnt a tömegben a csallóközi legenda, Novota Zoltán 'Motyó" is. Hogy hányan lehettek a menetben, megtippelni sem tudjuk, lévén ott voltunk a közepén. Meglepően sok gyerek volt egyébként, a tömegben mindenki nagyon figyelt rájuk, minimális lökdösődést vagy tülekedést sem tapasztaltunk.

Sőt! A nap egyik legmegkapóbb jelenete volt, hogy az Ajtósi Dürer sor egyik földszinti lakásának ablakában megjelent egy anyuka a kisbabájával, mire a szurkolók ütemes "Szervusztok, szervusztok"-ozásba kezdtek, a baba visszaintegetett, a kismama mosolygott, a szurkolók tapsoltak. Nagyon kedves közjáték volt, ekkor még úgy tűnt, ezen a szép napon semmi nem romolhat el...

Bő félórás menet végén értünk el a Puskáshoz, ahol óriási volt a tömeg. A menetből érkező szurkolók nagy része rögtön a legközelebbi kapukat vette célba, ami óriási hibának bizonyult. A stadion (nekünk) távolabbi részén 15 perc alatt bejutottunk, fontos tanulság lehet ez a szombati meccsre érkezőknek. Három fázisú a beléptetés, egy előzetes jegyellenőrzést, egy fémdetektort majd egy QR-kód olvasót kell legyőzni. Onnantól megy minden simán. A büfékben gyors a kiszolgálás, sok is van belőlük (bár néha elromlik a sörcsap...), de, aki a FAN-shopból szurkolói sálat szeretne, igyekezzen, egy-kettő elkapkodták, nekünk sem jutott.

Itt még csak lézengenek a nézők, 90 perc van a meccsig, de az ember bőre már így is bizsereg. Az érzést még az erőltetetten jófejkedő, amerikai stílusban kommunikáló szpíkerhölgy sem tudja elrontani, aki hol közös táncra, hol közös éneklésre, hol meg virtuális dobolásra(!) csábítgatta a szurkolókat - teljesen eredménytelenül és feleslegesen. Valószínűleg az európai szövetség nem engedte a szokásos magyar bemondókat, de nagyon hiányzott a meccsből a játékosok nevének közös "felolvasása", ahogy az is nagyon furcsa volt, hogy a mieink nevét angolul olvasta be ("Pééééter Gulácsi") a szpíker, arról nem is beszélve, hogy a meccs végi himnuszéneklésbe is sikerült beledumálnia.

Megint nagyon kitett magáért a B-közép, a koreó kifogástalan volt. Csodálatos volt a hangulat, bár a stadion olyan nagy, hogy a keménymag kórusa minimális késéssel jutott el a stadion másik végében ülőkhöz. A drapin egyébként az áll, "Dicső fényedben ragyogj újra, Magyarország!" Erre csak annyit tudunk mondani, legyen így!