Spanyolország negyedszer Európa „trónján”
Véget ért az idei labdarúgó-Európa-bajnokság, a döntőben Spanyolország Angliát múlta felül. Volt itt minden, izgalmas mérkőzések, taktikai összecsapások, emlékezetes momentumok.
Spanyolország győzelméhez nem sok kétség férhet; végig domináltak a tornán, a hét mérkőzésükből hatot a rendes játékidőben megnyertek, csupán a házigazda németek ellen kényszerültek hosszabbításra, a sikerük azonban ott sem volt veszélyben. Az eredmények mellett a mutatott játékban is kiemelkedtek a spanyolok, Luis de la Fuente egy kompakt csapatot rakott össze, ahol a játékosok jól kiegészítették egymást, mindenkinek megvolt a maga feladata, melyet kiválóan láttak el.
A spanyol válogatott a 2010-es évek elején élte fénykorát, mikor az Iniesta–Xavi–David Villa trió vezérletével megnyerték a dél-afrikai világbajnokságot, majd 2012-ben az Európa-bajnokságot is „behúzták”.
Ezt követően generációváltás kezdődött, és a spanyolok pár évre eltűntek az európai futballtérképről. Az idei Eb előtt már sejteni lehetett, hogy ismét egy sikeres csapat kovácsolódott össze, a tornán mutatott dominanciájuk azonban még engem is meglepett. A csapategység mellett több egyéni teljesítményt is kiemelhetnénk.
Ott van például a Lamine Yamal–Nico Williams támadó duó, amely az egész torna talán legjobb teljesítményét nyújtotta. A nemrég 17-ik életévét betöltött Yamalt külön kiemelném, egy gólja mellett (ezzel a tornák történetének legfiatalabb gólszerzője lett) négy gólpasszt jegyzett, és a döntőbe is oroszlánrészt vállalt a spanyolok sikerében.
Nico Williams az Athletic Bilbaóból került be a kezdő tizenegybe, az Eb-t követően azonban aligha marad a baszk csapatban, kegyeiért több európai topcsapat is sorban áll. Rajtuk kívül Fabian Ruiz élete formájában játszott a tornán, Dani Carvajal pedig 32 éves kora ellenére továbbra is az európai futball egyik legjobb és legmegbízhatóbb jobbhátvédjének számít. És ott van akkor még Rodri, akit a torna játékosának választottak. Ő volt az, aki összekapcsolta a védelmet a támadósorral, tehát a csapat egyik legfontosabb eleme volt. Ezért is ijedhettek meg a spanyol szurkolók, mikor az angolok elleni finálé második félidejére nem tért vissza a pályára, a helyére beálló Martin Zubimendi viszont kiválóan helyettesítette a Manchester City játékosát.
Nem mehetünk el az edző, Luis de la Fuente személye mellett sem. A korábban spanyol utánpótlás válogatottat irányító edzőben az Eb előtt többen kételkedtek, azonban bizonyította, igenis megérett egy ilyen nagy feladatra.
Egy kiválóan működő csapatot rakott össze, melyben egymást tökéletesen kiegészítő játékosprofilok kaptak helyet. A spanyolok játéka az angolokkal ellentétben korántsem volt kockázatkerülő, és ez látványos támadófocit és izgalmas mérkőzéseket eredményezett. A védelmük is stabilnak bizonyult, így szinte egy pillanatig sem forgott veszélyben a végső sikerük.
A lista hosszú és több nagycsapat is helyet kap rajta. Kezdjük az olaszokkal. Azt már korábban sejteni lehetett, hogy Luciano Spalettiék valószínűleg nem fognak címet védeni. Már a halálcsoportnak titulált négyesből is nehezen jutottak tovább, a végső állomást pedig Svájc jelentette a nyolcaddöntőben. Ezen a találkozón Svájc lemosta a pályáról az olaszokat, akik így szégyenszemre már a legjobb 16 között kénytelenek voltak búcsút inteni az idei tornának.
A listát folytathatnánk a belgákkal, akik szintén a nyolcaddöntőben búcsúztak. Kevin De Bruyne-ék játékával nem is igazán a franciák ellen volt a gond, sokkal inkább a csoportkörben nyújtottak kiábrándító teljesítményt. Gondoljunk csak vissza, mikor az első összecsapásukon vereséget szenvedtek a szlovákok ellen, de ide vehetnénk még az ukránok ellen nyújtott borzalmas teljesítményüket is. A belga válogatott keretében mindenképp generációváltásra van szükség, a védelmük átlagéletkora például súrolja a 30-as életévet. Amennyiben az elkövetkező években sikerülne felfrissíteniük a keretüket, fényes jövő előtt állhatnak, az edzőt, Roberto Martinezt ugyanis kiváló szakembernek tartom, aki képes lehet nagy sikereket elérni a válogatott kispadján. Leszerepeltek a csehek és a lengyelek is, mindkét csapat egy-egy megszerzett ponttal végzett csoportjának utolsó helyén. A torna talán legkiábrándítóbb teljesítményét a lengyelek nyújtották, akiknek a pályán mutatott játéka egy angol másod-, vagy harmadligás csapatéval vetekedett.
Pozitív csalódást okoztak a georgiaiak, akik első Európa-bajnokságukon egészen a nyolcaddöntőig jutottak, ahol még a végső győztes spanyolok dolgát is megnehezítették. A kapuban Giorgi Mamardashvili remekelt, a támadószekcióban pedig a Mikautadze–Kvaratskhelia duó veszélyeztette az ellenfelek kapuját.
Svájc azt követően, hogy másodikként jutott tovább az A csoportból, a legjobb tizenhat között pedig lefocizta az olaszokat, a negyeddöntőben végül Anglia jelentette a végső állomást. A svájciak ezen a találkozón kiegyenlített párharcot vívtak a későbbi döntőssel, végül büntetőpárbajt követően maradtak alul. Csüggedésre azonban nincs okuk, Murat Yakin csapata látványos és egyben eredményes játékkal rukkolt elő, végső sikerük valóban csupán nüanszokon múlott.
Az előző Eb-n csúfosan leszerepeltek a törökök, akiknek viszont az idei tornán kijött a lépés. A csoportjukból könnyedén továbbjutottak, majd a nyolcaddöntőben Ausztria sem okozott gondot, végül a legjobb nyolc között a hollandok már túl nagy falatnak bizonyultak. Még ezen a találkozón is sokáig úgy tűnt, hogy a törököknek összejöhet az elődöntő, a hajrában viszont fordítottak a hollandok, így ők küzdhettek meg az angolokkal a döntőbe való jutásért.
Az idei Európa-bajnokság is tele volt emlékezetes pillanatokkal, de mivel is kezdhetném, ha nem Csoboth Kevin skótok ellen szerzett győztes góljával. Már a 100. percben jártunk, amikor a magyarok egy skót sarokrúgás után vezethettek kontrát, melyet a csereként beállt játékos fejezett be góllal.
A magyar tábor üdvrivalgásban tört ki, ezzel a találattal ugyanis életben maradtak a csapat továbbjutási reményei. Megemlíthetnénk még Jude Bellingham szlovákok ellen szerzett ollózós gólját is, amely amellett, hogy rendkívül látványos volt, lényegében az angolok továbbjutását is jelentette. Kevesen gondolhatták, hogy Mikel Oyarzabal lesz a hős, a 27 éves játékos csereként beállva a 86. percben szerzett találatával döntötte el a finálét, erre a momentumra is még egy ideig biztosan emlékezni fogunk.
Összességében pozitívan értékelhetjük a kontinenstornát, gólgazdag mérkőzésekből, izgalmas pillanatokból ezúttal sem volt hiány. Végül a spanyolok teljesen megérdemelten hódították el történelmük negyedik Eb-trófeáját, beírva ezzel magukat a tornák történetébe.
Megjelent a Magyar7 2024/29. számában.
