Sikeres októberi selejtezők

Rendkívül fontos ez a mostani négy megszerzett pont, ezzel ugyanis karnyújtásnyira kerültünk a második pozíciótól. Persze még semmi sem dőlt el, azonban jóval kedvezőbb helyzetből várhatjuk a novemberi zárómérkőzéseket. Mind a Puskásban, mind pedig Lisszabonban nagyot küzdött a csapat, mindenki odatette magát, aminek meg is lett az eredménye. A szeptemberi felemás szereplés után egyre kevesebben hittek a válogatottban, Rossi tanítványai azonban újfent bebizonyították, hogy a legerősebb válogatottakkal is felveszik a versenyt. Ugyan még nem garantált a második pozíció, illetve a továbbjutás esetén rendkívül nehéz mérkőzések várnának a magyarokra, azonban az elmúlt harminc évet figyelembe véve talán most vagyunk a legkedvezőbb helyzetben. 

Sokak számára meglepő lehet, de véleményem szerint a két októberi mérkőzés közül az örmények elleni volt a fontosabb. A portugálok ellen a pontszerzés is csodával határos lett volna, a keletieket azonban mindenképp verni kellett. Nem volt azonban egyszerű dolga Rossinak a kezdő kijelölése során, eltiltás miatt a két legveszélyesebb támadójára, Varga Barnabásra és Sallai Rolandra nem számíthatott. A fő kérdés tehát az volt, hogy ki lesz a csatár?

Az olasz szakvezető választása végül sokak meglepetésére a Puskás Akadémia támadójára, Lukács Dánielre esett. A 29 éves játékos nem mindennapi utat járt be, a tavalyi szezonban még a Kecskeméttel lecsúszott a másodosztályba, most pedig közel 60 ezer néző előtt léphetett pályára a válogatott mezében. Látni lehetett rajta az elszántságot és az akarást, az igyekezetének pedig gól lett az eredménye.

A második félidő elején higgadt befejezésének köszönhetően sikerült feltörni a jól záró örmény védelmet, így végre fellélegezhettünk. A gól pont jókor jött, az első játékrészben mutatott teljesítmény ugyanis nem sok bizakodásra adott okot. A magyarok ugyan próbálkoztak, nagyobb helyzetet azonban nem sikerült kialakítaniuk, miközben a vendégek több veszélyes kontrát is vezettek, melyek végén nem egy alkalommal Tóth Balázsnak kellett védenie. Rossi a félidőben feltüzelte a srácokat, és a második 45 percre egy jóval aktívabb magyar csapat futott ki. 

Több egyéni teljesítmény is feljavult, illetve a cserék is meghozták a tőlük várt lendületet. Az egyik cserejátékos, nevezetesen Gruber Zsombor, akit egyébként sokan a kezdőbe vártak, főszerepbe került, az ő találatával sikerült lezárni a találkozót, amikor, ha kis szerencsével is, de egy elé pattanó labdát magabiztosan értékesített. Tudtuk, hogy az örmények elleni mérkőzés sem lesz egyszerű, főleg a két kulcsjátékos hiányában, azonban a minőségbeli különbség és a hazai pálya előnye a mi javunkra döntött. A novemberi idegenbeli mérkőzésen azonban ez a teljesítmény valószínűleg kevés lesz, Jerevánban egyéni és csapatszinten is jóval több kell majd a válogatott csapattól. 

Míg a szurkolók még az örmények elleni győzelmet ünnepelték, addig a válogatott már a portugálok elleni idegenbeli összecsapásra készült. Nem sok idő maradt a regenerációra és a felkészülésre, kedden este egy rendkívül nehéz találkozó várt Rossiékra. Ellenfelünk a Nemzetek Ligája címvédője; a csapatot egyébként a jövő évi világtorna egyik titkos esélyeseként tartanak számon. Igen ám, de még Ronaldóék sem jutottak ki a világbajnokságra, ezt épp a magyarok ellen tehették volna meg egy győzelemmel. A portugál szurkolók szinte biztosra vették a győzelmüket, Roberto Martínez azonban pozitívan beszélt a magyar csapatról, és óvatosságra intette övéit. 

Már a kezdő sípszó előtt fiesztai hangulat uralkodott az Estádio José Alvalade stadionban, ahol közel 50 ezer szurkoló az ünneplésre készült, a magyar csapatnak pedig valahogy el kellett volna rontania a portugálok estéjét. A budapesti odavágóhoz hasonlóan ezúttal is aktívan kezdtünk, és gyorsan előnybe kerültünk. Szoboszlai remek szöglete után Szalai Attila volt eredményes, megszerezve ezzel második gólját a válogatott színeiben.

A gól szinte sokként érte a portugálokat, jó ideig nem igazán tudtak komolyabb veszélyt jelenteni Tóth Balázs kapujára. A 22. percben aztán szinte a semmiből mégis kiegyenlítettek, Ronaldo jókor volt jó helyen, és közelről a kapuba lőtte a labdát. Mikor már úgy tűnt, hogy a félidőt kihúzhatjuk döntetlennel, ismét a Real Madrid korábbi csillaga villant, előnyhöz juttatva a hazaiakat. Ekkor már szinte mindenki elkönyvelte magának a hazai győzelmet, amellyel a portugálok két fordulóval a vége előtt kvalifikálták volna magukat a jövő évi tornára, a magyar csapat pedig rendkívül nehéz helyzetbe került volna. Marco Rossi félidei beszéde azonban hatásosnak bizonyult, és a második 45 percben az idei vb-selejtező talán legjobb teljesítményét nyújtotta a válogatott. Bátran, aktívan játszottunk, érezni lehetett, hogy van esélyünk a pontszerzésre. Nem csupán kontrákra rendeződtünk be, előfordult, hogy beszorítottuk a portugálokat a saját kapujuk elé, ami egy ilyen erős csapat ellen óriási dolognak számít. A kialakított helyzeteket figyelembe véve is föléjük kerekedtünk, a várható gólok száma a második félidőben 0.72 - 1.14 volt a javunkra. A válogatott igyekezetét és bátorságát pedig gól koronázta, egy szép támadás végén Szoboszlai Dominik a 91. percben kiegyenlített. És persze mondhatnánk azt, hogy teljesen más lett volna a mérkőzés forgatókönyve, ha a portugálok két kapufájából az egyik bemegy, azonban teljesen megérdemelten szereztünk egy pontot, a portugál sajtóban is elismerően írtak a magyar válogatott játékáról. 

Több egyéni teljesítmény is egészen kimagasló volt, melyeket felsorolni is nehéz lenne, de azért megpróbálom. Részemről Tóth Balázs volt a mérkőzés embere, aki többször remek védést mutatott be, és lábbal is rendkívül higgadt volt. Teljesítményével kiérdemelte, hogy a hátralévő két mérkőzésen is ő kezdjen a kapuban. Szalai Attila főnixként támadt fel hamvaiból, a gólja mellett a védekezésben is kiválóan teljesített.

Láthatóan jót tett neki, hogy Törökországban ismét rendszeresen játéklehetőséghez jut. Szoboszlai Dominik ezúttal is rengeteget robotolt, és ő szerezte a rendkívül fontos egyenlítő gólt. Sallaival a támadószekcióban jóval veszélyesebbé váltak az ellentámadásaink, Varga Barnabás pedig a kiválóan fejelő portugál védőkkel szemben is sorra nyerte a fejpárbajokat. A sok jó egyéni teljesítmény mellett azonban csapatként is rendkívül jól működtünk, a fiúk egymásért és egész Magyarország dicsőségéért küzdöttek. Ez az a magyar csapat, melybe oly sokan beleszerettek, és amely miatt 60 ezren látogatnak ki a Puskásba, a több millió tv-nézőről pedig már nem is beszélve. Rossit sok kritika érte az elmúlt másfél évben, ezen a mérkőzésen azonban újfent bebizonyosodott, hogy ő a legalkalmasabb a szövetségi kapitány posztjára. 

A világbajnoki selejtezőkből két mérkőzés maradt hátra, a második helyért folytatott versenyfutás pedig roppant izgalmas lesz. A magyar csapat jelenleg öt ponttal áll, őket követik az írek négy, és az örmények három ponttal. Legközelebb november 13-án lépünk pályára Jerevánban az örmények ellen, majd három nappal később a csoport zárómérkőzésén az íreket fogadjuk a Puskásban. Egy lépéssel közelebb kerültünk álmaink beteljesüléséhez, az út azonban még hosszú, de odaadással és kitartással bármi sikerülhet. Hajrá, magyarok!

Megjelent a Magyar7 2025/42.számában.