By, by Sigi!
Miután Dibusz Dénes, a Ferencváros kapusa magához öleli az első tavaszi bajnokin a labdát, máris dobná valamelyik magyar játékoshoz, de akármilyen irányba is néz előre a pályán, Botka Endrén kívül nem talál magyart a csapatban. Ő is csak nagy ritkán lép pályára, pedig egy univerzális játékos, a védelem minden posztján bevethető, és most már Sigér Dávid sincs, távozott, talán Székesfehérvárra…
Kinek dobja ki Dénes azt a fránya lasztit? Szeretne a csapatkapitány egy magyart indítani, de olyat nehezen talál. Még a kispadon se nagyon, a cserekapusokat - Varga Ádám és Szécsi Gergő - kivéve, de ők csak akkor léphetnek pályára, ha ő elhagyja. Ő pedig kimozdíthatatlan. Hamarosan a kis Lisztes is Frankfurtba távozik, a következő szezonban már ő sem lesz indítható. Hajnal Tomin pedig már nincs felszerelés, ő már pályán kívüli, a játékosmozgásért felelős sportmenedzser a lelátón vagy a díszpáholyban ül általában.
Neki még volt alkalma együtt játszani Lipcsei Petivel, Gera Zolival, Telek Andrással és Tököli Attilával és Vincze Ottóval, voltak még magyar játszótársai.
Annak idején még Zoran Kuntics is szépen megtanult magyarul. A mai légiósok már el se kezdenek tanulni magyarul, mert akármilyen maradandót is alkotnak, mint példának okául a norvég Tokmac, gyorsan megfeledkeznek róluk. Minek fárasszák tehát magukat a számukra nehéz magyar nyelvvel, ha hosszú távra nem tervezhetnek Magyarországon?
Ma már bábeli hangzavar uralja a Ferencváros öltözőjét! Edző legyen a talpán, aki valahogy megérteti magát a játékosokkal. A sok fizetett tolmács miatt talán nagyobb öltözőt kellett kiépíteni.
A pályán sokszor magányosan álldogáló légiósok egymást sem értik, nemhogy az edzőjük taktikai utasításait.
Amíg fut a szekér, nincs baj, füttyszóval is lehet kommunikálni a fociban. Di Stéfano mesélte egyszer, hogy amikor Puskás Öcsi a Real Madridhoz került, spanyolul nem tudott, azt mutogatta el neki valahogy, hogy ha hozzá kerül a labda, induljon el ezerrel a kapu irányába, és majd lesz valami. Volt is, mert szó nélkül, hajszálpontosan a lába elé került a labda, Puskás átadása 41-50 méterről is.
Könnyen meglehet, hogy Sigér volt az alku tárgya már január elején, amikor a gólkirályjelölt bosnyák Kenan Kodro némi meglepetésre Fehérvárról a Fradiba igazolt, ami Varga Barnabásnak, a Fradi és a magyar válogatott centerének a helyzetét is elbizonytalanította.
Kodro jött, Sigér távozott. Varga vajon játszik-e annyit tavasszal a Fradiban, hogy az EB-n válogatott formában legyen? Kodro nem lehet magyar válogatott…
Az FTC honlapja szerint Sigár kezdeményezte távozását, a klub pedig - "érdemeire tekintettel" - hozzájárult szerződésének felbontásához. Ennyi a közlemény, szomorú…Mert még szinte látjuk az állandó mosolyt a rokonszenves labdarúgó arcán, előttünk van a leplezetlen öröme, amikor súlyos sérülése után vissza tudta küzdeni magát a kezdőcsapatba és a nemzetközi kupatalálkozók Fradi-keretébe is. Akkor úgy tűnt sínen van, sokan már Rossi válogatott keretében is szívesen látták volna az ősz folyamán.
És most a szurkolók bánatára távozott az imádott csapatából. Bizonyára nem önszántából tette. Látta ugyanis a Fradi új erősítéseit, hogy posztján mennyi új és visszatérő játékos van, akikkel már 33 évesen nem volt ereje és türelme megküzdeni a csapatba kerülésért.
Összecsomagolta inkább a cuccait és az emlékeit az öltözőben, és távozott, talán Fehérvárra.
Sigér a Ferencvárossal öt bajnoki címet és egy Magyar Kupát nyert, szerepelt a Bajnokok Ligája, az Európa-liga és legutóbb a Konferencia-liga főtábláján is, és az FTC labdarúgójaként került be a magyar válogatottba, melyben 14 alkalommal lépett pályára. Kívánjuk, hogy Böde Dani nyomdokaiba lépjen, aki a Fradiból száműzve újraéledt Pakson, és azóta is ontja a gólokat!
