Rossi, Kozák és Weiss - avagy edzői sors közel és távol

Továbbra is vallom, hogy Marco Rossival ki fog jutni a magyar labdarúgó-válogatott a 2020-as Európa-bajnokságra, és legalább két meccset – a harmadikat pedig Münchenben vagy azt is Budapesten – játszik majd az addigra átadásra kerülő megújult Puskás Ferenc Stadionban. Annak ellenére hiszek az olaszban, hogy Magyarország a Nemzetek Ligája sorozatból már biztosan nem kvalifikálja magát az Eb-re.

Magyarán, marad a tényleges Európa-bajnoki-selejtező nyolc-tíz összecsapása, ahol nemcsak az észt, finn és görög válogatotthoz hasonló erőt képviselő együtteseket kell legyőzni, hanem náluk jóval keményebbeket is. Miért ne sikerülhetne?

Rossi 2019-re összerakhatja ezt a jelenleg óriási kilengésekre hajlamos alakulatot, és nem az észtek elleni játék lesz a jellemző, hanem képesek lesznek akár a görögök elleni budapesti teljesítményt produkálni, akár többször is. A védelem biztos lábakon fog állni, és nem azért kell majd küzdeni, hogy a végén meglegyen a döntetlen olyan válogatottak ellen, mint az észt.

A C liga 2. csoportjának élén azok a finnek állnak, akik mind a négy meccsüket megnyerték, a gólkülönbségük pedig +5, a magyarokat, észteket, de még a görögöket is nullára verték. Görögországnak 6 pontja van, tehát hat ponttal követik Finnországot, Magyarország 4 ponttal áll, Észtország pedig eggyel. Rossi mérlege négy meccs után egy győzelem, egy döntetlen és két vereség. A magyarokra még az észt és a finn válogatott vár Budapesten, novemberben. Az észtek elleni győzelemmel bebiztosítanák a C ligában való maradást, míg a finneknek egy pontra van szükségük a feljutáshoz. A csoportgyőzelem egyben azt is jelentené, hogy biztosan játszanának a 2020 márciusában sorra kerülő rájátszásban, vagyis az Eb elérhető közelségbe kerülne az északiak számára.

A szlovák válogatott a B liga 1. csoportjában szerepel, és az eddig nyújtott teljesítménye alapján nincs mire büszke lennie. Az Ukrajnában elszenvedett vereség ugyan nem volt megérdemelt, de a csehek elleni nagyszombati mérkőzés előtt másról sem lehetett hallani, hogy mennyivel jobb a szlovák válogatott, és ezt a pályán is demonstrálni fogják Ján Kozák védencei.

A bemutatóból kiábrándító játék kerekedett, Kozák pedig úgy gondolta, hogy felhecceli néhány játékosát, akik ugyan eurómilliókat érnek a piacon, de a pályán keveset mutattak ebből. Megnevezett néhányat közülük, majd kiderült, hogy az említettek – és még páran – a csehek elleni összecsapás után elmentek kicsit „lazulni”. Weiss, Škriniar, Lobotka, Dúbravka, Gyömbér mellé még Šulla és a DAC-ban játszó Šatka csatlakoztak, akik a szövetségi kapitány háta mögött ugrottak el szórakozni. Kozák úgy érezte, őt idézve, „mintha leköptek volna”, és a svédek elleni barátságos találkozó előtt váratlanul lemondott. Kozák évekkel ezelőtt klubedzőként arról volt ismert, hogy rendszerint keményen nyilatkozott, akár szóváltásokba is belement a média képviselőivel, túlságosan egyenesen beszélt a helyi viszonyokhoz képest. Miután 2013-ban kinevezték szövetségi kapitánynak, visszafogta magát, és az elmúlt több mint öv év alatt végig hallgatott.

Az ukránok időközben a harmadik meccsüket is megnyerték, ezzel biztosították a csoportgyőzelmüket, a feljutást az A ligába és a pótselejtezőt a 2020-as Európa-bajnokságra. Csehország 3 ponttal rendelkezik három meccs után, míg Szlovákia nullával kettő után. A szlovákok még Ukrajnát fogadják Nagyszombatban, majd Prágában játszanak Csehországgal, természetesen már az új kapitánnyal. Miután Kozák lemondott, első számú jelöltként Adrián Guľát neveztem meg, az U21-es válogatott edzőjét, Kozák nyilatkozatát követően pedig még inkább meggyőződésem, hogy ő lesz az új kapitány, nem beszélve arról, hogy a huszonegyesek elestek a pótselejtező lehetőségétől. A lehetséges kapitányok között szerepel a cseh Pavel Vrba és Pavel Hapal, akik mindketten irányították a Kozák által megnevezett zsolnaiakat, továbbá Martin Ševela és Vladimír Weiss, akiknek viszont nincs kötődésük a sárga-zöldekkel.

És ha már idősebb Weiss, érdemes figyelemmel kísérni a grúz válogatott remeklését a D ligában. Weiss a szlovákokkal már felért a csúcsra, hiszen az Artmediában elért eredményei után 2010-ben Szlovákia a története során először játszhatott világbajnokságon, ahol egészen a nyolcaddöntőig jutott, kiejtve a címvédő olaszokat. Az 1994-ben még a DAC-ban focizó Weiss a válogatott után a Slovant és a kazah Kajrat Almatit vezette, 2016 óta pedig Grúzia szövetségi kapitánya. A grúzok a 2018-as vb-selejtezőn nem váltották meg a világot, a tíz mérkőzésből egyet sem nyertek meg, öt döntetlen mellett öt vereség volt a mérleg. Viszont azóta tíz meccsen csak egyszer kaptak ki és egyszer döntetleneztek. Ha a 2018-as évet vesszük, a Luxemburg elleni 1:0 az egyetlen botlás, a többi hét meccs kapott gól nélküli meccsek sorozata. Mondhatjuk, hogy az ellenfelek az európai középmezőnyből és az utána következőkből kerültek ki, de Weissék a D liga 1. csoportjában nullára verték Kazahsztánt, Andorrát és Lettországot oda-vissza kétszer is. Grúzia 9:0-s gólkülönbséggel megnyerte a csoportját, feljutott a C ligába és biztosította a helyét az Eb-selejtező rájátszásában. Miért kellene otthagynia egy ilyen lehetőséget, hiszen Grúzia legnagyobb eredményét érheti el, sőt, már elérte az ötvennégy éves tréner?

Négy forduló után tehát a Nemzetek Ligája első két feljutói Ukrajna és Grúzia, és jó eséllyel pályáznak az Eb-re is. Az A ligából biztosan kiestek a lengyelek és az izlandiak. November 15-20. között befejeződnek a csoportküzdelmek, eldől, mely válogatottak pályáznak majd jó eséllyel az Európa-bajnokságra, illetve mely alakulatok zuhannak egy ligával lejjebb. Valamint arra is fény derül, hogy az első kiírást követi-e majd a második, vagyis sikeresnek nevezhető-e a sorozat, igaz, a döntő még sokat nyomhat a latban.